Vágvölgyi B. András: Ez nem gyöngyvászonra maszturbálás

Vágvölgyi B. Andrással első nagyjátékfilmje, a rég várt Kolorádó Kid apropóján a Filmszemlén beszélgettünk. Jampi szlengről, félvilági tökös gyerekekről, verbális terrorról, a 80-as évek undergroundjáról és az önkifejezés démonáról. Meg arról, hogy mitől lesz érvényes egy ötvenhatos film. Vagy inkább Kádár noir? Interjú a rendezővel.

- Publicista, író, egykori lapalapító, producer, dokurendező. Hogy jött az ihlet, hogy most játékfilmet készíts?

- Ó, ez nagyon régi történet nálam. A kilencvenes évek elején újságírói díjként kaptam egy ösztöndíjat a Harvard egyetemre. Azt lehetett csinálni, amit akarsz, de kellett azért választani egy kurzust, amit tényleg komolyan kellett venni, vizsgázni belőle, satöbbi. Mivel ismertem a filmes mesterosztály vezetőjét, Dusan Makavejevet.

- Honnan ismerhetted Makavejevet?

- A délszláv háborús múltam révén, Magyar Narancsos újságíróként olykor kicsit haditudósító is voltam. Vele is találkoztam Belgrádban, meg Pesten. A Harvardon azért az is számított, hogy voltam gyakornok a New York Timesnál, de azt gondolom, hogy a rendszerváltó magyar sajtónak járó díjat kaptam meg én ott akkor. A Harvardon tölthettem tehát egy évet, ami jót tett a lelkemnek. Makavejev az akkori érdeklődésem közepébe trafált: Amerika és a Balkán.

- És a filmek?

- Első félévben készítettem egy 5-6 perces kisjátékfilmet vizsgafilmként, aztán egy dokumentumfilmet, amit Detroitban forgattam. Ezt több helyen lehetett látni, a tévében is ment. Jó kemény dokumentumfilm volt. Aztán itthon is gondoltam arra, hogy jó lenne ezt csinálni, '96-ban meg is próbáltam, nem sikerült. Annak a munkának Durst György lett volna a producere. Aztán voltam producer Tarr Bélánál a Werckmeister harmóniák-ban egy ideig. Írtam egy-két forgatókönyvet is, amikkel sajnos nem nyertem pénzt.

- Ez a filmterv hogy született, és végül hogyan valósult meg? Foglald össze kérlek ezt a jó pár éves hányattatást!

- Ez a történet úgy 2003 körül indult el, 7 éve. Eörsi László talált egy börtönbesúgói jelentéssorozatot a kutatásai során, ami nekem nagyon tetszett, de egy nagyjátékfilmhez kevésnek találtam. Tök jó volt persze a szleng, amit beszélt benne az ember, és érdekes volt az életútja. Írtunk belőle egy kisfilmet, pályáztunk rá, de nem kaptunk pénzt. Na akkor jött a rulettes ősszabály: ahol buksz, oda dupla annyi pénzt kell visszatenni. Írtunk belőle nagyjátékfilmet, de aztán sajnos producerváltásra kényszerültünk. Az '56-os filmekre szóló alapra egy producer csak egy filmmel jelentkezhetett, Kántor László viszont másban is érdekelt volt. Ezután hozott össze engem Gödrös Frici a jelenlegi producerrel, Csáky Attilával. Gödrösnek tetszett a könyv, Eörsi István halála után ő lett a dramaturg is.

Kolorádó Kid

- Akkor nehezen, de csak összejött a dolog.

- Igen. Oshima Nagisa japán rendező szerint a filmkészítés "az önkifejezés démona és a szervezett harc logikája". Na ez az utóbbi, ami néha hiányzott a képből. Érezhető volt olykor a nyomás, hogy magyaros sufnituningban csináljuk meg. De értem én, hiszen nem vagyok név filmrendezőként, mégis mindenképp meg akartam csinálni, ebből következően lehet, hogy tényleg hosszabb ideig tartott, mint kellett volna. De hát ez sem példa nélküli, elég csak a Tarr-filmekre gondolni.

- A kész filmet nézve érzed rajta ezt a huzavonát, izzadást? Nem gondolod úgy, hogy esetleg elvesztetted közben a fonalat?

