Ezt a rémes krimit jobb mihamarabb elfelejteni

Idén rákaptak a magyar filmre a hazai nézők, amihez persze az is kell, hogy színvonalas alkotások közül válogathatnak. A tökéletes gyilkos című krimi sajnos nem tartozik közéjük, életszerűtlen párbeszédeivel, alulírt karaktereivel, modoros amerikanizmusaival azoknak adhat muníciót, akik szerint a magyar film csak rossz lehet. Kriminek sem jó, akciófilmnek sem, és még arra is hiába várunk, hogy a profi színészek mentsék a menthetőt.

Már a nyitójelenetnél lehet tudni, hogy itt bajok lesznek. Állig felfegyverzett, hiteltelenül mozgó kommandósok hatolnak be egy épületbe, ahol egy suhanc túszul ejtett egy öreg nénit. Szól a nyolcvanas évek akciófilmjeinek elektromos dobos, gitárszólós zenéje. Megérkezik nyomozó hősünk, Kamenár (László Zsolt), akinek olyan vakmerőek a módszerei, mintha naponta rituálisan elégetné a szabálykönyvet. Segítőkészen felajánlja magát túsznak, megjön a menekülőkocsi, ő ül be a volán mögé. Úgy vezet, mint egy eszelős, az autós száguldozás végén majdnem falnak hajt: tessék, nem elég, hogy renegát típus, még önpusztító is.

László Zsolt A tökéletes gyilkos című filmben Forrás: Fórum Hungary

Az egy dolog, hogy ezer és egy akciófilmben láthattuk már hajszálpontosan ezt a jelenetsort. A gond az, hogy A tökéletes gyilkos végig ilyen és ehhez hasonló klisékből áll össze, ráadásul szörnyen gyenge, totálisan zavaros megvalósításban. Ilyen formában ez a film az amerikai módi olcsó koppintása, amiből hiányzik minden eredetiség, és sajnos sem a krimik, sem az akciók szerelmeseinek nem lehet jó szívvel ajánlani.

Pacskovszky József filmjének főcíme egyértelműen az HBO sikersorozatának, A törvény nevében-nek az intrójára hajaz, és az alkotók – Pacskovszky a testvérével, Zsolttal jegyzi a forgatókönyvet – szemlátomást meg akarták csinálni a saját verziójukat, a magyar Matthew McConaughey-féle antihőssel, komor hangvétellel – amit a filmre ráhúzott méregzöld, miazmás szűrő hivatott érzékeltetni –, bevállalós témákkal, sok erőszakkal és szexszel.

Valóban inkább tévésorozatra emlékeztet A tökéletes gyilkos, mint filmre, de ha választanom kéne, előbb emlegetném vele kapcsolatban a Tűzvonalban-t. Olyan, mintha a harmadik évadban kapcsolódnánk be egy történetbe, melynek írói természetesnek veszik, hogy már ismerjük az összes szereplőt, így semmi szükség bemutatni őket. Nem eredendően elvetendő gondolat, hogy hanyagolják a hosszas expozíciókat, de hamar kiderül, hogy nem koncepcióról van szó, hanem kidolgozatlanságról, elcsépelt sablonok egymásra hajigálásáról.

László Zsolt A tökéletes gyilkos című filmben Forrás: Fórum Hungary

Kamenár az a fajta nyomozó, akit azért kéne szeretnünk, mert tragikus a múltja – a lánya füvezés közben szakadékba zuhant, a füvezés rossz, emberek, ez az egyik legfőbb üzenete a filmnek –, és a démonjaival hadakozik. De attól, hogy mindig dühös, sokat káromkodik, és pocsék döntéseket hoz, még nem válik érdekes antihőssé. Csak egy alkoholista seggfejjé, akit a film mégis igazi férfiként, az utolsó jó zsaruként könyvel el.

