A monumentális Krisztus-film, amely saját nagyságába fulladt

Hatvan évvel ezelőtt mutatták be minden idők legdrágább bibliai eposzát. George Stevens monumentális, 260 perces alkotása, A világ legszebb története – A Biblia 1965-ben 20 millió dollárba került, ami ma több mint 200 millió dollárnak felel meg. S bár a film mély spirituális utazásra invitálja nem csupán a keresztény nézőket, hanem a legszélesebb közönséget, a filmtörténet egyik legnagyobb bukásaként is szokás rá hivatkozni.

George Stevens 1965-ös rendezése az egyik legfelemelőbb Krisztus-film, különösen a hollywoodi bibliai eposzok között, mégis, a bemutatása idején hatalmas bukás volt: a 20 milliós gyártási költségből csupán 15 milliót tudott visszatermelni a mozipénztáraknál. Tulajdonképpen épp A világ legszebb története anyagi kudarca jelentette az 1960-as évek közepén az amerikai álomgyár bibliai eposzok iránti (elsősorban anyagi) elkötelezettségének végét.

A világ legszebb története
Fotó: United Artists 

Az 1950-es és 60-as évek Hollywoodjában virágzott a vallásos, történelmi eposzok kora. A Ben-Hur (1959), a Quo Vadis (1951), A palást (1953) vagy a Királyok királya (1961) mind hatalmas sikereket arattak, és nemcsak vallásos töltetük, a kereszténységen átívelő általános erkölcsi üzenetük, hanem látványos kivitelezésük, izgalmas cselekményük miatt is. A stúdiók úgy látták, hogy a bibliai történetek univerzális üzenetei – megváltás, áldozat, hit és erkölcs – minden közönségréteghez eljutnak, miközben a látvány és a sztárok gondoskodnak a mozipénztáraknál is elért sikerről.

Épp ezért gondolhatta az Oscar-díjas George Stevens (Óriás, Egy hely a nap alatt), hogy érdemes megvásárolnia Fulton Oursler azonos című regényének filmjogait és mind morális, mind esztétikai, mind pedig anyagi sikert érhet el, ha Jézus életét hűen, méltósággal, nagyívűen megmutatja – nemcsak a hívőknek, hanem a legszélesebb közönségnek. Csakhogy már a forgatás hamar kicsúszott a keretek közül: A világ legszebb története a tervezettnél jóval hosszabb ideig, négy évig készült, a költségvetés pedig az akkoriban elképesztő mértékű 20 millió dollárra ugrott.

Ennek egyik oka, hogy Stevens hű akart maradni az elképzeléseihez és monumentális tablót akart a mozivászonra festeni: a végső változat három óra ötvenkilenc perc hosszú lett, ebből a forgalmazó United Artist végül 20 percet kivágatott, hogy a nézőket ne riassza vissza a filmidő hossza.

Max von Sydow – A világ legszebb története hallgatag Megváltója 

A film költségvetését az is jelentősen megnövelte, hogy Stevens szinte minden szerepre sztárokat akart. A főszerepet ugyanakkor az amerikai közönség számára ismeretlen Bergman-színészre, a svéd Max von Sydow-ra bízta. A kiváló színész angol nyelvű debütálását, Jézus megformálását visszafogott, szinte már aszketikus módon oldotta meg – alig beszél, de jelenléte mégis mélyen spirituális. Persze a rendező célja eleve az volt, hogy Jézust ne mint szónokló prófétát, hanem mint megtestesült csendet, szemlélődő bölcsességet ábrázolja. Amely megközelítés ugyan hiteles és méltóságteljes, de sokak szerint túlságosan elidegenítő volt, különösen az amerikai közönség számára, akik korábban a szenvedélyesebb, karizmatikusabb Jézus-ábrázoláshoz szoktak.

A világ legszebb története

De a film mellékszereplőivel is gondja volt a korabeli kritikának: Stevens gyakorlatilag minden nagynevű hollywoodi színészt beépített a filmbe – gyakran csak néhány perces szerepekre. John Wayne például egyetlen mondat erejéig jelenik meg a centurio szerepében: „Valóban ez az ember Isten Fia volt!” – mondja mély, rögtön a westernjeit idéző orgánumával, ami a bemutató idején inkább mosolyt, mint áhítatot váltott ki a legtöbb kritikusból. De feltűnik Telly Savalas, Charlton Heston, Angela Lansbury, Claude Rains és Sidney Poitier is – a cinikusabb nézők számára olyan érzést keltve, mintha sokkal inkább egy Oscar-gálára, nem pedig egy meditatív vallási drámára váltottak volna jegyet.

A film igazi erényei: kép és hang

Ha van, amiben A világ legszebb története ma is kiemelkedőt nyújt, az a képi világ. A film nem a Közel-Keleten, hanem az Egyesült Államok különböző pontjain (például Arizona és Utah sivatagaiban) forgott, ám a képek festői kompozíciói (operatőr: Loyal Griggs és William C. Mellor), a táj grandiózussága pedig nagyon is biblikus hatást keltenek. A kamera gyakran távolról szemléli az eseményeket, így Jézus is gyakran „csak” egy alak a tájban – persze a középpont, alakítója és része a világnak, amely Stevens elgondolása és üzenete szerint sem a teremtésben, sem a létezésben nem elválasztható az isteni erőtől.

A világ legszebb története (Max von Sydow)

A film epikus, mégis mélyen lírai zenéjét Alfred Newman komponálta, szerzeményei pedig születéstől a kereszthalálig egyedülállóan emelik a film spirituális töltetét. 

Stevens voltaképp olyan filmet alkotott A világ legszebb történetével, ami leginkább egy székesegyház monumentális mennyezetfreskójához hasonlatos (például ahhoz, amit Michelangelo festett a Sixtus-kápolna mennyezetére): részleteiben és egészében is fenséges és lenyűgöző, de teljes befogadása embert próbáló, csak akkor lehetséges, ha átadja magát a néző nem az esztétikai, hanem a spirituális élménynek. Stevens ugyanis minden képkockának jelentőséget tulajdonítva halad végig Krisztus életén, a betlehemi jászoltól a feltámadásig, sőt, a mennybemenetelig és a Szentlélek kiáradásáig (pünkösd), de közben elveszti azt a hollywoodi filmektől megszokott életrajzi közvetlenséget, ami a krisztusi szeretetüzenetet könnyen átélhetővé tenné. Ám megfelelő ráhangolódással A világ legszebb története képes transzba ejteni a nézőt, és ha nem is feltétlenül a vallás és a hit, de a világot egyben tartó erő, a szeretet felé fordítani.