- Vagy elgurult-e a gyógyszerem? Nem. Nyilván változott, de nem nagyon, néhány hangsúlyeltolódás történt. Nekem a borzalmas nehéz ebben az volt, hogy forgatókönyvíróként, rendezőként, meg társproducerként is részt vettem a dologban. Nem volt az jó arány, hogy az időm 90 százalékában pénzlapátolással foglalkoztam. De a 10 százalék kreatív munkát nagyon élveztem. Fizikailag meg szellemileg is rákészültem, hogy a helyemen legyek, hogy ott tudjak lenni. Nem hiszem, hogy hisztis, vagy türelmetlen lettem volna.

- Milyen volt újra rendezőként működni a gyakorlatban?

- Szerintem a legfontosabb dolog a filmkészítésnél a csapat összeállítása. Ez nem csak a színészekre, de a stábra is vonatkozik. Nyilván a stáb egy részébe nincs beleszólásom, de az operatőrt, a díszlettervezőt, a zeneszerzőt, a jelmeztervezőt mind én választom. Nagyon jó volt, hogy ezek a részlegvezetők mind az én döntéseim lehettek. Fiatal stábbal dolgoztam, de ezt kiegyenlítette, hogy például a díszlettervező a 84 éves Banovich Tamás volt.

- A jelmezes Breckl János sem ma kezdte.

- Igen. Vele is dolgoztam már Tarrnál. Szóval jól állt össze a dolog, és úgy gondolom, a színészek is szerették a filmet. Meg a velem való munkát.

- Mit mondanának rád, milyen rendező a Vágvölgyi?

- Palya Bea, aki egy napot szerepelt a filmben, küldött utána egy emailt, hogy én milyen egy cuki rendező vagyok, nem vagyok hisztis, nem ordibálok, ugyanakkor mégis megtörténnek a dolgok. Részemről színészvezetésben a method actinges, sztanyiszlavszkijos dolgot kedvelem a leginkább. A főszereplő Nagy Zsolttal nagyon sokat foglalkoztam. Sok időt töltöttünk együtt, néztünk filmeket, adtam könyveket neki, átbeszéltük alaposan a karaktert. Ő nagyon érzékeny ember, pontos és rendkívül jó színész. Nagyon örültem, hogy elvállalta a főszerepet.

Kolorádó Kid | Nagy Zsolt és Sárosdi Lilla

- Ő határozta meg a többi szereplő kiválasztását?

- A következő két főszereplőét mindenképp. Sárosdi Lillát, akivel színpadon sokat dolgozott együtt, és jól ismerik egymást, és Gáspár Tibit is, aki pedig atyai barátja és mestere is volt Békéscsabán.

- És a sok-sok nem színész művész, aki megjelenik a filmben? Ők hogyan jöttek a képbe?

- Ezek az emberek általában a barátaim, és szerettem volna, ha a nyolcvanas-kilencvenes évek budapesti undergroundja is megjelenik a filmben. Mint 1956 természetesen adódó továbbgondolása...

- Például Máriás Béla, a Tudósok zenekar frontembere, mint kihallgató tiszt?

- Nos, ő egy jugoszláv punk. Képzőművész, zenész, aki fiatalemberként nem akart bevonulni, ezért Újvidékről áttelepült Magyarországra. Egy Svejk-szerű ember, küllemében is egy Lada-rajzra hajaz. Úgy gondoltam, hogy Béla kell erre a szerepre mindenképpen. Bárdos Deák Ágit szintén nagyon akartam.

Kolorádó Kid | Máriás Béla

- Belőle csak nagyon pici maradt a filmben.

- Igen, de a vége főcím vele kezdődik, egy Kontroll Csoport-dallal. Ági nem akart szöveges szerepet, nem akarta, hogy nagyon megjelenjen. Inkább egyfajta jelképként szerepel. A '80-as évek undergroundját reprezentálja ő is, aminek a későbbi rendszerváltásban komoly szerepe volt. Ugyanúgy ezt képviseli, mint Menyhárt Jenő az Európa Kiadóból.

- Vele mi volt az ötlet?

