A pornószínész heréjére inkább nem csapott rá - interjú Charlotte Gainsbourggal

A gyakran nőgyűlölőnek beállított Lars von Trier csak egyszer kért túl sokat az Antikrisztus főszereplőnőjétől, és saját szorongásait játszatta el vele - többek között ezt is megtudtuk a selymes hangú, gyönyörű színésznőtől. Serge Gainsbourg és Jane Birkin lánya 14 éves kora óta színészkedik, láthattuk a Jane Eyre-ben, a 21 gramm-ban és Az álom tudományá-ban is. A tavalyi cannes-i filmfesztivál botrányfilmje, az Antikrisztus főszerepével Gainsbourg elnyerte a fesztivál legjobb női alakításának járó díjat. A füttyögéssel és álló ovációval fogadott film emlékezetes premierje és a díj elnyerése közötti időszakban, öt másik újságíróval együtt kerekasztal-interjún faggattuk a színésznőt.

- Lars von Trier hírhedt arról, hogy kegyetlen a színésznőivel. Mi ebből az igazság, érezted-e bármikor így?

- Természetesen én is hallottam erről korábban, és izgultam is miatta. Amikor először találkoztunk Dániában, nem mondhatnám, hogy egy barátságos, derűs jelenség lett volna. Fogalmam sem volt, hogy tényleg velem akar-e dolgozni, és a találkozó után sem oszlottak el a kételyeim. Úgy éreztem, hogy nem érdeklem őt, és esélyem sincs a főszerepre. Amikor egy héttel később felhívott a szerepajánlattal, nagyon meglepődtem, és persze meg is ijedtem. Igazából a mai napig félek tőle, bár egyúttal félénknek és zárkózottnak is tartom. Ellentmondásos alak: halkszavú és komisz egyszerre. Legközelebb már a forgatás előtt találkoztunk, Németországban, de ott nyomát sem éreztem a pletykák szerinti kegyetlenségnek, brutalitásnak vele kapcsolatban.

- Pedig voltak színésznői, akik tudnának erről mesélni...

- Igen, ezzel tisztában vagyok, de nem voltam ott, nem tudhatom, mi történt pontosan. Lars beszélt nekem egy kicsit erről, elmesélte, mi volt Björkkel (Táncos a sötétben), megismertem az ő álláspontját, és hinni is akartam neki. Nekem viszont semmi nehézségem nem merült fel vele; az egész forgatás alatt nagyon figyelmes és gondoskodó volt. Látszott, hogy nagy erőfeszítésébe kerül, mert ez egy rendkívül nehéz forgatás volt számára.

- Miért?

- Hihetetlenül fájdalmas időszakon jutott akkor túl, depressziós volt, és pánikrohamok kínozták. Az egész film egy terápia számára, emiatt feszült volt a légkör a forgatáson, mert mindannyian úgy éreztük, hogy bármelyik pillanatban otthagyhatja az egészet. Én személy szerint nagyon aggódtam, mert szükségem volt rá, de úgy éreztem, hogy nem tudok segíteni neki, nem tudom megvédeni a saját szorongásaitól. Csak annyit tudtam tenni, hogy a tőlem telhető legjobban dolgoztam, és olyan messzire elmentem, amennyire elvárta tőlem.

- Ez a szerep pszichológialiag és fizikailag is rendkívül sokat követelt tőled. Amikor olvastad a forgatókönyvet, nem riadtál vissza?

- Nem, alapvetően minden szerepre úgy tekintek, hogy sokat követel az emberből. Minél extrémebb a kihívás, annál érdekesebb a munka. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, még nem is vetítettem magam annyira rá, mert nem akartam beleélni magam, hogy egyáltalán megkapom. Külső szemlélőként viszont iszonyatosan izgalmasnak és egyben rettenetesnek tűnt, pont ezért akartam annyira én kapni a szerepet.

