Osvárt Andrea: Próbálok mindenhova kapaszkodni

Osvárt Andrea nyolc év után ismét magyar filmben játszik. A Poligamy című romantikus komédiában ő lesz az egyik nő, akivel Csányi Sándor  összeszűri a levet. Az Olaszországban élő színésznő pár hónapja töltötte be a harmincat, boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnik, már nem hajtja ezerrel a sikert, hanem megpróbálja egy kicsit élvezni is, amit felépített. A kommersz filmkarriernél fontosabbnak tartja a családalapítást, amit új szerelmével már el is tud képzelni. Osvárt Andreával kedden reggel beszélgettünk a Városháza Parkban, miután leforgatta az utolsó jelenetét a Poligamy-ban.

- Amikor voltál nálunk chaten 2006 végén, egy srác megkérdezte tőled, hogy a fiúk hogyan lehetnek modellek. Azt válaszoltad neki, hogy a fiúk ne legyenek modellek, hanem válasszanak valami férfiasabb munkát. Szerinted a színészet férfias munka?

- Hát, nem. Én nem tudnék soha színésszel járni, vagy legalábbis erre még nem volt példa. Olyan nő vagyok, akinek kell lelki támasz, és a színészeknél alapvető szakmai követelmény, hogy legyen bennük egyfajta érzékenység és érzékiség. Ez nem fér össze a férfiképemmel. Az olyan férfiakat szeretem, akik minden helyzetben erősek.

- Nem találkoztál még kiegyensúlyozott színésszel?

- Nem a kiegyensúlyozottsággal van a baj. Tetszett nekem egy színész, aztán együtt dolgoztunk, és forgattunk egy jelenetet, amelyben neki zokognia kellett. Bennem ezzel sajnos egy világ dőlt össze. Van a fejemben egy kép az ideális férfiról, ez biztos hasonlít az apámra, akit sosem láttam sírni.

- Négy éve mondtad egy interjúban, hogy 30 éves korodig teljes gőzzel hajtasz, és utána jöhet a gyerek meg a család.

- Jaj, de jókat mondtam! Abszolút így van, és remélem, hogy ezt sikerül is betartanom. Idén lettem harmincéves, és el is jutottam egy olyan szakmai szintre, hogy már nem egy szeneslapáttal, teljes gőzzel, hajnali négyig, koszosan, véres körmökkel küzdök, hanem megpróbálom egy kicsit élvezni is, amit felépítettem. És most van is valakim, akivel el tudom képzelni a családalapítást, ha rászolgál a bizalmamra. Bennem él az anyai ösztön, és a gyerekvállalást sokkal fontosabbnak tartom, mint egy kommersz filmkarriert.

- Tehát azt nem tudod elképzelni, hogy nem lesz gyereked?

- Nem tudom. Az egy tragédia lenne.

Nézz még több képet Osvárt Andreáról! | Fotó: Hektor

- Hogyan élted meg a harmincat?

- Jól. Itthon voltam pont. Buliztunk, és röhögtem rajta. Abszolút nem érdekel. Ahogy idősebb leszek, egyre jobb minden, egyre több mindent tudok csinálni, amit szeretnék. Egyre jobbak a lehetőségeim, egyre komolyabban vesznek mind a szakmában, mind az életben. Most már nem az van, hogy tologatnak jobbra-balra, és mások mondják meg, hogy mit csináljak és be kell fognom a számat.

- Nyilatkoztad nemrég, hogy a San Remó-i fesztivál után kicsit elbíztad magad. Mit értettél ezen?

- Azt hittem, hogy azután majd dőlni fognak az ajánlatok, és nem így volt. Később mondták nekem, hogy egy ilyen hatalmas kirakat után - mert élő adásban 20 millióan nézték - megtorpan általában a dolog, annyira sok helyről, sokszor és sokat látnak belőlem. Pár hónappal később még vezettem egy mozis díjátadó műsort, de azután azt mondtam, hogy nem bírom tovább, és elmentem két hónap szabadságra. Lehet, hogy ha akkor ütöttem volna a vasat, akkor jobban meg tudtam volna lovagolni ezt az időszakot, de egyszerűen a végkimerültség határán voltam. Ősszel kezdtem el újra meghallgatásokra járni, és januártól megint forgattam. Sok idő eltelt, de a filmes szakmában ezek a kihagyások mindig hosszúak, nem az van, hogy hétfőn elmegyek a meghallgatásra és pénteken forgatok, hanem három-négy hónappal korábban elkezdik keresni a szereplőket.