- Ebben a filmben egyetlen valós történelmi figura szerepel, Iván Kovács László. Ő volt november 2-ig a Corvin köz parancsnoka. Jenő kicsit fizikailag is hasonlít rá, meg hát az Európa Kiadó és az URH nagyon fontos együttesek voltak a '80-as években. Iván Kovács László egy igazi hős. "A kurva életbe / egy igazi hős" - ahogy a dal mondja. Az Európa Kiadó is. Ennyi.

- '56-hoz egyébként fűz valami személyes élmény?

- 1956-ban a szüleim korosztálya volt fiatal, és az egyetemi évfolyamukból rengetegen disszidáltak. Nekem egész életemben ott volt ez, hogy Juci kinn van Ausztráliában, Muci meg Kanadában, ez itt, az meg amott, és ők mind '56-ban mentek el. Egyszer fel is tettem a szüleimnek a logikus kérdést, hogy ők miért nem mentek. A válasz az volt, hogy addigra kaptak egy lakást, amibe már sok melót öltek, az apám sajátkezűleg kifestette, kimázolta, ennyi munkát nem akartak itt hagyni. Ezt én egy kicsit mindig nehezményeztem, de hát ez volt.

Kolorádó Kid

- Nagyon érdekes a jampi szleng a filmben.

- Igen. Részben a megtalált besúgó jelentéseiből vettük, de tanulmányoztam hozzá egy másik érdekes anyagot is. Ez egészen 2000-ig tiltó listán volt, 1961-ben készítette a BM Kis magyar tolvajnyelv címmel, rendőröknek készült szlengszótár. Például a motoros csaj az a benzintyúk. Az akkori szlengbe sok minden jött a németből, de volt egy oroszos vonal is. Tanulságos volt foglalkozni vele, érdekes. De én is formálgattam a szöveget persze, nem csak a megtalált anyagokból építkeztünk.

- Akkor az is neked köszönhető, hogy a lányok szájából '59-ben elhangzik a fasz szó?

- Nézd, számítottam vele, hogy a trágárság, mint kérdés, fel fog merülni. Két erős rész van a filmben. Az egyik, amikor Varga Zoli, a foglár iszonyú durván beszél. Ez súlyos verbális terror. Én mondjuk a saját katonaságom idején hallottam ezeket a szövegeket, meghatározó élmény volt. Ez a filmben szerintem helyén van. A Kádár-rendszerben az embereket már nem verték, vagy alig, ez el is hangzik, viszont a verbális terror erős volt. Másrészt a trágár beszéd arra is alkalmas, hogy a rendszer iránt még mindig élő nosztalgiát kicsit elmossa, és ráébressze az embereket arra, hogy miről is szólt a kádárizmus. Arról, hogy gyakorlatilag egy egész országot tettek árulóvá. Az ötvenes évek még ellenállós időszak volt, de a hatvanas évek már a benyalós, behódolós. Ez a magyar szociokultúrába nagyon beleette magát, ezt azért még ma is nyögjük. A velünk élő, bennünk élő Kádár János itt van rendesen.

- A cselekmény ezért jól belenyúlik a kádári időkbe.

- Igen, ez a film nem csak kimondottan '56-tal, vagy annak a 13 napnak a történetével akar foglalkozni.

Kolorádó Kid

- A Kádár-rendszer nyomorúságosságán kívül mit akartál még megmutatni?

- '93-ban voltam Szarajevóban, ahol megtudtam, hogy a város szerb támadások elleni védelmét először a helyi heroinmaffia vette a kezébe. Mert tökösek voltak, és volt fegyverük, ennyi. Nekem fontos volt megmutatni, hogy ez mindig így van: ha valami olyan helyzet adódik, ahol nem vesz részt reguláris hadsereg, ott általában az ilyen kemény fiúk, akik nekiállnak harcolni. '56-ban sem a Petőfi-körös értelmiségiek mentek oda, meg a revizionisták. Inkább nyolcadik, kilencedik kerületi fiúk voltak, ezért is vannak a filmemben ezek a vagány figurák, ha nem is alvilági, de mondjuk félvilági alakok.

- Szerinted ettől a megközelítéstől közelebb kerül a fiatalokhoz is a film?

