Kenyeres Bálint: Még mielőtt megőszülök

Kenyeres Bálint harmadik rövidfilmje, a mozikban is vetített Before Dawn az elmúlt két év során szinte az összes elképzelhető nemzetközi fesztivált megjárta és díjak sokaságát gyűjtötte be. Fesztiválszerepléseinek megkoronázásaként szombat este elnyerte az idei év legjobb rövidfilmjének járó Európa Filmdíjat, melyet Kenyeres személyesen vett át a varsói díjkiosztón. Telefonon beszéltünk a rendezővel, aki elmondta, hogy mit jelentenek számára a díjak és előkészítés alatt álló nagyjátékfilmjéről is elárult egy keveset.

- Számolod még a díjakat, amiket a Before Dawn-nal nyertél?

- Már lassan nem kell számolnom, mert valószínűleg ez a lezárása ennek a jó kis menetelésnek. Kb. másfél éve járja a világot a film, amennyi idő alatt egy fesztiválkör lecseng, most értünk a végéhez, és ennél szebb befejezés nem is kell. Egyébként a Magyar Filmunió számolja, aki a gyártó Inforg mellett ezekkel az ügyekkel elsősorban foglalkozik. Nem tudom pontosan, de negyvenfelé jár a díjak száma, és százfelé a fesztiválszerepléseké.

- Valószínűleg az Európa Filmdíj a legrangosabb az összes közül, amit nyertél. Más érzés volt ezt átvenni, mint a többit?

- A cannes-i szereplés, meg a Sundance-en kapott díj mellett valóban ez volt a legkomolyabb. De nem sok elismerést vettem át személyesen, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányat. Ez egy nagyon fura közeg: ott ül lent és tapsol neked Mihalkov, Wenders, Polanski, Wajda... Ha látta a filmet, ha nem, ott tapsol a nézőtéren a fél filmtörténet, miközben te díjat veszel át. Zavarba jössz, megilletődsz. Polanski, Wenders meg a többiek pontosan olyanok együtt, mint amikor mi elmegyünk a haverjainkkal sörözni, ők egymás haverjai, bejáratott társaság, akik hosszú évtizedek óta ismerik egymást. Polanski hihetetlen volt, rokonszenves részegként ugrált, mint egy rosszcsont óvodás, égnek álló hajjal.

- Milyen konkrét haszonnal járnak a díjak, illetve a cannes-i szereplés; gondolok itt például külföldi felkérésekre, új lehetőségekre?

- Nyilván, ha száz helyen körbetáncolja a világot a film, az figyelmet kelt a szakmában. Hogy ezt hogyan lehet aprópénzre váltani, azt nem tudom, de konkrét érdeklődés van a jövőbeli terveim iránt. Rögzített megállapodás még nincs, de van néhány európai cég, akik részt vennének az első játékfilmemben.

- Amikor legutóbb beszélgettünk, volt egy rövid- és egy nagyjátékfilmterved is. Melyik hogyan áll most?

A rövidfilmtervemnek A repülés története a címe. Ez nem Magyarországon játszódik, hanem Normandiában a múlt század elején, a repülés születésének időszakában, gyakorlatilag dialógus nélkül. Ennek a finanszírozása magyar részről jól áll, majdnem a pénz felét sikerült összeszedni. A másik felére külföldi partnerektől számítunk pénzben vagy szolgáltatásban, ugyanis komoly utómunka-igénye lesz, CGI-ra lesz szükség, ami lényeges a történet elmesélése szempontjából. A főszereplő egy kisgyerek, akit még nem találtunk meg, de az egyik mellékszerepet Johanna ter Steege (Édes Emma, drága Böbe) fogja játszani, aki óriási színésznő, lelkes drukker és jó barát.

Jelenet a Before Dawn című filmből

A nagyjátékfilmnek a Before Dawn cannes-i szereplésével elvben normatív támogatás jár magyar részről, ami kvázi kezdőtőkének jó lehet. Remélem, hogy sikerül megszereznünk ezt a pénzt - az erről szóló rendelkezés nem szól külön rövidfilmről, csak általában filmről, ez okozhat majd némi vitát, de én remélem, hogy méltányos elbánásban részesülünk, jövőre pedig el tudok kezdeni forgatni. Annyit tudok elárulni a tervről, hogy Triptichon lesz a címe, ma Magyarországon játszódik, és mint a cím is utal rá, nem feltétlenül egyetlen történetből áll. A producer Hutlassa Tamás, az operatőr remélhetőleg Erdély Matyi lesz, akivel nagyon jó barátság és munkakapcsolat van köztünk (Erdély fényképezte a Before Dawn-t is - a szerk.). Egyszerre íródik a könyv, keressük a helyszíneket, a szereplőket, és gyűjtjük a pénzt. Meglátjuk, mikor tudjuk elkezdeni a forgatást, de remélem, még mielőtt teljesen megőszülök.

Bujdosó Bori