Bodó Viktor: Voltak őrült ötleteim

Bodó Viktor fél órát késik a kávéházból, ahol majd egy ásványvizet kér, fogorvosnál volt. Amúgy két hetet várok rá, mert nincs itthon, Grazban rendez. Fiatalabbnak tűnik, mint valójában, Karinthy fiatalkori arcképe jut eszembe róla. Lénye furcsa keveréke a francia csibésznek, és a magyar írónak, amely rejtve mély sebeket hordoz. Ő is. Erről azonban nem beszél.

- Most rendező vagy, vagy inkább színész?

- Nem lehet eldönteni, bár egy időben inkább rendező akartam lenni. De az az igazság, hogy amióta nem játszom, az életben próbálok mindenféle játszmákat csinálni. Tapasztalatszerzés céljából, vagy mások megnevettetése, vagy éppen meghökkentése a cél. Játékok ezek, de nem minden esetben sülnek el jól sajnos, sőt. Tele vagyok energiákkal, rossz energiákkal is. Sokat stresszeltem az elmúlt években, és például amikor nézem az egyik előadásunkat, feszült leszek, amit nem tudok jól kezelni. Állandó problémáim vannak e miatt. A játék nagyon sok mindent felszabadít - már hiányzott -, most az Overnight-ban lehetőséget kaptam, hogyan is állok ezzel a dologgal. Sok minden visszajött régről, ami miatt úgy döntöttem, inkább a rendezéssel kell foglalkoznom. Nem jó sokáig várakozni a felvételek között, mindenki dolgozik, te meg ott üldögélsz. Fárasztó.

- Olvasni?

- Nem tudok másra koncentrálni közben. Érdekes az a probléma viszont, ami egyfajta tudathasadásos állapot, hogy elhatároztam, nem fogok beleszólni a dolgok menetébe. Borzasztó lehet egy kellemetlenkedő színész-rendezővel dolgozni, akinek más elképzelései vannak. Elsősorban ezért rendezek inkább, mert konkrét elképzeléseim vannak, amelyeket szeretek a magam módján megvalósítani.

- Néhány jelenetet másképp csináltál volna.

- Figyeltem magam, mi az, ami régen annyira irritált? A forgatás felénél járhattunk, amikor lelkiismeret furdalást kezdem érezni, hogy nem mutatok több verziót egyes játékokra. A film rendezői műfaj. Nagyon fontos, hogy bízz a rendezőben, de mégis tudni kell ezen belül jól mozogni, ötletekkel előállni, vitatkozni. Nem a felvétel előtti egy órában, de a forgatás előtt, éjszaka, vagy a forgatókönyv olvasása alatt. Voltak őrült ötleteim, de legtöbbje egy másik filmhez való volt. Például hogy hősünk haljon meg reggelre, vagy derüljön ki, hogy elmegyógyintézetben ápolt skizofrén... ilyenek... Abban, hogy elvállaltam azt a szerepet, az is közrejátszott hogy bízom Feriben (Török Ferenc, az Overnight rendezője - a szerk.). De az igazság az, hogy kíváncsi voltam arra is, jól döntöttem-e, hogy abbahagytam.

- És?

- Jól döntöttem. Örömet okoz a játék, de amikor meglátom a pofám egy plakáton, igen kellemetlenül érzem magam.

- A Jadviga párnájá-nak forgatása után elégedetlen voltál magaddal.

- Most is. Amikor megnéztem a kész alkotást, hiányérzetem volt, bizonyos helyzeteket másképp kellett volna megoldanom. Ilyenkor azt érzem, nem harcoltam eleget, újból és újból fel kellett volna venni a jelenetet. Az Overnight-ban a feszültségeket nem külsőségekben, hanem finomabb eszközökkel, lassú kínokkal, valami lappangó nyomottsággal ábrázoltuk. A Péter nevű szereplő nem rugdossa a falat, nem ketyegnek órák, nem kapkod a film, mint egy szokásos akciómozi 2-3 másodperces snittekkel. De ez nem biztos, hogy átjött.

- Én, mint néző, úgy éreztem, végig megmarad a feszültség.

