Kevés nagy formátumú komikust láthattunk valaha Hollywoodban, mint a 64 éves afroamerikai sztárt. Eddie Murphy a nyolcvanas években bizonyította, hogy egy nagydumás fekete srácból is lehet világsztár, akcióhős és százmilliókat termelő ikon. Az Eddie a Netflixen látható dokumentumfilmjében főleg a kezdeti időszakról mesél, illetve azokról a szerencsés vagy éppen szerencsétlen pillanatokról, amelyeknek köszönhetően Hollywood legnagyobb sztárjává vált.

Eddie Murphy Norbittól Shrekig
Egotrip – ez az első szó, ami Eddie Murphy dokumentumfilmjéről eszünkbe juthat. Ebben az esetben azonban nem feltétlenül negatív ez a megjegyzés, mint például Meghan Markle lifestyle-műsornak álcázott önpromójánál. Ott egy bukott színésznőt és egy ügyesen házasodott nőt látunk, míg Murphy esetében Amerika egyik legnagyobb hatású komikusát, akinek – legyünk őszinték – van mire fennhordania az orrát.
Más kérdés, hogy a színész sokszor steril, néha lekezelő stílusa kinek mennyire szimpatikus, ugyanis – amit többször is elmond a produkcióban, igazából ő „sz*rik mindenre”.

Bőrruci és robbanó kábítószer
Murphy már tizenévesen rendszeresen járta az országot nagyszájú stand-upjaival, majd 19 évesen lehetőséget kapott a Saturday Night Live-ban. A korábbi teljes csapat akkor hagyta el a műsort, így Murphy-t és minden új szereplőt eleinte szimplán gyűlöltek. Erre a színész felvette a piros bőrruháját, és több szempontból is stílust teremtett: ő lett a szexi fekete srác jó dumával. Bírták a csajok, idézték a pasik, és egy korabeli interjúban még egy Ku Klux Klan-tag is megjegyezte, hogy „az egyetlen fekete, akit szeret, az Eddie Murphy”.
A 48 óra sikere után Murphy a nép embere lett: az a színes bőrű hős, aki nemcsak vicces és nagyszájú, de kiosztja a bűnözőket is, reprezentálva a fekete közösséget. Ő lett az első számú vígjáték/akciósztár Hollywoodban. Egy film után persze még nem lett volna automatikus helye az álomgyárban, de – hála idolja, Richard Pryor súlyos kábítószerfüggőségének – ez is gyorsan összejött. A komikus ugyanis házilag akart kábítószert kotyvasztani, ami robbanást okozott az otthonában, és komoly égési sérüléseket szenvedett. Így történt, hogy a szerepcsere miatt nem egy újabb Gene Wilder–Richard Pryor-vígjáték készült, hanem Eddie Murphy vitte a prímet Dan Aykroyd oldalán. A hatalmas siker után jött a 48 óra folytatása, a Beverly Hills-i zsaru-trilógia és persze a dollármilliók.

Eddie Murphy vígjátékok
A dokumentumfilm nagyon gyorsan és felszínesen követi végig Murphy életét és munkásságát, ami kissé fókusztalanná teszi a történetet. Egy idolt akar bemutatni, számos vígjáték és akciófilm főszereplőjét, aki szemlátomást nehezen tudott megbékélni a bukásaival. Cinikus humorral tekint vissza szülei válására – ami egy fotó miatt történt –, illetve édesapja meggyilkolására, amelyről öt évtizeddel később sem akar konkrétumokat elárulni. Ezek persze intim témák, de egy dokumentumfilmtől a néző sokszor pont ezt várná: hogy a sztár mögött jobban megismerjük az embert. Az Eddie esetében ez elmarad; Murphy sokkal inkább a csillogásra helyezi a hangsúlyt, legyen szó a karrierjéről, otthonáról vagy a családjáról.

Eddie Murphy karrierje és öröksége
Tagadhatatlan, hogy olyan sztároknak, mint Chris Rock, Kevin Hart, Jamie Foxx vagy Dave Chappelle, a komikus nyitotta meg az utat, és ők erről büszkén mesélnek is. Akadnak benne persze költői túlzások: például amikor Pete Davidson arról beszél, hogy az apja meghalt a szeptember 11-i terrortámadásban, és egyetlen dolog tudta megnevettetni: Murphy trágárságokkal teli, 1987-es fellépésének DVD-je.
Murphy intézmény és jelenség. Egy ilyen kaliberű sztár azonban megérdemelt volna egy nagyobb volumenű dokumentumfilmet. Posh Spice kislányos hisztije helyett Murphy a polgárjogi kérdések és a karrierje fénypontjai mellett több betekintést is adhatott volna élete kevésbé sikeres részeibe.
10/6,5
Az Eddie a Netflix kínálatában érhető el.