Most sírtunk először tevék miatt

A szerdai nap lezárásaként megtekintett őrült japán ámokfutás után bőségesen kiérdemeltük a Tracks című ausztrál sivatagon-átkelős, tevés-kutyás, érzelmes drámát. John Curran filmje szép és felemelő, amelyben finom megoldásokat, valamint megragadó részleteket lehet felfedezni. Alapvetően azonban mégis annyira visszafogott, hogy félő, könnyen láthatatlanná válik. Ha mégsem így lesz, annak egyedül Mia Wasikowska újabb remeklése lesz az oka. 

Robyn Davidson, miután kilenc hónapon át gyalogolt négy tevével és a kutyájával az ausztrál sivatagban, könyvet írt az élményeiről, amelyből bestseller lett. Bár nem olvastuk, a film alapján egyértelmű, hogy inkább egy belső utazásról szól, habár a fiatal nő természetesen rengeteg izgalmat és fizikai erőpróbát is megélt a kalandja során. Ezt maga Davidson is megerősítette a sajtótájékoztatón, amikor elmesélte, hogy milyen mély átalakuláson ment keresztül a személyisége a vándorlás alatt. Egy ilyen, kívülről alig érzékelhető formálódást filmen láthatóvá tenni nagy kihívás, amelynek sikere leginkább a főszereplő alakításán múlik.

Mia Wasikowska a Tracks című filmben Forrás: Venice Film Festival

Különös élmény volt a sajtótájékoztatón egymás mellett látni Davidsont és a Tracks-ben őt alakító Mia Wasikowskát, mert egész megjelenésükben, mozdulataikban és még hangjukban is hasonlítanak egymásra. A filmbeli tevés-lány ugyanúgy próbált elbújni a vándorlásában sztorit szimatoló újságírók elől, ahogy Wasikowska is messze állt attól, hogy élvezze a társalgást, és az esti vörös szőnyeges bevonulást is bár mosolyogva, de inkább kötelességszerűen tűrte.

Robyn magának való, eltökélt, és inkább a természethez és az állatokhoz, mintsem az emberekhez kötődő figurája kénytelen eltűrni maga mellett az utazást szponzoráló National Geographic magazin fotósát (Adam Driver), aki nagyon szimpatikusan igyekszik megtörni a lány páncélját. Kedves, és a Távol Afrikától kultikus hajmosására emlékeztető jelenet, amikor a fiú megfésüli a nomádságban alaposan megviselt lány haját. Ehhez hasonlóan finom, a karaktert jellemző megoldás is, amikor a fotóst meglátó, bugyiban vándorló Robyn nem alul takarja el magát, hanem a fejére húzza a kendőjét.

Mondhatnánk, hogy a Tracks hagyományos vándorlástörténet, amely nem ad hozzá sok újat ehhez a filmtípushoz, és ami az önéletrajziság adta hitelességgel és az érzelmeket szinte biztosan felkavaró elemekkel - az ember-kutya barátság, a szomorú gyerekkor, és a hősies kitartás - hat a nézőkre. De kétlem, hogy mindez Wasikowska mély szerepátélése, és a finoman kidolgozott részletek nélkül ennyire eredményesen megríkatta volna a közönséget.