Charlotte Gainsbourg a 2009-es cannes-i sajtótájékoztató előtt

- Milyen reakciókra számítottál, gondolom, hallottad, hogy a sajtóvetítésen volt sírás-nevetés, nyüszítés-hörgés, minden.

- Nem igazán voltam felkészülve rá. Párizsban sokan előre figyelmeztettek, hogy ne lepődjem meg, ha füttyögés és egyéb heves reakciók lesznek Cannes-ban.

- Zavar az ilyen visszhang?

- Korábban még sose történt velem hasonló. Valahol izgalmas ez is. Már jó ideje tudtam, hogy Cannes-ban lesz a premier, egyre nőtt bennem a feszültség miatta. Ami zavart, az a fujjogás, huhogás. Az még sokkal durvább, mint a füttyögés, borzasztóan megalázó. Sőt, még a sajtótájékoztatón is lehetett hallani itt-ott. De ez egy provokatív film, ilyen címmel az lenne a csalódás, ha nem okozna heves reakciókat. Egyébként amikor először láttam, pár hete Dániában, én magam is teljesen össze voltam zavarodva, nem is igazán értettem. Most viszont, hogy minden effekt és utómunka a helyére került és a cannes-i közönséggel együtt néztem, most éreztem igazán Lars alkotói akaratának erejét.

- A saját karaktereddel kapcsolatban sem voltál teljesen biztos, hogy ki ő?

- Nem volt könnyű, hiszen nemcsak hogy háttértörténete, de még neve sincs a forgatókönyvben. Nem derül ki, hol játszódik, viszont Lars arra kért, hogy amerikai akcentussal beszéljek, amihez még akcentustrénert is fogadtak. Nem tudtam, miért engem választott a főszerepre, mit gondol rólam, látta-e már más filmjeimet, éppen ezért a történet sehonnaiságához hasonlóan én is a semmiből jöttem Lars számára, ami egy fura kombinációt eredményezett.

- Elgondolkodtál azon, hogy a karaktered vajon bűnös-e a gyermeke halálában, és összességében gonosz-e?

- Az alakítás szempontjából ez lényegtelen. A lényeg, hogy ő bűnösnek tartja magát. A nézők elgondolkodhatnak azon, hogy bűnös-e, de én, mint színésznő nem ezzel foglalkoztam. Nem akartam személyesen kötődni ehhez a karakterhez, és semmi párhuzam nincsen közöttünk. Nem gondoltam közben soha a saját gyerekeimre, és teljesen elvonatkoztattam a magánéletemtől. Rengetegszer kellett sírni, toporzékolni, szabályosan megőrülni ebben a filmben, de az mind csapótól csapóig tartott, a munkaidő végeztével abszolút tudatosan távol tartottam magam a karaktertől. Érdekes módon ez nem került nagy erőfeszítésembe, és remélem, jól működött a végeredmény szempontjából.

Charlotte Gainsbourg és Lars von Trier az Antikrisztus forgatásán

- Melyik volt a legnehezebb jelenet? (a következő négy válasz SPOILEREKET tartalmaz!)

- Egyértelműen a fojtogatás.

- Ami meglehetősen élethű...

- Több jelenethez volt dublőröm, például - nyilvánvalóan - a nemiszerv-csonkításhoz is. A fojtogatástól azonban rettentően féltem. Lars előtte mutatott egy rakás videót felkészülésképpen...

- Más filmekből vagy snuff-videókat?

