Az év legerotikusabb jelenetében nincs is szex

A zseniális Oldboy dél-koreai rendezője egy gonosz viccként értelmezhető hollywoodi kitérő (Vonzások) után visszatért hazájába, és egy túlbonyolított, de bámulatos látványvilágú ódát intézett a szerelem felszabadító erejéhez. Mindezt azonban egy csavaros szélhámosfilmbe csomagolta, így sokáig csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy ki mit akar itt valójában. A szobalány után egészen máshogy fog tekinteni a fogcsiszolásra.  

Az utóbbi években egymást érték a nagyszerűen sikerült leszbikus románcok a moziban. Az Adele élete kompromisszummentes naturalizmusával tűnt ki, a Carol a finom eleganciájával, a The Duke of Burgundy pedig köröket vert A szürke ötven árnyalatá-ra a szadomazo párkapcsolatok bemutatása terén. Ebbe a sorba állt be az Oldboy rendezője, Park Chan-wook legújabb filmjével, A szobalány című erotikus thrillerrel.

Kim Min-hee és Kim Tae-ri A szobalány című filmben Forrás: Mozinet

Bombaerős négyes, és ami a legszebb bennük, hogy mindegyik film más stílusban, más megközelítésből dolgozza fel két nő kapcsolatát. A dél-koreai rendező valójában egy fordulatokkal teli szélhámosfilmet rendezett, amelyben mesteri színjáték keveredik elfojtott, illetve nagy ritkán őszintén kimutatott érzelmekkel, így aztán a film egyik nagy talányává válik, hogy a szobalány és a japán úrnő kapcsolata átalakul-e kölcsönös szerelemmé, vagy megmarad anyagi haszonszerzésből elkövetett átverésnek.

A szobalány a harmincas években, a Japán megszállás alatt sínylődő Koreában játszódik, így a film központi kérdése - hogyan érvényesülhet egy nő? - történelmi színezetet kap. A koreai zsebtolvaj (Tae-ri Kim) szobalányként próbál a japán Hideko (Kim Min-hee) bizalmába férkőzni, és a belőle kicsalt pénzből megváltani a függetlenségét. Hideko dúskál ugyan a javakban, de ő sem ura saját sorsának, a japán szokásokat felvett koreai nagybácsijának a játékszere.

A játékidő előrehaladtával többször is átrendeződnek a hatalmi viszonyok, de leginkább a magát Fujiwara grófnak nevező szélhámosra lehet azt mondani, hogy ő mozgatja a szálakat. Ő találta ki, hogy Hideko férjeként megkaparinthatja a nő vagyonát, ő intézi el, hogy Sook-Hee az úrnő szobalánya lehessen. Ennél kár lenne többet mesélni a csavaros történetnél, a legjobb, ha mindenki a moziban szembesül először a perverz koreai nagybácsi palotájának sötét titkaival.

Kim Min-hee és Jo Jin-woong A szobalány című filmben Forrás: Mozinet

Park előző művében, a Hollywoodban készült Vonzások-ban még bizarr módokon összekapcsolva, egyenlő arányban volt jelen az erőszak és a szexualitás, A szobalány-ban viszont már egyértelműen az erotika lett a hangsúlyosabb. A dél-koreai rendező eddigi legérzékibb filmjét készítette el, még egy olyan kellemetlennek gondolt dolgot, mint a fogcsiszolás, is képes volt végtelenül erotikus aktusként ábrázolni. Sook-Hee siet a fájó fogú úrnője segítségére, és miközben nagy szakértelemmel és odaadással matat a szájában, az intimitásnak ritkán tapasztalt fokára hágnak fel.

A szobalány nem csupán a fülledt szexjelenetei miatt érzéki élmény: szinte minden képkockája arra ingerel, hogy átlépjünk a film világába, és mi is megtapintsuk a finom anyagból készült ruhákat, kezünkbe vegyük, forgassuk a házban felhalmozott, csodaszép tárgyakat. Ahogy a luxust életében először megtapasztaló Sook-Hee-t, úgy a legtöbb nézőt is le fogja nyűgözni az aprólékosan megtervezett kosztümök és díszletek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ez az erotikus thriller kizárólag a külsőségekről szólna. A leghálásabb szerep a szobalányt megformáló Tae-ri Kimnek jutott, aki az úrnő érzett egyre erősebb vonzalma miatt elbizonytalanodik abban, hogy végre akarja-e hajtani a gróf tervét, és elmegyógyintézetbe juttatja Hidekót. A Vonzások-ban felvonultatott karakterek egytől-egyig viszolyogtatóak voltak, most viszont Sook-Hee érzelmileg is képes bevonni a nézőt.

Ha Jung-woo és Kim Min-hee A szobalány című filmben Forrás: Mozinet

A filmmel az első nagy fordulat után kezdődnek a bajok. Annyira sűrű és fülledt az atmoszférája, hogy a kezdeti csodálat után már fullasztóan hat az emberre, és már szabadulna belőle, de erre még sokáig kell várni, mivel majdnem két és fél órás a játékidő.

A szobalány azért is lett ilyen hosszú, mert a nézőpontváltással még szövevényesebbé tett történetet hajlamos túlmagyarázni a rendező. Mintha túlságosan is beleszeretett volna a karaktereibe, és minden módját megragadta, hogy minél több időt töltsön velük. Az első fordulat még megrendítő, de a későbbi csavarok már inkább egy látványos bűvészmutatványhoz teszik hasonlatossá a filmet. Sokkal befogadhatóbb lett volna ez a történet, ha minisorozatként készíti el Park, vagy ha jelentősen megnyirbálja.

Kim Tae-ri és Kim Min-hee A szobalány című filmben Forrás: Mozinet

Az Oldboy-t nyugodtan lehet zseniális filmnek nevezni, amely az elmúlt 13 évben rengetett embernek nyitotta fel a szemét, hogy érdemes elmerülni a távol-keleti, illetve azon belül a dél-koreai filmművészetben. Túlbonyolítottsága folytán A szobalány inkább csak azoknak fog tetszeni, akik már eleve rajonganak a távol-keleti filmekért, megszokták és értékelik a hirtelen hangulatváltásaikat. Ők viszont ki ne hagyják Park legújabb, bámulatos látványvilágú művét.

http://filmklub.reblog.hu/ennel-huzosabb-leszbiszex-nem-lesz-iden-a-moziban