Kiköltözőben a lélek

Az Utolsó napok nem keres választ arra, hogy miért és hogyan halt meg Kurt Cobain, hanem az érzések szintjén készteti a nézőt, hogy megmártsa magát a halálra készülő ember világában. Szinte semmi nem történik benne, mégis megbabonáz.

Gus Van Sant "halál trilógiájának" első két részét (Gerry - 2002, Elefánt - 2003) még bemutatták nálunk moziban, a harmadik, az Utolsó napok című részt a forgalmazók már nem vállalták be, de most, két év késéssel végre elérhető lesz DVD-n. Igazából nem nagy baj, hogy mozivásznon nem láthatjuk, a film olyan magányos-meditatív élményt kínál, amit talán könnyebb is egyedül, egy elsötétített szobában átélni, mint a vetítőteremben.

Bár nem életrajzi film az Utolsó napok, Kurt Cobain halála ihlette, és annak ellenére, hogy a "cselekmény" (a szó szoros értelmében ilyen alig van) nem próbálja meg konkrétan rekonstruálni a Nirvana frontemberének utolsó napjait, éppen az esszenciáját ragadja meg annak, hogy hogyan költözik el valaki erről a világról. Történni lényegében csupán annyi történik, hogy a Blake-nek keresztelt főhős (Michael Pitt) megszökve az elvonókúráról, pizsamában visszabotorkál a házába - ahova néhány haverja is bevette magát -, még egy pár napig lézeng, aztán meghal.

Harris Savides kamerája, akárcsak az előző két filmben, rátapad a főhősre, mozdulatainak ritmusát felvéve leskelődőként követi. Mindig tart tőle néhány lépés távolságot, de sosem ereszti el, ezért egy idő után olyan érzésünk támad, mintha vadat űznénk (ezt erősíti, hogy a film elején Blake egy erdőben csámborog), rájövünk, hogy akit követünk: áldozat. A "kameratöltőtoll" itt a legkonkrétabb értelemben működik, ezt a filmet kamerával írták, nem a történésekben, szórványos párbeszédekben és Blake motyogásában rejlik a lényeg, hanem abban, ahogyan szinte résztvevőként, együtt mozogva Blake-kel végignézzük a szívszorítóan megkoreografált haláltáncot.

Pitt esetlen mozdulatai félelmetesen megidézik Cobaint, és a Nirvana-rajongók a ruhatár jellegzetes darabjait is felismerik majd azonnal: a csíkos kötött pulóvert, a színes műanyagkeretes napszemüveget, a spagettipántos koktélruhát, ami Pitten pontosan ugyanolyan szomorúan fityeg, mint egykor az énekesen. Nehéz színészi feladat lehetett ezt a halvajáró figurát megformálni, Pitt csak néhány rövid pillanatot kap, amikor az arcára közelít a kamera, amúgy szinte végig testbeszéddel kell kommunikálnia a nézőkkel, amit tökéletesen old meg.

Bár nyilvánvaló, hogy Blake és élősködő albérlői folyamatosan drogok hatása alatt állnak, Van Sant zseniálisan úgy dönt, hogy nem mutat drogfogyasztást, és nem mutatja meg a halál pillanatát sem. Ha látnánk azt, amiről "szó van", éppen a lényegről terelődne el a figyelmünk: arról a halál előtti állapotról, amikor biológiai értelemben még él az ember, de a lélek már nincs kapcsolatban ezzel a világgal, máshova készül. Bizonyos jeleneteket - ahogy halad előre a film, egyre gyakrabban - többször is látunk különböző szemszögből, vagy csak árnyalatnyit másképpen, ami kihangsúlyozza, hogy mennyire lényegtelenek a konkrét történések, megeshettek éppenséggel így is vagy úgy is, kicsit előbb vagy kicsit később is.

A legmegrázóbb jelenetben Blake házi stúdiójában összerak egy számot. Kintről, az ablakon keresztül figyeljük, ahogyan egymásra épül a gitár, a basszus, az ének (inkább fájdalmas üvöltés), a dob, az elején egészen közelről, aztán fokozatosan, nagyon lassan távolodva az ablaktól. Megbabonázó nézni, ahogy valaki még az utolsó fájdalmát is önmagán átfolyatva közvetlenül, minden racionalizálás nélkül, teljesen ösztönösen alkotásba önti. Természetesen nem Nirvana-számot hallunk, ez a jelenet mégis a lehető legtökéletesebben megragadja a Nirvana elementáris erejének titkát, a közvetlenül fájdalomból történő alkotást, ami Cobain zenéjének döbbenetes hatását adja.

Bujdosó Bori

* * *

Az Utolsó napok című film március 20-án jelenik meg a Fórum Home Entertainment kiadásában. Ha március 27-éig beküldöd a helyes választ alábbi kérdésünkre, az öt szerencsés nyertes közt lehetsz, akik egy-egy példányt kapnak a film DVD-kiadásából. A teendőd annyi, hogy a megfelelő válasz betűjelét elküldöd az [email protected] e-mail címre, a levél tárgya "Az utolsó napok" legyen. Egy olvasó csak egy megfejtést küldhet be, ellenkező esetben diszkvalifikáljuk a játékból.

A Nirvana Nevermind című albumának borítóján milyen címletű bankjegy után úszik a csecsemő?

A) egydolláros
B) tízdolláros
C) százdolláros

A sorsolást március 29-én tartjuk, a nyerteseket emailben értesítjük.

A játékban a T-Online Magyarország Zrt. munkatársai nem vehetnek részt.