- Remélem, hogy igen. De remélem, hogy mondjuk a zeneválasztások miatt is.

- Én a zenével kapcsolatban itt-ott úgy éreztem, hogy túlnő az adott jeleneten, túlontúl hangsúlyossá válik.

- Volt egy eredeti elképzelés a zenékkel kapcsolatban, ahhoz képest sajnos visszalépések vannak. Kimaradt egy David Bowie-dal, egy Sex Pistols-szám, egy T-Rex szám, de a magyaroktól is lett volna több minden. Ezeknek nem sikerült megszerezni a jogdíját, így a Qualitons együttes írt replikákat, ezek kerültek be. De például Elvist megvettük képpel, hanggal.

- Magyarokat meg nem sikerült?

- Borzasztó. Van egy pali, akinek zenei jogdíj ügynöksége van, és 30 másodperc magyar zenéért (Hollós Ilona, Harangozó Teri stb.) 800 000 forintokat kér. Gyakorlatilag ennyi pénzért vettük meg az Elvist. Nonszensz. Hatalmas öngólt lőtt, mert mi akartunk ezért fizetni, de ennyit nem tudtunk.

- Tarantino ismerője, szakértője, tisztelője vagy. Korábban említetted, hogy hatásaiban megjelenik majd a filmben. Hol érhető tetten?

- Igen, írtam egy könyvet is Tarantinóról, ami inkább megélhetési bűnözés volt akkor. Egy kiadó megkérdezett, hogy hat hét alatt tudnék-e írni egy könyvet Tarantióról. Persze nagyon szeretem az ő munkásságát, és nagyon nagyra tartom. Sok szempontból fontos megújítója a világfilmnek. Hogy hol érhető tetten? Például a pattogós párbeszédekben, vagy a lóverseny zenéjét többen összetévesztették a Ponyvaregény egyik betétdalával, van pár ilyen dolog. De azt gondolom, inkább a szellemisége. Meg a noir műfaja iránti szenvedély.

Kolorádó Kid | Nagy Zsolt

- A filmplakát szerint a filmed "Kádár noir". Milyen ez a műfaj? Azt mondod, hogy nem tipikus ötvenhatos film. Akarsz egyáltalán skatulyát találni neki?

- Elárulom, ilyen ügyben beszélgetek marketing szakemberekkel is. Mert az a véleményem, hogy egy filmnek törekedni kell arra, hogy hozza vissza az árát, vagy keressen pénzt. Nem gondolom, hogy ha egy filmben közpénz is van, akkor az a helyes elgondolás, hogy a gyöngyvászonra maszturbálunk és tessék. Az önkifejezés démona persze fontos, ahogy ez ma már elhangzott, de az is beletartozik, hogy szervezetten át kell gondolni, hogy ez az elkészült alkotás lehetőség szerint érjen el minél több embert a világon. A Kolorádó Kid valamit el akar mondani, történetet közvetíteni, a fiatalok előtt ma kissé népszerűtlen témát népszerűvé tenni... Bár a Louis B. Mayer azt mondta, hogy ha üzenetet akarsz közvetíteni, akkor fordulj a Western Unionhoz. De a műfajiság fontos dolog. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ma itthon háromféle filmtípussal találkozol. Az egyik egy szárnyaló, nagyon személyre szabott, akár költői auteur koncepció, a másik a '30-as évekbeli filmipar vígjátékainak a remake-je, a harmadik meg a romkom. Én ezt enyhén szólva nehezményezem. Meg kellene mutatni a magyar rendezőknek, hogy lehet megfelelő színvonalú bűnfilmet is készíteni például. Mert jó magyar krimit a Fotó Háber-en, meg a Dögkeselyű-n kívül keveset tudok mondani, meg persze A nyomozó, ami kitűnő, pedig ez is egy fontos kategória volna. Szóval próbáltam valamiféle műfajiságra kísérletet tenni, és itt van ez a néhány szlogen, mint a flaszter western, vagy a jailhouse rock. Evidens, hisz van a filmben Elvis, börtön, rock és flaszter.

- És a western?