- Akkor rendben. Hallottam olyan véleményt, hogy érdekes a lassúsága, ami viszont másokat kifejezetten bosszantott. Valójában én nem lehetek jó kritikusa a filmnek, hiszen részese vagyok. Nagyon tetszett a többiek játéka, jó volt játszani ilyen remek színészekkel.

- Akkor nem vagy elégedett most sem.

- Nagyon ritkán okoz jóérzést valaminek a vége. Magát a munkát szeretem, meg azt, ha a közönség visszajelez. A mozgás jó. Ezért is szeretem a színházat is. Lesem a nézőket, beszélgetek, és dolgozom tovább a darabon, amikor csak tehetem. A Ledaráltakeltűntem című előadáson például 3 éve dolgozunk.

Bodó Viktor, Török Ferenc és Vajdai Vilmos az Overnight forgatásán

- Az Alice csodaországban című darabot rendezed most Grazban.

- Igen. Nem gyerekdarabot csinálunk belőle, hanem a Roland Schimmelfhenig-féle átiratot használjuk alapanyagul és improvizálunk, hozzáírunk.

- Nyíregyházán most volt a bemutatója a Fotel című darabodnak.

- A Motel című Katona-beli előadás második részeként íródott a Fotel, de a munkafolyamat alatt annyit változtattunk rajta, hogy szinte semmi köze nincs hozzá. Egy elmegyógyintézet lakóinak egy óráját próbáltuk ábrázolni. Azt, hogy mi van a fejekben. Nehéz dolog ezekről a dolgokról úgy beszélni, hogy ne csússzunk bele súlyos közhelyekbe. A téma, az őrület mindig érdekelt. Biztosan azért, mert sokszor úgy érzem, nem vagyok normális, mások is mondták... lehet, hogy van benne valami... Nagyon jó nyilvános főpróbánk volt, de botrányosra sikeredett a bemutató, szék és ajtócsapkodás, kábé negyvenen távoztak a nézőtérről. Vicei Zsolt meztelenül elmond egy monológot arról, hogy miből van elege. Egyébként pedig kevés szöveg hangzik el, azok sem irodalmi remekek. Szerveztünk egy közönségtalálkozót, hogy megtudjuk, mi a probléma, és elmondjuk, mit akartunk ezzel a dologgal. Olyan nézők jöttek el, akik szerették, és akik fontosnak tartották az előadást, vagy hatással volt rájuk. Jó a közönséggel megosztani a munka részleteit, csak sajnáltam, hogy nem jött el olyan, aki gyűlölte, vagy aki otthagyta tizenöt perc után. Kíváncsi vagyok, ki miért dönt úgy, hogy nem nézi tovább az előadást. Olyan dolgokat szeretnék csinálni, ami átmegy, amit szívesen néznek meg akár többször is az emberek.

- Viszont megmozdult a város, beszéltek az előadásról. A Krétakörben kezdted, ami szintén nem egy mindennapi színház.

- Nem. De gyerekszínházban kezdtem, a Harlekinben. Később csináltunk egy társulatot, ez volt az AD HOC Csoport. Azóta is azt keresem azt, ahogy akkor dolgoztunk. Nagyon jó társaság volt. A főiskola idején hagytuk abba. Másodéves voltam, amikor tagja lettem a Krétakörnek. Megcsináltuk a Baal-t (Bertold Brecht darabja - a szerk.) játszottuk a Katona Kamrájában és külföldön. Ez Schilling Árpád vizsgarendezése volt. Utána jött a Szerelem, vagy amit akartok, amivel turnéztunk az országban egy IFA-val, majd a Nexxt. Én akkor voltam végzős a színész szakon és jelentkeztem rendező szakra, a Krétakörrel elválltak az útjaink egy időre.

- Egyszer, amikor a Krétakörről beszéltél, azt mondtad, hogy keresgélünk valamit, a "nemtudommicsodát". Azóta megtaláltátok?

- A keresgélés kifejezést sokszor használom. Ez nem nyughatatlanság, hanem inkább félelem attól, hogy egyszer csak bezárulok, hogy úgy maradok.

