Amikor Batman a Lipóton lakott

Vágólapra másolva!
Ha valaki nem csak egyszerűen beesni akar a hamarosan megérkező új Batman-filmre, hanem előtte gondosan felkészülne az élményre, annak többféle mankót is ajánlunk. Az Arkham Elmegyógyintézet című képregényt, amelyben az őrület szélén álló Sötét Lovag sikátorok helyett a zárt osztályon botorkál. Valamint a Gotham lovagja című DVD-n kiadott animét, amely Christopher Nolan két Batman-moziját szövi össze.
Vágólapra másolva!

Mit kell átélnie valakinek ahhoz, hogy az épelméjűségtől eljusson a totális őrületig? - a téboly stációinak zavarba ejtő ábrázolásával erre keresi a választ az Arkham Elmegyógyintézet (angolul Arkham Asylum) című képregény. Batman traumáktól, lelki sérülésektől gyötört karaktere mindig is kiváló terep volt a különböző pszichózisok bemutatására. A Sötét Lovag lelkének boncolgatásában azonban az a Grant Morrison jutott el a legmesszebbre, akiknek a képregényei olyan hangulatot árasztanak, hogy az olvasónak az az érzése, a szerző módosult tudatállapotban vetette őket papírra. Ennek fényében nem csoda, hogy Morrison játszott el először azzal a gondolattal, mi lenne, ha a pszichopatikus tüneteket produkáló köpenyes hős sikátorok helyett a zárt osztályon kísértene.

Nyilvánvalóan még a gothami igazságosztó sem süllyedhet olyan mélyre, hogy kényszerzubbonyban kerüljön a címben szereplő elmegyógyintézet falain belülre, az ok kevésbé prózai. A kényszergyógykezeltek átveszik az irányítást az őrültek házában és követelik, hogy az őket oda juttató Batman menjen be közéjük. A tébolyda hívogatásában rejlő kockázatokkal maga a Denevérember is tisztában van, amit ki is mond: "Attól tartok, hogy (...) amikor bemegyek az épületbe, és becsukódik mögöttem az ajtó, az olyan lesz, mintha hazatérnék". Megpróbáltatásaival párhuzamosan zajlik az intézetalapító Amedeus Arkham története, aki szintén az épületben, de évtizedekkel korábban kénytelen szembesülni az őrülettel.

A kilátástanságát, a lelki elsivárosodást nem is annyira Morrison mondatai szögezik neki az olvasónak, hanem Dave McKean meglehetősen nyomasztó, asszociációkkal terhelt szürreális képei. Az elnagyolt, durván satírozott rajzok, és a sötét borongós akvarellszerű festmények azt a benyomást keltik, mintha szerzőjük nem is legnagyobb képregénykiadó megbízásából, hanem egy pszichiátriai osztály művészetterápiás foglalkozása keretében festette volna őket. A befogadáshoz szükséges asszociációról az az előzmények nélküli panel mond el a legtöbbet, amelyen kizárólag a sárga különféle árnyalatai vehetők ki. A hozzá írt szövegbuborékban pedig mindössze az szerepel: "Az atlanti óceán kellős közepén elfogy a francia cigarettám". Beszédes az is, hogy McKeannél a patakokban csörgedező vér látványa pár képkocka után átvált egy mennyasszonyi ruhát idéző, mindent beborító vérvörös csipkévé.

Bár McKean rajzain az érzelmeket csak ritkán olvashatjuk le a figurák arcáról, Batman kapcsán ezzel egyetlen esetben sem bajlódik. A Sötét Lovagnak - így hangsúlyozva annak fenyegető természetfelettiségét - kizárólag a körvonala, a sziluettje tűnik fel. Bruce Wayne pedig meg se jelenik, ami kimondatlanul is arra utal, hogy a skizofrén karakternek nem az unatkozó milliomos, hanem a köpenyes igazságosztó az igazi énje. Jelleméről viszont annál többet árulnak el az egyre nehezedő nyomásra adott válaszreakciói. A külvilág elől rejtegetett őrülete akkor kezd kitörni, amikor a tébolydában legfőbb ellenfele, Joker asszociációs tesztet kényszerít rá: a pszichiáter minden egyes kérdésénél újabb gyerekkori trauma bukik ki belőle. Szülei elvesztésének emléke pedig annyira rátelepszik a lelkére, hogy elmebajából csak önmagát megkínozva tudja kirángatni magát.

Közben párhuzamosan peregnek az intézet alapítójának őrületét bemutató képek. Kettejük története csak a kötet végén fonódik össze, az egymásba kapcsolódás azonban már ott kezedét veszi, amikor Arkham múltbéli mondatai magyarázzák Batmannek a bolondokkal vívott harcát. A küzdelmet számtalan szimbólum felvonultatásával próbálja Morrison emberközelivé tenni, az őrület szinonimája például a démoni sárkány, amelyet Mihály arkangyal igázott le. A tébolyda gazdája Mihály szobrát, mint az ész diadalának jelképét helyezi el az elmegyógyintézet tetején. Amíg Arkhamot már ez sem menti meg, a Sötét Lovag számára viszont a csata hevében pont a szobor megpillantása jelenti a fordulópontot. Ezt követően lesz képes újra mérlegelni a tettei következményét.

Mégsem biztos, hogy normális az, aki a főhőshöz hasonlóan - még ha jó cél érdekében is - újra meg újra bevállalja az őrültet. Erre utal Joker is, amikor az olvasó felé is üzenve, a kötet végén azt mondja: "Érezd jól magad odakint, a tébolydában. És sose feledd, ha odakint elviselhetetlenné válik az élet, idebent mindig lesz egy hely a számodra."

Grant Morrison - Dave McKean: Batman - Arkham Elmegyógyintézet
Képes Kiadó, 100 oldal
Ára: 2990 forint