Ki mondta, hogy a romantikus komédia halott?

Régen olyan szupersztárok műfaja volt a romantikus komédia, mint Sandra Bullock, Tom Hanks vagy Julia Roberts, de ebben az évtizedben szinte teljesen visszaszorult a tévébe. Mielőtt azonban végleg temetni kezdenénk a romkomot, látnunk kell a The Big Sick című remekművet, amelyben egy pakisztáni származású humorista konkrétan a kómából hozza vissza a romantikát.

Ki emlékszik még arra, amikor Jack Nicholson jobb emberré akart válni Helen Hunt kedvéért, amikor Rennée Zellwegert már a köszönésnél elolvasztotta Tom Cruise, amikor Sandra Bullock még nem akart Oscart nyerni minden filmjével, és amikor Meg Ryan és Tom Hanks arca még nem volt furán felpüffedve? A romantikus komédiák aranykorában a műfaj olyan szupersztárokat termelt ki, mint Julia Roberts, Hugh Grant vagy Reese Witherspoon, és gyakran több nézőt tudtak bevonzani a moziba, mint bármely tomboló szörny vagy képregényhős.

Julia Roberts és Hugh Grant a Sztárom a párom című filmben Forrás: Budapest Film

Az ezredforduló után azonban elkezdett halódni a műfaj, futószalagon ismételte önmagát Hollywood, a színészek közötti generációváltás pedig minőségi romlást is hozott, amikor Meg Ryan vagy Sandra Bullock helyett a sokkal kevésbé tehetséges Katherine Heigl vagy Kate Hudson csetlett-botlott olyan partnerek társaságában, akik az edzőteremben próbálták a sármot is magukra gyúrni (hiába rehabilitálták azóta magukat, de ilyen volt Matthew McConaughey vagy Ryan Reynolds).

Kate Hudson és Matthew McConaughey a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A romantikus komédia egykori sztárjai megpróbálták magukat komolyabb műfajokba átmenteni, ami Bullocknak, Hanksnek vagy Julia Robertsnek sokkal jobban sikerült, mint például Rennée Zellwegernek vagy Hugh Grantnek. A hollywoodi stúdiók pedig 2010 után szinte teljesen leálltak a romkomok gyártásával, és inkább a Koszorúslányok csajbandás klónjaival célozzák meg a cserbenhagyott közönséget, vagy ha nagy néha mégis leforgatnak egy nyerő szerelmes vígjátékot, akkor azt inkább presztízsfilmnek álcázva bedobják az Oscar-szezonba, lásd A napos oldal vagy a Kaliforniai álom.

A műfaj halálos ítéleteként a 2010-es Honnan tudod? című Jack Nicholson – Reese Witherspoon – Owen Wilson filmet szokás emlegetni, ami érthetetlen módon 120 millió dollárba került, és a negyedét sem hozta be.

Reese Witherspoon és Owen Wilson a Honnan tudod? című filmben Forrás: InterCom

Ez után aki romantikus vígjátékot akart csinálni, annak maradt a függetlenfilmes út (ahol született is jó pár izgalmas próbálkozás) vagy a tévé. Mindkettőnek előnye, hogy nem kell úgy kinézni, mint Julia Roberts és Hugh Grant, valamint hogy nem kell ragaszkodni a tündérmesés szerkezethez, kötelező éltek boldogan… befejezéshez.

Sőt a tévésorozatok gyakran pont azt mutatják meg, hogy mi történik az után, hogy hőseink elhajóztak a naplementébe és Robinra és Tedre, Gretchenre és Jimmyre, Mindyre és Dannyre, Devre és Francescára, Mickeyre és Gusra vagy éppen Hannah-ra és Adamre gondolva a helyzet sokkal bonyolultabb, keserédesebb és átélhetőbb, mint amit Sandra Bullock vagy Tom Hanks sugallt annak idején.

Mickey (Gillian Jacobs) és Gus (Paul Rust) a Love című tévésorozatban Forrás: Netflix

A hosszú bevezetéssel oda akartam kilyukadni, hogy egyszer csak jön, majdnem hogy a semmiből egy film, a The Big Sick, ami mindent ötvöz, amiről eddig beszéltem, és a filmvilág jelenlegi szabályai szerint a tévében lenne a helye, de Judd Apatownak köszönhetően (nem véletlen, hogy az imént emlegetett tévésorozatok közül az utolsó kettő, a Love és a Csajok felett is ő bábáskodott) mégis megvalósulhatott mozifilmként.