- És jól viseled ezt a bizonytalanságot?

- Igen. Én amúgy nagyon stabil vagyok hál' istennek, és mindig találok magamnak tennivalót. Mindig megkérdezik, hogy mit csinálsz, amikor nem forgatsz. Annyi mindent csinálok, hogy nincs olyan napom, amikor unatkoznék. Rengeteget készülök, tréningelem magam, folyamatosan figyelem a piacot, a filmeket, a fesztiválokat, castingokat, és sokkal többön veszek részt, mint amennyiből később munka lesz. Most júniusban két meghallgatásom volt, és mindkettőre komolyan felkészültem. Mindkettőt meg is kaptam, de az egyik üti a másikat, úgyhogy választanom kell. Ősztől forog egy regényből készülő német film, ahhoz elolvastam a regényt. Próbálok mindenhova kapaszkodni egy kicsit, aztán valahogy majd csak fennakadok.

Nézz még több képet Osvárt Andreáról! | Fotó: Hektor

- Mostanában voltál amerikai film castingján?

- Igen.

- És mi volt az?

- Nem akarom megmondani, mert babonás vagyok. Szeptembertől forog Rómában, és még lehet, hogy nincs minden veszve. (Lekopogja az padon.)

- Találkoztál Julia Robertsszel, amikor forgattátok a Kettős játék-ot?

- Ott volt ő is a közelemben, de nem beszélgettünk. Egy jelenetben vagyunk gyakorlatilag, mert amikor felállok és elmegyek, akkor pillantja meg őt Clive Owen.

- Tegnap beleolvastam a Kettős játék forgatókönyvébe, és ott a te figurádnak nincs is szövege. Hogyhogy a filmben mégis beszélhettél?

- "Stunning Italian Blonde"-ként (megkapó olasz szőke nő - a szerk.) volt megnevezve, és nagyon sokat hezitáltam, hogy elvállaljam-e, mert az én szintemen ezt már nem lehet színészi feladatnak tekinteni. De aztán arra gondoltam, hogy ki vagyok én ahhoz, hogy visszautasítsak egy közös jelenetet Clive Owennel. Basszátok meg, én elvállalom, még akkor is, ha szövegtelen. Odamentem aznap, és mondta a rendező, hogy egy kicsit melegedjünk be, mondjunk valami hülyeséget, úgyse lesz hang. Csak úgy magunk között beszéltünk, és az egészet benne hagyták, valószínűleg azért, mert nem játszottunk, csak tök természetesen dumáltunk, és ezért működik az egész. Egy évig nem is beszéltem erről a filmről, mert sokszor jártam már úgy, hogy kivágtak a filmből, vagy lerövidítették a jelenetet. Gondoltam, hogy egy ilyen nyúlfarknyi jelenet, nincs is szöveg, örülök, ha majd a háttérben belelóg a fél fejem vagy valami. Ehhez képest kaptam egy tizenöt másodperces premier plánt.

Osvárt Andrea és Clive Owen közös jelenete a Kettős játék-ban

- Clive Owen jófej volt?

- Aha, nagyon rendes volt. Megtaláltuk a közös hangot, mert mondtam neki, hogy nem egy statisztaválogatásról kerültem oda, hanem egyébként van Londonban egy ügynököm, akit ráadásul ismert, úgyhogy tudtunk miről beszélgetni. Aztán kiderült, hogy sokat jár enni abba az étterembe, ahol az öcsém pincérkedik.

- Láttam képeket egy magyar színésznő lakásáról, ahol az egyik szoba teljesen üres volt, az egyik fal tükörrel volt befedve, és ő ebben a szobában tanulja a szerepeit. Te hol szoktál próbálni?

- Ez nagy luxus lehet. Én otthon a lakásomban oldom meg, illetve a legutóbbi szerepemre tanárral készültem, és nála voltunk. Amikor kurzusokra járok, akkor pedig kisszínházakban. Szerintem mindegy, hogy hol van az ember.