- Hogyan?

- Úgy értem, jó néha elbizonytalanodni. Azt hiszem, az egész úgy kezdődött, hogy az osztályt akartam nevettetni. Rossz gyerek voltam, vagyok. Pesthidegkútra jártam suliba, akkor Georgi Dimitrovnak hívták. Jó kis banda volt. Gonoszak azért nem voltunk, csak borzasztóan rosszak, fegyelmezhetetlenek. Kifejezetten a balhékra mentünk, megtelt az ellenőrzőm hátsó fele, figyelmeztetőkkel és intőkkel. Ezúton is üdvözlöm az osztálytársakat! Középiskolás koromban már játszottam a Harlekinben, ami miatt sokat hiányoztam, tele voltam igazolt hiányzásokkal. Váltogatni kellett az iskolákat. A Bolyai János Textilipari Szakközépben kezdtem, a Zrínyiben folytattam, majd jött a Rákóczi Ferenc éjszakai tagozata, de ez csak két hónap volt talán. Végül az Anna Frank Gimnáziumban érettségiztem. Mindenhol születtek nagyon jó barátságok, és persze ezekben az években szerveződött az AD HOC csoport is.

Szőcs Artur, Nagy Ervin és Bodó Viktor az Overnight című filmben

- A szüleid tudtak az iskolaváltásokról?

- Persze, a szüleim és a nagyszüleim is támogattak ebben a dologban, és ezért nagyon hálás vagyok nekik, szerencsésen nagyon hamar megtaláltam azt, amivel foglalkozni akarok. Nagyon komolyan akartam csinálni, és hagyták is, ez nagyon jó volt. Bár gimnazista koromban már albérletben laktam.

- Hát nem pesti vagy?

- De, csak felnőtt akartam lenni. Zakóban jártam, cigiztem, nyomtam a kávékat. Nyugat-mániánk volt.

- Nyugat-mánia?

- Mondhatnám a Holt Költők Társaságá-t is. Kávéházakban üldögéltünk, vitatkoztunk, színházat terveztünk, írtunk, éjszakai próbákat csináltunk, azt hiszem, mindent kihoztunk az életből, amit ennyi évesen csak lehet.

- Volt neve a gyerekszínházatoknak?

- Ez volt a Harlekin Színház. Lojkó Lakatos József vezette, Kőbányán voltunk a Pataki Művelődési Házban. Próbáltunk és előadásokat játszottunk. Nem keveset. Heti két-három alkalommal vidéken játszottuk, például a Rómeó és Júliá-t, vagy a Pál utcai fiúk-at.

- Ki voltál a Pál utcai fiúk-ban?

- Barabás. A vicces páros egyik tagja. Czeglédi Attila volt a Kolnai, ő sokkal viccesebb volt, aztán végül nem a színészi pálya felé mozdult tovább, sajnos.

- Miért jöttél el otthonról?

- Nem a családommal volt a baj. Nagyon szép gyerekkorom volt, jó fej nagyszülők és szülők és testvér. Sok utazással, könyvekkel, filmekkel, nagy kert, kutyák, biztonság, nyugalom, mindenféle jó. Egyszerűen úgy éreztem, hogy felnőtt lettem és hogy az a romantikus, ha nélkülözök dolgokat. Ha régi zakóban járok, és koszos albérletben lakom. Máthé Zsolttal (színész - Örkény Színház, TÁP Színház - a szerk.) közösen béreltünk havonta 8000 forintért egy lakást, és előfordult, hogy száraz kenyérhéjat ettünk. Remek volt.

- A szüleid mivel foglalkoztak?

- Nagymamám táncdalénekes volt, de amikor megszületett apám, abbahagyta a pályát. Anyám raktárvezető volt, apám és nagyapám akkoriban a textiliparban dolgoztak. Kötőgép meghajtókat készítettek és javítottak. Abban az időben sokan kötöttek, elég jól lehetett élni belőle. De utána bedöglött a textilipar, váltani kellett. Apám ezermester, tehát effektíve mindent meg tud csinálni, és közben mindig kitalál valamit, amivel lehet üzletelni. Mellesleg fest, de sajnos kevés időt tud rááldozni a munka mellett.

