Darvas Iván nélkül

A tökéletes úriember - nem tud az ember elszakadni ettől az első benyomástól. Egy olyan világ öltött benne testet, ami mára végképp letűnt, többek között azzal, hogy most már ő is elment. Az a világ, amelyben a kifinomultság nem póz, hanem belénevelt kultúra, és amelyben a filmsztár művelt és nyughatatlan értelmiségi volt. Darvas Iván a takarékos mozdulatok, a jellegzetes hanghordozás, és a hátrafésült frizura mögött egy áthatóan mély és komoly személyiség volt.

Nem szeretett filmezni, mégis annyi mindent hagyott ránk celluloidon. Szárnyaló fiatalságot a Liliomfi-ban. Nemcsak gyönyörű volt, de ragyogóan tehetséges is, szabad és játékos, őrülten szerelmes, és mi is, akik nézzük, őbelé. Hetyke bajszot hordott a Bakaruhában-ban. Itt nem szabad belészeretni, tilos volna, mert csak hazudja a jólneveltet, a figyelmest, az odaadót. De a szégyene, az mennyire valódi. A Szerelem az abszolút csúcs. A legfájdalmasabb hallgatás, amit valaha láttam, a legegyszerűbben eljátszott jelenet. Törőcsik Marit lefejtette az falról, és némán magához vonta.

Ezek, amik elsőre eszembe jutnak abból a korból, amikor még klasszikusok születtek. És amiknek ő éppen annyira alkotója, mint a rendező - akkor is, ha éppen azt fájlalta, hogy ez soha, sehol nem ismerték el. Pedig ő még annyi mindenhez adta hozzá minden tudását, az összes tehetségét. Dollárpapa, A Tizedes, meg a többiek; Pacsirta, N.N., a halál angyala, Egy szerelem három éjszakája, de még az olyan bájosan bugyutácska filmekhez is, mint a Férjhez menni tilos! vagy a Tanulmány a nőkről, amiket egyszerűen öröm nézni. A '60-as és '70-es évek legnagyobb sztárja volt, aki mégsem sztár, mert vérbeli színész - mindig újat mutatott. Aztán egyszer csak, valamiért nem hívták többé a filmesek. Húsz éven keresztül csak színházban és tévében játszott. A Morel-fiú hozta őt vissza a moziba, de már majdnem az ezredfordulón. Ennek köszönhetően az utóbbi években többször láthattuk, és roskadozhattunk a nagysága és méltósága súlya alatt.

Az a különös, hogy Darvas Iván nagyon valamilyen volt, nagyon önmaga, mégis sok arcát ismerjük. Mert volt honnan előbányásznia a szerepeit, volt egy erős személyiség mögöttük. Azért is volt jó színész, mert nemcsak színész volt. Hanem gondolkodó ember, író, rajzoló, rendező. Ilyen miért nincs több?

És olyan miért nincs több, úgy értem, sokkal több, aki tudja, mit jelent a játék halálos komolysága és a kemény munka játékossága? Aki forgatott vele, azt mondja, nem volt nála felkészültebb, fegyelmezettebb kolléga. A szöveget hibátlanul megtanulta, és igényelte az értelmezését, közös boncolgatását is. Ha ez megvolt, hazatérve tovább gondolkodott, az ötleteit összegyűjtötte, és e-mailben elküldte (imádta a számítógépet), szövegmódosításokkal együtt. Várta a vitát, tárgyalást folytatott a szerep tökéletességéért. Ha arról volt szó, még híres úriember mivoltát is újraértelmezte.

Darvas Iván a Szent Iván utolsó napja forgatása közben

A Morel fiú

Ványa bácsiEquusAz őrült naplójá-

A nagybőgő-Amadeus

Gyárfás Dóra

http://origo.hu/filmklub/20061024szabadsagtol.html?pIdx=6