Elegáns századelős piknik részletei felett úszik el a kamera, majd rögtön egy kisebb családi felfordulás közepén találjuk magunkat. Elveszett kislányt keres az arisztokrata család és minden kísérőjük. Keressük mi is. Okosan komponált, hosszú és szép beállításokban kutatjuk a partot, a sziklákat, az elhagyott csónakot. A normandiai táj máris egyenrangú a történettel - az igényes, szép szerkesztésben egyszerre játszik a közel és a távol, berepüljük az egész tengerpartot. A tempó nyugodt, kiegyensúlyozott, minden a helyén van, nincs semmi elkapkodva, lassan építkezünk. De egyelőre sehol egy repülőgép, Orwille és Wilbur sincs a szereplők között. Csak a tenger, meg a fehér sziklák. Merengés a szépen kidolgozott részleteken, ismerkedés a karakterekkel, majd hamarosan a messze bóklászó kislánnyal is. Mi lesz akkor a repüléssel? Merre vannak a hős aviátorok? Messze a fennsíkon aztán mintegy mellékesen megjelenik egyikük, névtelenül, és gépével felszállásra készül. Mutatványának egyetlen nézője a kislány, aki végigköveti a végzetes kimenetelű gyakorlatot. Ennyi. Mintha meg sem történt volna. Árnyalt illesztésével, szinte zárójeles jellegével ez az epizód sokkal több, mint amit a repülés hőskoráról egy hagyományos "képes megelevenítés" elmondhatna. Rövid jelenlétével egymagában lesz annyi, amennyi mindent a cím magában foglal. Nagy ötlet, kiváló komponálás, hibátlan megidézés. Igen, volt ilyen is, mikor a repülés - ahogy akkoriban a mozgókép is - még csak izgalmas kísérlet volt, a fénykép viszont már biztos részét jelentette a hétköznapoknak. A kedvéért végre összegyűlik a társaság, összeáll a csoportkép. Csak a kislány néz másfelé. ---------------- A repülés története |