Mégpedig egy olyan mozifilmként, ami ambícióban, humorban és szentimentalizmusban tényleg a romkom kilencvenes évekbeli aranykorához nyúl vissza, közben viszont magabiztosan beleépíti mindazt a cinizmust és tökéletlenséget, amivel a műfaj a tévében gazdagodott. Ráadásul mi sem lehetne szimbolikusabb alaphelyzet a romkom újjáélesztéséhez, mint hogy a főhősnő kómában van.

Zoe Kazan és Kumail Nanjiani a The Big Sick című filmben Forrás: Amazon Studios

Emily V. Gordon (őt Zoe Kazan alakítja a filmben) és Kumail Nanjiani a saját igaz történetükből írtak forgatókönyvet, és nem csoda, hogy azt gondolták, ez vászonra kívánkozik, hiszen megismerkedésük és szerelembe esésük felért egy érzelmi hullámvasúttal, tele klasszikus romkomelemekkel.

A lány nem akar komoly kapcsolatot, mert nemrég vált el, a fiúnak muszlim lányt kellene elvennie, mert azt várja el a családja, a lány beteg lesz, a lány szülei ellenségesek a fiúval, a fiú a kórházi ágynál ébred rá, hogy meg kell változnia, és így tovább. Csupa műfaji toposz, amit ezerszer feldolgoztak már korábban (sőt még a kómás alaphelyzetről is eszünkbe juthat Sandra Bullock nagy áttörése, az Aludj csak, én álmodom), de mégis frissnek, őszintének és igaznak hat tőlük. Valószínűleg pont azért, mert velük mindez valóban megtörtént.

A műfaji elegy mesterien működik; az egyik pillanatban hangosan hahotázunk, majd pár perccel később már nem győzzük törölgetni a sunyi könnyeket. Külön bravúr, hogy a film meg meri mutatni azt is, hogy kívülről mennyire komikusnak tud hatni egy ember, akit éppen ripityára törnek a saját problémái. Ilyen sírós-nevetős csúcspontot ráadásul kétszer is stand-up komikusi fellépésre időzít a film, és Louis C. K. korában már tudjuk, hogy nincs szívhez szólóbb annál, amikor valaki a saját nyomorúságán is tud nevetni.

Kumail Nanjiani egyértelműen a C. K.-iskola egyik eminense; ráadásul ő az első humorista az utóbbi időben, aki maradéktalanul sikeresen ugrik szintet a stand-up fellépések és a tévés mellékszerepek világából a mozisztárság felé. Amy Schumert csúnyán lebutították a mozi kedvéért, Aziz Ansari egyelőre csak tévében tudott remekművet (Master of None) alkotni, az egybenőtt szemöldökű, görnyedt hátú Nanjiani, akire eddig maximum vicces, egysoros taxisofőr vagy sarki közértes szerepet bíztak volna hollywoodi filmekben, viszont minden különösebb erőfeszítés nélkül Ryan Goslinggá változik a The Big Sick-ben.

Kumail Nanjiani és Zoe Kazan a The Big Sick című filmben Forrás: Amazon Studios

Csodálatos, hogy 2017-ben egy pakisztáni gyógyegérből is lehet romantikus hős, és Nanjiani saját életéből merített dilemmái a családi hagyományokkal való szembeszegülésről és az amerikai társadalomba való sikeres integrációról még egy extra réteget adnak a dráma és komédia között remekül egyensúlyozó filmnek.

Emiatt simán lehet, hogy a The Big Sick nemcsak a nyár könnyed meglepetéssikere lesz, hanem az év végi díjszezonban is visszaköszön majd. Gordon és Nanjiani forgatókönyve, valamint Holly Hunter és Ray Romano mellékszereplői alakítása simán ott lehet az Oscar-jelöltek között. Remélhetőleg akkor végre a magyar moziforgalmazók is észbe kapnak, és nem hagyják, hogy a hazai nézők lemaradjanak a romantikus komédia újjáéledéséről.

A The Big Sick című filmet a brüsszeli UGC Toison d'or moziban láttuk, magyarországi bemutatójával kapcsolatban egyelőre nem jöttek biztató hírek.

Kapd be, Katherine Heigl!

Hollywood továbbra is rózsaszín, a valósággal kevés hasonlóságot mutató képet fest a párkapcsolatokról, de legalább a függetlenfilmesek hajlandók beismerni, hogy a szerelem rohadt egy dolog. Reménytelen, ijesztő, illuzórikus, ráadásul elmúlik. Összeszedtük a tíz kedvenc nem hazudós romantikus filmünket az elmúlt időszakból.