- Igazi fojtogatásokat, természetesen nem olyat, amelyiknek a végén meghalnak, de valódiakat. Ez elég ijesztő volt, és tudtam, hogy valami nagyon nehezet kér tőlem. Hardcore cucc. Ráadásul mindenki a környezetemben arról beszélt, hogy más filmjeiben is miket meg nem csináltatott a színészeivel, szóval az volt az a pillanat, amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy mibe is vágtam a fejszémet. Iszonyatosan féltem, és úgy éreztem, hogy egy örökkévalóságig tartott a jelenet felvétele. Tényleg csak akkor mondott csapót, amikor már muszáj volt lélegzethez jutnom. Ez tényleg horror volt, és minden más kemény jelenettel kapcsolatban - a szex vagy a hisztéria - elég erősnek éreztem magam, de ekkor úgy tűnt, ez már meghaladja az erőmet. Nem féltem attól, hogy Willem (Defoe) fájdalmat akarna okozni nekem, és azt akartam, hogy Lars büszke legyen rám, de tényleg eljött az a pont, amikor úgy éreztem, hogy minden levegőm elfogyott.

Antikrisztus | Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe

- Volt olyan pillanat, amikor azt mondtad, hogy "na most álljon meg a menet"?

- Volt, egyszer. De nem volt belőle probléma. A jelenet, amikor kézzel elégítem ki Willemet. Pontosan meg volt tervezve minden előre, részletes storyboard is készült, szóval nyilván nem ért meglepetésként. Két részletben forgattunk; egy ideig mi játszunk, majd bejöttek a pornószínész-dublőrök. Van egy olyan snitt, ahol már a férfi pornószínész van bent, de az erekciójával együtt még látszania kell az én arcomnak. Lars felajánlotta, hogy felvehetjük külön, de először beleegyeztem, hogy nem nagy szám, megcsinálom élesben. Viszont amikor odakerültem, akkor borzasztó érzés volt az ismeretlen test, hogy nem Willem van ott, és teljesen beijedtem a helyzettől. Azt se tudtam, hova nézzek, és magam is meglepődtem, hogy egy olyan helyzetben szégyenkezem, amit alapvetően nem tartok tabunak. Lars ekkor mondta, hogy ha már ott vagyok, megcsinálhatnám azt a jelenetet is, amikor rácsapok egy fadarabbal a heréire. Erre félrevontam, és mondtam neki, hogy akkor most szeretnék inkább hazamenni.

- Mit szólt?

- Tök jó fej volt, teljesen megértette, és végül nem is csináltam meg ezt a jelenetet. Szerintem én jobban túlaggódtam ezt a kérdést, mint ő. De nálam ez volt a határ.

- Milyen volt Willem Defoe-val dolgozni?

- Nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott és figyelmes ember. Megnyugtató ilyen szereplőtárssal együttműködni. Nyitott volt minden értelmezésre, ráadásul végtelenül türelmesen viselkedett velem és Larsszal is.

Willem Dafoe, Lars von Trier és Charlotte Gainsbourg a 2009-es cannes-i sajttáj előtt

- Korábban azt nyilatkoztad, hogy úgy érezted, mintha magát Lars von Triert alakítanád ebben a filmben. Mit értettél pontosan ezen?

- Igen, valóban nagyon közel állt hozzá ez a karakter, különösen annak fényében, hogy amikor írta, pánikrohamai voltak. Rengeteget mesélt nekem ezekről a rohamokról és a szorongásairól. Teljesen megnyílt nekem ezzel kapcsolatban, így természetesen beépültek az ő érzései a karakterembe. Éppen ezért badarságnak tartom az állítólagos nőgyülőlőségéről szóló mendemondákat, hiszen pont az Antikrisztus-ban az ő személyisége sokkal közelebb áll a női karakteréhez.

- Vannak, akik úgy értelmezték, hogy a filmbéli nő a természetet jelképezi.

- Ebben egyáltalán nem lennék biztos, sőt az én fejemben a természet inkább egy harmadik főszereplő. A férfi és nő közötti dinamikát felborítja, hogy a nő közelebb kerül a természethez, illetve a természet vadságához, az erőszakhoz. De ettől még ő maga nem válik eggyé a természettel.

- Lars von Trier a legjobb rendező a világon? (a bemutató utáni sajtótájékoztatón Von Trier ezzel a kijelentéssel válaszolt kritizálóainak - a szerk.)

- Természetesen. A legeslegjobb.