Hagyjanak nekünk csontokat!

Minden évben nagy a várakozás, hogy milyen magyar filmeket hívnak meg a nagy presztízsű cannes-i filmfesztiválra, és az idén különösen sokan várnak a franciák válaszára itthon. A fiatal Kárpáti György Mór felsóhajthat, az ő rövidfilmjét már beválogatták abba a szekcióba, ahol négy évvel ezelőtt Szimler Bálint Itt vagyok-ja szerepelt. Kárpáti Provincia című kisfilmje egy régészeti ásatás mindennapjait mutatja be az ott veszteglő teherautó-sofőr szemén keresztül. A hír bejelentése előtt pár órával beszélgettünk a rendezővel a terveiről, a sikkasztó ükapjáról, valamint arról, hogyan szerzett csontokat, és mi van a baglyokkal. 

A Mór felvett név?

Igen. A szakmában két Kárpáti György is van, de nem akartam sem betűt rakni a nevembe, sem megváltoztatni. Gondolkodtam, hogy egy rövid második keresztnév lenne jó. Ükapámat hívták Mórnak, aki egy igazi kalandregénybe illő figura volt, nagyon szeretem a róla szóló családi történeteket. Állítólag sikkasztó volt, 1900-ban felült a Saint Louis gőzösre, és lelépett rengeteg pénzzel Amerikába. Cikkeztek róla a korabeli pletykalapok, hogy drótostótnak álcázva szökött ki, Loire menti kastélyt vásárolt, meg azt is, hogy tolmács volt a kínai bokszerlázadásnál. New Yorkból írt képeslapokat, üzente a főnökeinek, hogy "az óceán sós vize jót tesz a bütykös lábomnak". Azzal hitegette a családot, hogy kiviszi majd őket is, de kint eltűnt, és nem sokkal később megjött a halálhíre. Állítólag hőgutát kapott, de lehet, hogy azok a maffiózók vágták el a torkát, akik a Keresztapa II.-ben jöttek le a hajóról.

Kárpáti György Mór Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Mikor tudtad meg, hogy beválogatták a Provincia című filmedet a cannes-i filmfesztivál Cinéfondation szekciójába?

Február elején neveztük be, és elég hamar visszaírt a válogató, hogy "figyelemre méltó film". Akkor azt hittem, hogy ez egy kedves, diplomatikus szöveg, de aztán egy hónappal később egy vasárnap este jött a levél, hogy meghívja a filmet.

A második levélben még méltatta a filmet?

Igen, de olyan angolsággal, hogy nehezen tudtam kibogozni az értelmét. Dicsérte a színészek munkáját, a film visszafogottságát, és érdekesnek tartotta a régészeti témát.

Milyen érzés volt olvasni ezt a levelet?

Nagyon fejbe vágott, fel sem tudtam fogni először. Másnap teljesen kába állapotban voltam, pont forgattunk egy szpotot, és alig tudtam összeszedni a gondolataimat. Nagyon örültem, nehéz volt titokban tartani, nem nagyon mondhattuk el még a munkatársaknak sem. Aztán nem bírtam magammal, és sorban elmondtam nekik.

Mi történt azóta?

Lovas Nándi producerrel készülünk a cannes-i útra. Csináltunk plakátot, szóróanyagokat, és szervezzük, hogy minél többen tudjanak kijönni a stábból. Ezenkívül van egy Luger című filmtervem, amin dolgozom, és ezt beneveztem a Résidence programba. Középiskolai környezetben játszódik, a témája leginkább az iskolai agresszió, de még elég kezdetleges állapotban van.

A Provincia plakátja Forrás: Mirage Film Studio

Szimler Bálint osztálytársadnak is ebben a szekcióban volt az Itt vagyok című filmje négy évvel ezelőtt. Őt kifaggattad a tapasztalatairól?

Még nem, de tervezem. Eddig csak a stábnak árultam el, hogy bent vagyunk.

Nagyon sok magyar kisfilmet neveztek a Cinéfondationra az idén, szerinted miért a Provinciá-t választották?

Erről tényleg fogalmam sincs. Ha tippelni kéne, talán a film visszafogottsága miatt, amit írt is a válogató. Nagyon örülök, hogy az Erdő-t észrevették Berlinben, ezt meg Cannes-ban. Úgy tűnik, hogy átjön az embereknek az a visszafogottság és egyszerűség, amiben gondolkodom. Nagyon sok kritikát kapok egyébként, a Friss hús után is egy csomóan mondták, hogy ez kevés, ti is ezt írtátok. Ezzel nincs is baj, ez a földön tart, de én ehhez az egyszerűséghez ragaszkodom. Később biztos, hogy lesznek ütősebb sztorijaim, és szeretnék olyan filmeket is csinálni, amikben olyan drámai ív van, aminek erősebb hatása lehet. De nagyon hiszek az ilyen egyszerű történetekben, ezek olyanok, mint a novellák, és nagyon örülök, ha valaki ezt észreveszi, élvezi és értékeli.

Milyen volt úgy olvasni ezeket a kritikákat, hogy közben tudtad, hogy a filmet már beválogatták Cannes-ba?

A negatív kritikákat ugyanolyan nehéz volt olvasni, és elgondolkodtam rajtuk. Nem az volt a reakcióm, hogy engem most már nem érdekel. Viszont az nagyon nem tetszett, hogy a film egyszerűségét lustaságnak neveztétek. Mert szó sincs lustaságról.