- Hogy megy nálad ez a folyamat? Mondogatod ezerszer újra és újra?

- Attól függ. Érzem már, hogy melyik szerephez milyen módszer illik. Van olyan, amit szinte nem is próbálok, mert azt akarom, hogy teljesen spontán jöjjön ki, és akkor jöjjön ki először belőlem. Van az a technika is, amikor már annyiszor elpróbáltam, hogy teljesen a véremmé válik, és a múltam része lesz. Ha mondjuk egy erős karaktert kell felépítenem, akinek nagyon számottevő a múltja, akkor ezt a múltat valahogy létre kell hoznom. Valósan, hogy a sejtmemóriámba beleépüljön. Lehet, hogy nagyon filozofikusan hangzik, de ez így megy. És nem feltétlenül szöveget mond az ember hónapokig, mert azt egy nap alatt meg lehet tanulni, hanem építi belül a sejtmemóriával a drámai karaktert. Hogy miért lett valaki bérgyilkos... és akkor visszamegyünk a gyerekkorába, és meg is próbáljuk ezeket a rossz élményeket átélni. Ha egyszer már megtaláltad, akkor sokkal könnyebben le tudsz menni azokra a mély pontokra, de az, hogy egyszer megtaláld, nagyon kemény, keserves munka, mert az agy úgy működik, hogy a fájdalmas emlékekhez nem akar visszamenni. Ha neked gyerekkori traumád van, ma már tudod kezelni, mert felépül egy védekezési mechanizmus, de a színészen azt akarja látni a néző, hogy szenved kutyául, nem pedig a mindennapi arcát, amivel eljött otthonról. A legfájdalmasabb emlékeidbe vagy kénytelen belemenni és átadni magad mindenféle régi fájdalomnak.

Nézz még több képet Osvárt Andreáról! | Fotó: Hektor

- A Poligamy-ban játszott figuráddal hogy volt ez?

- Számomra az egy nagyon könnyű és hálás szerep, mert a rendező is mondta, hogy rám íródott, magamat kellett alakítanom. Mivel nagyon sok női karakter van a filmben, ezért elhittem neki, hogy most nem kell magamból mindenféle extra dolgot kicsikarni, inkább saját magamra hasonlítani, és úgy mondani azt a szöveget, ahogy valóban mondanám. Úgy reagálni és úgy viselkedni, amilyen vagyok. Ilyen esetben a színészkedés csak annyi benne, hogy művi környezetben az ember minél természetesebben viselkedjen.

- Milyen embert játszol ebben a filmben?

- Házitündér, türelmes, aranyos, kedves, mindig mosolyog, semmiért nem hisztizik. Az ideális nőt. Minden férfi ilyen feleséget szeretne, viszont nem minden férfi szeretne feleséget. Legyen az is, de legyen más is mellette.

- Milyen instrukciókat ad neked Orosz Dénes rendező? Mi az, amit a legtöbbet hallasz?

- A megszokottnál sokkal többet próbáltunk, hogy minél jobban rögződjön bennünk, ahogy ő elképzelte a jeleneteket. Ő egy nagyon nyugodt ember, soha nem láttam stresszes állapotban, és igazából nem is volt szükség arra, hogy üvöltözzön velünk. Nagyon finom, nüánsznyi különbségeket szokott kérni tőlem, hogy most akkor egy picit halkabban, vagy hogy ne várjak olyan sokat a leülés meg a mondat között. Benne van a fejében az egésznek a ritmusa, és látja az összképet. Nagyon lágyan, nagyon szerelmesen és megértően viszonyuljak a Sanyihoz (Csányi Sándor, a film főszereplője - a szerk.), mert nyilván lesz olyan lány, aki majd leüvölti a fejét.

Nézz még több képet Osvárt Andreáról! | Fotó: Hektor

- Mit gondoltál a forgatókönyvről, amikor először olvastad?

- Nagyon eredetinek találtam, és azt gondolom, hogy bárhol megállná a helyét a világban. Még akár majd angol nyelven is le lehetne forgatni a remake-jét.