- A szereplőknek a világról alkotott elképzelése akkoriban nem egy valós kép volt. A filmben ábrázolt emberek nem nagyon jártak külföldön, vagy ha igen, akkor az hadifogság volt, háború, vagy disszidáltak, ennyi volt a külföldre jutás. Nem turistának mentek a Last Minute szigetekre. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a Sárosdi Lillát megkérdezi az ügyésznőt alakító Fullajtár Andrea, hogy miért ment a barátnője Amerikába, és a válasz, hogy azért, mert olvasta a Winnetou-t. A műfaj tehát noir, de egy kicsit a western is bujkál benne. Ebben az információhiányos korban az elvágyódás, az eszképizmus, az elképzelt ismeretlen nagyon jelen volt, ez a főcím dalban szépen meg is fogalmazódik.

- Ezt a dalt hogy találtátok?

- Vida Tóni, a Tilos Rádiós hangszobrász mutatta nekem. Én meg azonnal mondtam, hogy tök jó, nekem ez kell. Átalakítottam a nyitójelenetet, és így került a filmbe.

- Kellett ahhoz önkontroll, hogy ne hatalmasodjon el a szerzőiség a filmen?

- Persze. De nem feltétlenül a túlzott szerzőiség miatt kerültek ki dolgok, inkább azt akartuk, hogy jó gördülése legyen a filmnek. Majd a DVD-extrák között meg lehet nézni a kimaradt jeleneteket, ezek leginkább a börtönjelenetek. A színészek iszonyú jókat alakítottak, de a tempónak ez tett jót. Van, ami pedig pénzhiány miatt maradt ki. De mind bevállalható kompromisszum volt. Mi naponta így is öt-hat hasznos percet felvettünk, míg amerikai filmben másfél percnél többet nem vesznek fel egy nap. Nyilatkoztam már máshol, hogy mi 32 napot forgattunk, de ha ez a film nyugat-európai film lett volna, akkor 45, ha amerikai, akkor 70 nap forgatási idő lett volna rá. Voltak sajnos helyszínek, amiket nem tudtunk teljes egészben kiforgatni. Ott volt például a Népstadion, Rákosi páholy, citromsárga szmoking a zenészeken, és nem volt már annyi idő, hogy legyen róluk egy közeli svenk. Mert annak a bevilágítása egy óra, és így is rengeteg túlórás napunk volt, előfordult, hogy tizenkettő helyett tizennyolc órát forgattunk. Az, hogy nem esett szét a stáb, meg hogy szerették a munkát az emberek, annak az eredménye volt, hogy jól sikerült összetartanom a csapatot. Nem akarok álszerény lenni.

Kolorádó Kid

- A korszak atmoszférájának megteremtése így is fantasztikus volt.

- Lukács Dávid operatőr nagyon nagyot alakított, Banovich Tamás szintén. Érződik a szaga az egésznek.

- Kevés jól sikerült ötvenhatos film készült eddig itthon.

- Én ismerek nagyon jó ötvenhatos filmeket, például a Szegénylegények az. Vagy Makk Károly Szerelem című filmje is. A Szerencsés Dániel.

- De ezek mind jóval a rendszerváltás előtt készültek, az utóbbi meg a nyolcvanas években, amikor elindult az "ötvenes évek film" dömping.

- No igen. Miért van az, hogy a hatvanastól a nyolcvanas évekig jellemző társadalmi karcosság, a szociokritikus attitűd a rendszerváltás után eltűnt? Ez nagy kérdés. Nem szeretnék az évforduló körül készült többi ötvenhatos filmről beszélni, mert nem volna helyénvaló, hiszen én is ebbe a körbe tartoztam. De azt gondolom, hogy a nyolcvanas évek hasonló filmjei igenis érvényesebbek voltak, mint az újak.

- A te filmedet hova helyezed?

- Jaj, ezt inkább mondja ki a közönség. De én azt gondolom, hogy az enyém érvényes.

- Milyen érzés, hogy sokan kíváncsiak a filmre, és most kicsit körülötted forog a világ?

- Jó, hogy mint rendező vagyok érdekes. '89-ben Nagy Imre újratemetésének én voltam a sajtófőnöke. Ez az esemény akkoriban a külföldi sajtó által leginkább coverolt esemény volt mondjuk '56 után. Tehát volt már ilyen élményem, hogy milyen az, ha az embert szétszedi a sajtó, ráadásul a külföldi sajtó... Hogy is mondjam, kellemes nosztalgiával adom az interjúkat. De nem ez a lényeg, hanem a mű maga. Hogy az mit fog kiváltani a közönségben.