Történik aztán egy brutális gyilkosság, megölnek egy rosszarcú törököt, és az eset talán összefüggésbe hozható más, rovott múltú egyének halálával, akik mind kicsúsztak előzőleg az igazságszolgáltatás markából. A személyes érintettség az első számú gyanúsított, az áldozathoz kiutalt prostituált, Petra (Hőrich Nóra Lili, akit valami megmagyarázhatatlan oknál fogva leszinkronizáltattak Majsai-Nyilas Tündével) alakjában lép be a képbe, aki történetesen Kamenár lányának egykori legjobb barátnője, és akit a nyomozó a lánya haláláért okol.

Hőrich Nóra Lili és László Zsolt A tökéletes gyilkos című filmben Forrás: Fórum Hungary

Az ő kapcsolatuk alkotná a sztori gerincét, de mint minden más, ez is összefüggéstelen, életszerűtlen, hiteltelen. Semmi nincsen köszönőviszonyban azzal, ahogy élő emberek viselkednek. Sem a magyar valósággal: az Európa expressz-féle korai Hollywood-majmolást idézi, ahogy a szereplők nonstop a pisztolyaikkal hadonásznak; ahogy a rendőrök szuper high-tech technológiájukkal percek alatt lenyomoznak mindent; ahogy a röhejes neveket viselő karakterek (Kamenár, Angel) modoros párbeszédeket folytatnak, keménykednek.

A krimivonalból nincs mit felfejteni, egy hét elteltével alig bírok felidézni belőle valamit, az elterelő nyomok átlátszóak, a végkimenetel banális. Az előzetes provokatív bosszúdrámaként hirdette a filmet, ám ez a vetülete elsikkad, maga alá temeti a nyomozósdi és ciki akciózás. Tele van olyan elemekkel, amik csak azért kerültek be, mert menőn hangoznak: a némasági fogadalmat tévő apácák, a vadászlakból bárminek utánajáró újságíró, az ódon várrom, ezek ponyvában működhetnének, ám A tökéletes gyilkos véresen komolyan veszi magát.

Szervét Tibor és László Zsolt A tökéletes gyilkos című filmben Forrás: Fórum Hungary

Kivéve, amikor a férfisors nehézségei kerülnek terítékre, ott bezzeg előkerül a fiúöltözői humor, amire a telt házas díszbemutató közönsége kuncogás helyett diszkrét csenddel reagált. Mosolyogva kéne például csóválnunk a fejünket azon, hogy milyen ostobák is a nők: a film három fontosabb női szereplője közül az egyik csendben szenved, a másik – a nyomozócsapat tagja – csak arra jó, hogy kávét hozzon férfi kollégáinak, és félre lehessen lépni vele, Petra pedig olyan butuska, hogy még azt sem tudja, melyik a bal és jobb keze. (Az, hogy ennek a cselekmény szintjén is szerep jut, mutatja, milyen rossz irányból építették fel a szereplőket.)

A színészi alakításokon sincs mit dicsérni, de kárhoztatni sem érdemes őket. Felbukkan még Szabó Kimmel Tamás, mint Kamenár főnöke, Angel – akinek egyetlen érdemi karakterjegye rossz ízlésű, homofób konnotációkkal csapódik le –, Szabó Győző és Nagypál Gábor mint zsaruk, illetve Szervét Tibor a mesterriporter szerepében. Mind jó színészek, láttuk már őket remekül játszani, tudjuk, mire képesek, de ebből az alapanyagból talán csak úgy lehetett volna kihozni valamit, ha alázatos erőlködés helyett poénra veszik az egészet, és szándékosan túljátsszák a szerepeiket.

László Zsolt és Szabó Kimmel Tamás A tökéletes gyilkos című filmben Forrás: Fórum Hungary

A tökéletes gyilkos idejétmúlt film, ami valahogy mégis 2017-ben kötött ki, egy olyan évben, amikor épp egymás sarkát tapossák a színvonalas közönségsikerek. Fontos, hogy azokra koncentráljunk – a Testről és lélekről-re, a Kincsem-re, a Brazilok-ra, az 1945-re, a Lengemesék-re. A Kamenárok és Angelek szerencsére kiszorulóban vannak. Most becsúszott egy ilyen. Lépjünk tovább.