A pokolba is követnék ezt a nőt

Sicario
Vágólapra másolva!
A dicsőséges cannes-i premier után öt hónappal már a magyar mozikban is fut a Sicario - A bérgyilkos. Emily Blunt legutóbb A holnap határában mutatta meg, hogy kiváló választás fegyverforgató hősnek, és most kapott egy tehetségéhez méltó főszerepet. Egy kőkemény FBI-ügynököt alakít, akinek a drogháború káoszában kell rádöbbennie, hogy lehet, hogy még sincs benne az a fajta gátlástalanság, ami ehhez a melóhoz kell. Elsőrangú politikai thriller, amiben még el sem dördültek a fegyverek, de már a torkomban dobogott a szívem az izgalomtól.
Vágólapra másolva!

"Egy dolgot ne tegyél sosem Mexikóban. Bármilyen baj is történik veled, sose kérj segítséget rendőrtől." Így szólt az első tanács, amit a fogadó családjától kapott az egyik kedves barátom, amikor egy évre kiköltözött Mexikóba. Ez a figyelmeztetés érzékletesen összegzi, hogy az országot sújtó korrupció és drogháború milyen rettenetes hatással van az ottani emberek gondolkodására és életére.

Erős, riasztó atmoszférát teremt - Sicario - A bérgyilkos Forrás: Freeman Film

Ez a figyelmeztetés már önmagában is szomorú, de A Sicario - A bérgyilkos ennél mélyebbre ás, és még reménytelenebb társadalomképpel és tanulsággal jön fel a felszínre. Egy dolog az állami erőszakszervezeteket behálózó korrupció, de Mexikó északi határvidékét a drogkartellek uralják, amik brutális kegyetlenséggel bánnak el a konkurenciával, rettegésben tartják a civil lakosságot, és hiába invesztált dollármilliókat az ellenük való harcba az Egyesült Államok, nem csökkent a káosz mértéke.

Megoldási javaslatot ne várjunk a filmtől, az alighanem senkinek nincsen, ellenben olyan erős és riasztó atmoszférát teremt a Sicario, hogy amennyiben valóságosnak fogadjuk el az ábrázolt borzalmakat,

szabad akaratunkból sohasem fogunk elutazni Ciudad Juarez határvárosába,

ahol a mindenhol megszokott közlekedési táblák mellett kötélen lógó, lefejezett hullák is szegélyezik az úttestet.

Fojtogató paranoia - Sicario Forrás: Freeman Film

A Sicario legnagyobb erénye, hogy - amennyire egy politikai thriller eszköztára ezt lehetővé teszi - megtapasztalhatjuk általa a határrégiót fojtogató paranoiát. A film két órán át állandó bizonytalanságban és félelemben tartja a nézőjét a zseniális operatőr, Roger Deakins a sötétségben elmerülő emberi alakokat változatos módokon megjelenítő képeivel. Egy hosszan kitartott naplementés kompozíció például teljesen úgy néz ki, mintha a pokolba ereszkednének le a katonák. Jóhann Jóhannsson mély, torzított hangokból, illetve ipari zajokból összeálló zenéje pedig olyan, mintha egy szörny gyomrából törne elő.

Még egyetlen pisztolylövés sem dörrent, csupán egy fekete konvoj halad át a határon, majd hajt be Ciudad Juarez szűk utcákkal szabdalt betonrengetegébe, de én már a filmnek e korai szakaszában úgy rátapadtam a vászonra, mintha az életem múlna rajta.

A sötétségben elmerülő alakok - Sicario Forrás: Freeman Film

A Sicario azt a sajnos gyakran elfelejtett tételt igazolja, hogy attól, hogy valami lassú, még nem válik vontatottá. Ellenkezőleg, a film így ad csak igazán lehetőséget a nézőnek, hogy elmerüljön az izgalmakban. Emily Blunttal együtt figyelhetjük riadtan a keresztutcákat és a dugóban összetömörülő kocsikat, és találgathatjuk, hogy vajon honnan is jöhet a támadás.

A Blunt által játszott FBI-ügynök nézőpontja megegyezik a közönségével. Ahogy Kate Macert, úgy a nézőket is újabb és újabb földrajzi, lelki és erkölcsi határátlépésekre sarkallja a film, és közben arra kíváncsi, hogy mikor mondja ki azt Kate, illetve mi mikor mondjuk ki azt magunkban, hogy ez már sok, hiába egy drogkartell vezetője után megy a hajsza, ezt már nem tehetjük meg.

Meggyöző megingathatatlan akcióhősként - Emily Blunt a Sicarióban Forrás: Freeman Film

A tehetsége alapján már hasonló kaliberű főszerepek egész sorát kellett volna eljátszania Bluntnak, de a valóság az, hogy még ez is csak nehézségek árán lett az övé. A stúdió férfit akart az FBI-ügynök szerepére, hogy eladhatóbb legyen a film, de Denis Villeneuve rendező (Enemy, Fogságban) kitartott eredeti választottja mellett. Jól tette.

Először azon ámulhatunk el, hogy mennyire meggyőző tud lenni megingathatatlan akcióhősként. Ő az, aki nem gyengül el a lakóház lerohanásakor megtalált hullák láttán sem, és ő az, aki kiküldi a házból a hányingerével küzdő ügynöktársát.

Nem gyengül el - Emily Blunt a Sicarióban Forrás: Freeman Film

Később viszont már mindennek az ellenkezőjét játssza el: az FBI-ügynök acélkeménynek hitt személyiségén egyre nagyobb repedések nyílnak, miközben megtapasztalja a drogháborúban alkalmazott piszkos és törvénytelen módszereket.

Hozzácsapódik egy kedélyesen fecsegő tanácsadóhoz (Josh Brolin) és annak titokzatos testőréhez (Benicio Del Toro), abban a reményben, hogy elkaphatja az igazi felelősöket. Helyette azonban sokáig az köti le minden energiáját, hogy egyáltalán megértse, mi folyik körülötte.

Titokzatos testőr - Benicio Del Toro a Sicarióban Forrás: Freeman Film

A film kegyetlenül bánik a főszereplőjével, de a nézőkkel sem kegyes. A hollywoodi filmekhez képest bátran megy szembe a közönség elvárásaival, így lehet, hogy elidegenít pár nézőt, viszont hű marad a drogháború átláthatatlan és kaotikus természetéhez. Nekem egyedül pár magyarázó mondat tűnt hatásvadásznak a film vége felé, nélkülük is minden fontosat elmondtak volna a képek.

A Sicario - A bérgyilkos egy elsőrangú politikai thriller, amely amellett, hogy technikailag kifogástalan, még arra is odafigyel, hogy a benne ábrázolt harcok és politikai játszmák ne egy üres térben történjenek meg. Újból és újból eltávolodik a tulajdonképpeni főszereplőktől, és az atlétában, omlettet reggeliző mexikói zsaru, illetve a porban focizó gyerekek megmutatásával jól az eszünkbe vési, hogy kik fizetik a legnagyobb árat az amerikaiak és a drogkartellek közt dúló háborúban.