Kolorádó Kid

- Milyen filmekre vagy kíváncsi a Szemlén?

- Hajdu Szabolcs munkáit szoktam szeretni, az ő filmjét mindenképpen megnézem. Dyga Zsomborral dolgoztam együtt, az ő filmjére is kíváncsi vagyok. Ráadásul Elek Feri szerepel az én filmemben is. Kíváncsi vagyok persze a saját szereplőim filmjeire is, például Nagy Zsolt miatt a Team Building-et meg fogom nézni. Amit az idő enged. Ha most nem, akkor a Szemle után. Általában meg szoktam nézni a magyar filmeket, szeretem azt, ha látok a pályán.

- További tervek ezen a pályán?

- Hálás vagyok, hogy nem azzal kezdted, hogy hú de milyen nehezen készült el ez a film, legalábbis nem beszéltünk sokat róla, de ettől ez még tény. Az elmúlt időszakban számomra az alkotói helybenjárás nagyon nehéz volt. Ezért azt találtam ki, hogy egyszerre több tervet kell futtatni. Szóval most három filmtervem is van ilyen-olyan fázisban.

- Mindegyik titok még?

- Van egy kamara jellegű dolog, ami angol nyelven forogna, a másik a Kolorádó Kid-del megkezdett irányt folytatná, egy későbbi történelmi korban, szintén Magyarországon, és van egy terv, amiről egyáltalán nem beszélhetek, csak annyit, hogy Novák Erik barátommal találtuk ki, és animációs.

- Több inspirációt is említettünk. Harvardi filmes mestered, Makavejev mennyire volt rád hatással?

- Benne szépen egyesült a Balkán és Amerika. Nem filmet tanított, inkább szemléletet adott. Anarchistát, mert a film - a jó film - a képzelet anarchiája is, És azt, hogy a történeteid pénzt érhetnek, hogy a történeteid formába kerülhetnek, és hogy ezekkel a történetekkel el lehet menni a világon bárhová. Hogy a film globális dolog. Annak ellenére, hogy a Kolorádó Kid ízig-vérig magyar történet, igyekeztem úgy készíteni, hogy akár a külföldi nézőknek is tessen.

Kolorádó Kid | Gáspár Tibor és Nagy Zsolt

- Külföldi forgalmazásban is gondolkozol?

- Miért ne, persze. Említettem már, hogy azt gondolom, a filmnek hasznosulnia kell. Ez nem akvarell festészet, vagy alanyi költészet, ez pénzbe kerül. Ha 3000 nézője van, akkor nincs értelme. Törekedni kell, hogy megtermelje az árát, sőt profitot termeljen.

- Pedig sok olyan helyi íz van a filmben, ami talán máshol nem dekódolható.

- A magyar nézőnek nyilván többletismerete van hozzá. De szerintem egy filmnek három szinten meg kell tudni szólalni. A műkörömépítő, botoxolt hónaljú, köldökpiercingelt kozmetikuslány is találjon benne neki valót, aztán a midbrow értelmiség is, és persze a Feinschmecker, a connoisseur, az igazi filmértő is kell, hogy kapjon valamit. Ilyen például, mikor mennek át a határon, és megszólal A harmadik ember zenéje, ez Carol Reed első cannes-i nagydíjas filmje volt, egy csodálatos hidegháborús film noir, amiben egyébként Orson Welles az egyik főszereplő. Na, akkor a Feinschmecker leveszi, hogy valamilyen szinten itt azért gondolkodva volt. Egyébként is sok referencia, meg idézet van a filmben.

- Felfednél még ezek közül egyet-kettőt?

- Nem szeretnék, erre kéne egy külön műsor. Csemegézzen, mazsolázzon a néző. De látod, ez egy ilyen tarantinós dolog, amit korában kérdeztél. A valóság már le lett forgatva számtalanszor, most az az érdekes, hogy megpróbáljunk a filmtörténet csemegéiből kiindulni.