Mindig kisfilmben akartad elmesélni ezt a történetet?

Igen, de kaptam olyan véleményt, hogy érdekes lenne nagyjátékfilm témájaként is. A régészetről akartam filmet csinálni egy kívülálló szemszögéből. Nekem a régészet már régóta mániám, nagyon érdekel a távoli múlt, hogy mi volt itt kétezer évvel ezelőtt. Egy régész néző ezt "időbeli mélység"-nek nevezte.

Milyen célokkal mész ki Cannes-ba?

Megismerni embereket, minél többet beszélni velük a nagyjátékfilmtervemről, megnézni az összes filmet a szekcióban. Négy napot leszünk ott, nem tudom, mi fog beleférni.

Tegnap hallgattam egy interjút Jason Reitmannel (Juno, Egek ura), és ő beszélt arról, hogy minden filmjénél van egy konkrét jelenet, ami miatt muszáj megcsinálnia azt a filmet. Neked volt ilyen a Provinciá-nál?

Kettő volt. Az egyik a sírbontás. Nagyon harcoltam azért, hogy hagyjanak ott nekünk csontokat a forgatásra. A másik pedig az a jelenet, amelyikben ókori képeket nézeget a főhős. Kicsit Fellini Róma című filmje inspirált. Óriási az a jelenet, amiben metrót építenek, és hirtelen találnak termeket tele freskókkal.

Az Erdő című korábbi filmed 2011-ben a berlini filmfesztiválon versenyzett. Mit profitáltál abból a kalandból?

Leginkább azt, hogy nagyon nagy figyelmet kapott a film. Nagyon sok kisfilmmel történik az, hogy hiába érdekesek és jók, megnézi háromszáz ember, aztán még plusz pár ezer, amikor felkerül a netre, és ennyi. Nagyon nagy szerencsém volt, mert az Erdő-t tényleg sokan látták.

Iszonyatosan izgultál a berlini vetítés előtt?

Persze. Előtte én egyetlen diákfilmfesztiválon és a Filmszemlén voltam csak, nem tudtam semmit. Berlinben nyolcszázan ültek a teremben, nagyon nagy vászonra vetítették, és nem nézett ki túl jól a film. Eléggé szenvedtem, amúgy is nehezen viselem a saját filmem visszanézését.

Tavaly ilyenkor jött ki a Nekem Budapest című szkeccsfilm, amit az egyetemi osztálytársaiddal csináltatok. Most, egy év távlatából hogyan tekintesz vissza arra a filmre?

Csinálni nagyon jó volt, az eredmény vegyes. Szerintem egy-két jó film volt benne, magamra kicsit haragszom, az én részemet nem érzem annyira jónak. Viszont Gyabronka Józseffel szuper volt együtt dolgozni. Nagyon rövid élete volt annak a filmnek, gyorsan kikopott a mozikból.

Mit gondoltál a visszajelzésekről?

Volt bennük igazság, de szerintem túl szigorúan értékelték. Mintha Párizs, szeretlek!-et vártak volna az emberek, túlzott volt a várakozás, és emiatt talán a negatív kritika is.

Kárpáti György Mór Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Az Uhu című nagyjátékfilmtervedet visszautasította a Filmalap. Amikor Havas Ágnest kérdeztük erről, azt mondta, hogy az a terv nem volt elég egy nagyjátékfilmhez. Egyetértesz ezzel a megállapítással?

A filmalapos olvasó is írta, hogy a treatment alapján szerinte a cselekmény nem elég egy nagyjátékfilmhez, de nem értettem egyet vele. A döntőbizottság azt mondta, hogy nem támogatják, de jelentős átdolgozás esetén várják vissza a tervet. Aztán egy konzultáció után végül elutasították. Úgy döntöttünk, hogy elindítunk egy új tervet, a Luger-t.

Letettél arról, hogy az Uhu-ból valaha filmet csinálj?

Fontos lépés volt számomra, hiszen ez volt az első nagyjátékfilm-forgatókönyv, amit végigírtam. Könnyen lehet, hogy még pályázni fogok vele valahova. Az Uhu egy road movie és családi dráma. A főhős egy 28 éves srác, akinek nagyon korán, 18 éves korában született egy lánya. Nem tartja vele a kapcsolatot, de egyszer rábízzák, és amikor ott van nála a kislány, berepül az ablakon egy bagoly. El kell vinniük egy bagolymenhelyre ezt a madarat.

Akarsz még rövidfilmeket csinálni, vagy most már csak a nagyjátékfilm a cél?

Szívesen csinálnék még rövidfilmeket. Nagyon jó gyakorlás, és nem kell hozzá sok pénz. Jó lenne több pályázati lehetőség.

Kárpáti György Mór Fotó: Pályi Zsófia - Origo

A Facebook-oldaladon a foglalkozás rubrikában szabadúszó filmrendezőként aposztrofálod magadat. Meg tudsz élni kizárólag filmes munkákból?

Tavaly nagyon nehéz volt, de most szerencsére igen. Legutóbb a Budapesti Fesztiválzenekarnak csináltam reklámszpotot, és most megyek Gárdos Péter Hajnali láz című filmjébe werkfilmet forgatni.

Láttál valami jó filmet mostanában?

Három napja láttam A hasonmás-t, nagyon tetszett.