Korát megelőző alkotásnak számított a közel 30 évvel ezelőtt megjelent, Robert A. Heinlein azonos című regénye alapján készült Csillagközi invázió. Ugyan 1997-ben még az internet gyerekcipőben járt, a távoli jövőben játszódó mozi hátborzongató pontossággal jövendölte meg az internet működését, az azon terjedő hírekkel, valamint álhírekkel együtt. A Robotzsarut, a Total Recall – Az emlékmást, valamint az Elemi ösztönt is jegyző Paul Verhoeven vígjátéki elemekkel teletűzdelt, sci-fibe oltott militáris szatírája remekül mutatja be, milyen hatással van a háborús helyzet és propagandamédia az útjukat kereső, bizonytalan fiatalokra. Ezeket az ifjoncokat pedig olyan színészek alakították, mint az utóbbi években kissé köddé váló Denise Richards, illetve az Így jártam anyátokkal című szituációs komédia sztárja, Neil Patrick Harris. A mozi az évek alatt 3 részes franchise-zá bővült, és ugyan a filmek minősége jelentősen megcsappant, a Csillagközi invázió fanatikusainak a számáról ez nem mondható el. Ezért is találhatta jó ötletnek a District 9 és a Gran Turismo rendezője, Neil Blomkamp, hogy új életet kellene lehelni a szériába.
Neil Blomkampnek azt nem lehet felróni, hogy ne lenne jó direktor, vagy ne lenne tele a feje ötletekkel, azzal kapcsolatban viszont már kérdőre lehetne vonni, hogy ezek miért maradnak majdnem mindig csak ötletek.
Tehát nagy az esély rá, hogy az elmúlt másfél évtizedben összesen négy filmmel, viszont ennél több meghiúsult produkcióval előrukkoló Neil Blomkamp ismét csak elhúzta a mézesmadzagot egy rajongótábor előtt a maga, mondhatni szokásosan grandiózus bejelentésével, azonban mérget mernénk venni rá, hogy az újragondolt Csillagközi invázió sem lesz majd több puszta ígéretnél.