- Locarnóban vetíteni fogják A félelem völgye című filmedet. Arról mesélnél egy kicsit?

- Az egy tök jó film szerintem. Elsőfilmes rendező munkája, egy magyar származású fiú, Győrik Mihály csinálta, aki törve beszéli a magyart, itt járt egyetemre, de svájci. A film négy epizódból áll, ezek különálló részek, de egy dolog összeköti őket. Olyasmi, mint az Éjszaka a Földön. Játszódik egy epizód a 20-as, a 40-es, a 60-as és a 80-as években, és mind a négyet összeköti egy legenda, ami ott történt meg a völgyben. Én a negyedik részben játszom egy írónőt, aki odaköltözik a völgybe, és nem tartja tiszteletben az ott lakók és a természet szabályait, és erre rá is fázik. A legjobb az egészben, hogy magyarokkal is dolgozhattam. Törőcsik Marival pont nem találkoztam, és ezt nagyon sajnálom, de Hunyadkürti Györggyel van egy jelenetem, amelyben olaszul beszélek hozzá. Egyébként a film nyelve olasz.

- Az szokatlan volt, hogy a Poligamy-ban magyarul kell beszélned?

- Igen. Egyszer Dénes szólt is, hogy ott ne vidd fel a hangsúlyt, mert az olyan olaszos. Jó, hogy szólt, mert az ember nem tudja objektíven megítélni. Nyolc éve nem játszottam magyarul.

Nézz még több képet Osvárt Andreáról! | Fotó: Hektor

- Idegesít, hogy itthon még mindig olyan nyolc évvel ezelőtti dolgokkal azonosítanak be, mint az Első generáció vagy Bochkor Gábor?

- Nem idegesít, mert most jó időszakban vagyok, minek húzzam fel magam ilyeneken. Tegnap például a Földhivatalban volt dolgom, a pénztáros kislány rám nézett, és mondta "Jaj, de aranyos, személyesen?" és ez annyira jólesett. Nem tudom, hogy ő mivel azonosít be, de azért remélem, már itthon is hallják az emberek, hogy filmezem.

- Amikor két és fél éve beszéltünk, mondtad, hogy év elején mindig listát írsz arról, amit az adott évben el szeretnél érni. Ezt még mindig csinálod?

- Szerintem idén is írtam, csak nem tudom, hogy hol van. Április óta van meg a barátom, és nemrég próbáltam rendet rakni a lakásban és megláttam, hogy neki is van ilyen listája. Megtaláltam a tavalyi vagy a két évvel ezelőtti listáját, de nem mondtam neki.

- És szerepelt rajta, hogy "Összejönni Osvárt Andreával"?

- Nem, mert akkor még nem ismert. De annyira vicces, hogy ő is ír ilyet, és egy pár tétel mellett ott volt, hogy oké, és egy-kettő mellett ott volt, hogy nem oké. Ő is nagyon ambiciózus.

- Az idei listádon mi szerepelt?

- Azt hiszem, volt rajta amerikai film. Olyasmi volt rajta, hogy "megnyíljon az út valami amerikai film felé". Aztán rájöttem, hogy ezeket konkrétabbra kell írni, mert a "megnyíljon az út" jelenthet egy meghallgatást is.

- És utána könnyű megmagyarázni, hogy végül is megnyílt.

- Igen, majd jövőre pontosabban fogalmazok.

Nézz még több képet Osvárt Andreáról! | Fotó: Hektor

- Milyen filmben szerepelsz legközelebb?

- A következő filmemre már aláírtam a szerződést, októberben kezdődik a forgatás. Egy kétrészes olasz tévéfilm főszerepét játszom, ami egy musical lesz. Harmincas-negyvenes években játszódó igaz történet, a Trio Lescano nevű énekes együttes életét dolgozza fel. Három holland lánytestvér, nagyon híresek voltak Olaszországban a háború előtt, de amikor elkezdődött a háború, zsidó származásuk miatt őket is meghurcolták. Én játszom Alexandrát, a legidősebb testvért.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- A férfiak, akik utálják a nőket című svéd krimit. (A magyarul A tetovált lány címen megjelent regény adaptációja - V. F.)