- Most is albérletben élsz?

- Most már nem.

- Az Overnight főszereplője (Péter) végig stresszben van.

- Én is hosszú ideig abban éltem. Nem hagytam magamnak időt pihenésre. Az egyik nagy problémám, hogy legtöbbször erőmön felül vállalok munkát, bár most ez egy kicsit átalakult. Korábban még egy produkciós irodát is működtettünk. Ez volt a Magma Társaság.

- Produkciós irodát? Miért?

- Hogy előadásokat, bulikat szervezzünk, filmeket gyártsunk. Hogy legyen egy hely, egy iroda ahol összeülünk agyalni, azután szerzünk pénzt az elképzelésekhez. Nagyon jól kezdett működni a dolog, miközben pénzgondokkal küzdöttünk, sokat tanultam az egészből. Azután jött a főiskola vége, el kellett döntenem, merre tovább. Amikor a Jött egy busz... című filmet legyártottuk, ami nem volt zökkenőmentes, abbahagytuk. Leszerződtem a Katona József Színházhoz.

Bodó Viktor és a stáb néhány tagja az Overnight forgatásán

- Fontos a pénz?

- Jó, ha van, de nem a legfontosabb. A pénz jön, ha az ember jól dolgozik, és azt csinálja, amit szeretne.

- Van lakásod, autód, telik külföldi utazásra?

- Megvan minden, ami kell. Van egy hegyoldalban egy kis telkem, a párommal közösen vettük. Oda szoktam menekülni. Kertészkedem, pakolászom, bámulom a lombokat. Amikor csak tudunk, ott vagyunk. Nincs víz, se villany, de nagyon jó.

- Egyszer azt mondtad, hogy a szerepek oda-vissza hatnak. Az Overnight főszereplője hatással volt rád?

- Ő nem, de tudtam, mi történik benne. Én hasonló módon szálltam ki a színészi pályából, vagy a produkciós irodából. Péter viszonylag jól lavíroz a pénzzel, ami nem az övé, azonban beüt a krach. Amikor az irodát csináltuk, velem is történt hasonló. Nem jöttek meg pénzek, valamit viszont ki kellett fizetni, hát átcsoportosítottam. Aztán még mindig nem jött meg a pénz, és ott volt a baj. Szerencsésen megoldottam.

- Ez szerencse kérdése?

- Nem a véletlenre játszottam. A filmben sem a pénz a lényeg, hanem az állapot. Hogy valamire várni kell, ami nem rajtad múlik. Tehetetlen vagy, miközben te hordtad magadra ezt a hegyet. Komoly szembenézés ez a saját hülyeséggel. Mondtam Ferinek, hogy milyen érdekes lett volna a befejezés, ha Péter elalszik, másnap fölébred, és ugyanott folytatja. Bár lehet hogy ez szimplább...

- Ez csak egy nap volt...?

- Csak egy nap. Olyan, mint a többi.

- Könnyen ki tudod fejezni az érzéseidet?

- Mindig az volt a baj velem, hogy minden azonnal látszódik rajtam. Szeretem kiadni magamból a feszültséget. Volt egy időszak, amikor annyira túlhajszoltam magam a munkával, hogy törtem, zúztam.

- Fel lehetett készülni a szerepre?

- Persze. A Feri meglehetősen tájékozott volt a témában. Érdekes dolgokat mesélt, de megnéztem az összes bróker témájú filmet is, sőt voltunk egy magyar brókerirodában is. Kérdezhettünk, üldögéltünk ott egy ideig. Ez az iroda nem úgy nézett ki, mint a filmekben, akkor éppen nyugalom volt benne, bár a felszín mögött érezni lehetett a stresszt, a sikeres működésért folytatott állandó harcot. Mindenkin elegáns öltönyök, szép karórák, red bull, víz, négy monitor egy arc előtt, telefonálás. Péternek ez az utolsó akciója, nem bírja tovább és kiszáll, ez nem élet, vagyis nem az ő élete.

Berniczky K. Edit