Nehéz pornó (18+)

Vágólapra másolva!
A Destricted egy rövidfilm-folyam, ami a szexről szól. Hét filmrendezőt és képzőművészt kértek fel, hogy forgassanak valamit a témában. Az eredmény hiába pornográf, nehéz befogadni. Ijesztő, hogy mindegyikük mechanikus, jókedv nélküli képeket rögzített.
Vágólapra másolva!

Kritika írásakor nem szerencsés a filmek tartalmát elmesélni. A Destricted azonban Magyarországon nem látható mozikban (csak Angliában és Görögországban mutatták be eddig), és itthon DVD-n sem forgalmazzák, bár otthoni használatra azért sok helyen hozzáférhető. Ezért, és mert az ötletekről szól, érdemes egy magyar cikkben felidézni, hogy miről mi jutott eszükbe kortárs művészeknek a témáról. A Destricted számos rangos fesztivált megjárt már, komoly feltűnést okozott az angolszász világban. Brit bemutatóját a Tate Modern Galleryban, a kortárs képzőművészet egyik legmenőbb intézményében tartották.

A felkért művészek - fotósok, videoperformerek, installációkészítők, filmrendezők, illetve mindezek együtt - azt kapták feladatul, hogy kiindulópontjuk a szex legyen. Egyikük sem finomkodott, és egyikük sem akarta a nézőket felizgatni. Bár a filmek mind más hangulatot közvetítenek, közös bennük, hogy érzelmek nélküli, mechanikus és brutális módon közelítették meg a témát. Mintha a szex valami szörnyen görcsös, vad dolog lenne. Mind egy-egy kemény utalás arra, hogy az emberiség mennyire nem tud mit kezdeni saját szexualitásával. Több kisfilm világosan és elutasítóan idézi a tömegkultúra pornográf termékeit, és talán csak görbe tükröt állít a többi szexes mű elé.

Az egyetlen női alkotó a szerb Maria Abramovic, aki a balkáni hiedelmekből készített néha vicces, de inkább ijesztő tárlatot, egy női és egy férfi népdalkórus beiktatásával. Tudták, hogy a férj hűségét hüvelyben megfullasztott haltetem kávéba őrlésével lehet biztosítani? Vagy hogy a balkáni parasztok ondóval trágyázták a földet, hogy termékeny legyen? A kisfilm néhány beállítása figyelemre méltó, az egész egy túlesztétizált oktató-filmre emlékeztet. A rideg háttér előtt legkevésbé sem szexi narrátor magyaráz. Ő, és a furcsa, statikus kórusok, a nemi szervekkel előadott mechanikus rítusok és a rajzfilmbetétek mind azt erősítik, hogy hiába van szó "arról", ez a típusú mágia nagyon távol áll az intimitástól és az érzékiségtől.

Matthew Barney még tovább távolít a szex hétköznapi világától: az ő filmjében óriási és hangos munkagépek jelenítik meg a férfi szexualitást. Videója végén egy arctalan férfi egy forgó szerkezethez dörzsöli péniszét. A gépek és a mechanikus maszturbálás ezen mozija viszi a nézőt a legtávolabb az erotikától, a filmfolyam opusai közül. A szex esztétikája itt az erőre és az érzéketlenségre fut ki, mintha a férfiasságnak ezek a sajátosságok volnának az attribútumai.

Marco Brambilla filmje a legrövidebb. Egyre gyorsabban dübörgő dob ritmusára vágott össze pornóképeket, amelyek tartalmát nem is lehet felfogni, olyan gyorsan peregnek a kockák. Egyértelműen a pornó műfaj embertelenségéről szól ez a rövid darab, a felvillanó arcok, testek és nemi szervek ebben az erőszakos tempóban és hanghatások mellett ugyanis kifejezetten ijesztőek.

Larry Clark fotósként indult, de ő már évek óta nagyjátékfilmeket is rendez, ráadásul kedvenc témája a tiniszex (Kölykök, Genya, Ken Park stb.). Az ő munkája a legérdekesebb, és így szerencsére a leghosszabb is. Az ő üzenete is az, hogy a pornó megöli a lelket. Kamasz fiúkat interjúvol egy rideg szobában, ahol csak egy csúnya zöld kanapé és egy állatokkal díszített sárga tengeralattjáró képe van. A srácoknak arról kell beszélniük, hogy mikor és mennyi pornót néznek, mit gondolnak a szexről. Lassan kiderül, hogy casting folyik, az egyikük majd felvehet egy aktust egy igazi pornószínésznővel. Mindegyik fiúnak meg kell mutatni a farkát is. A szereplők őszinték és idétlenek. A győztes fiú egyszerre zavart és meghatott. Több színésznő közül választhat, akikkel néhány percet beszélgethet, és meztelenül is megnézheti őket. Nem a legszebbet választja, hanem azt, amelyik a leginkább fogdossa és anált is ígér neki. Amikor kezdődik a forgatás, a fiú szája egy pillanatra széles vigyorra húzódik. Ez az egész Destricted legőszintébb és legerotikusabb pillanata, ami a rengeteg pőre nemiszerv és legalább négy magömlés mellett jól jellemzi az egész mű hangulatát. A kúrás már itt is gépies tornamutatvánnyá silányul. Az élvezést láthatóan csak megjátszó nő kiáltásai és a fiú erőlködése bizonyítja, hogy az önmagáért való és nyilvánosság számára gyakorolt szex lelketlen műfaj.

Gaspar Noé szintén filmrendező, Visszafordíthatatlan című, egy brutális nemi erőszak történetét feldolgozó munkáját itthon is vetítették a mozik. Kisfilmje végig villog. Stroboszkópszerű, majd húszperces alkotása ezért erősen megviseli nézője idegrendszerét. Egy kamasz lány és egy kamasz fiú ugyanazt a pornófilmet nézik tévéjükön, távol egymástól, saját szobájuk magányában. A lány egy óriás játékmacit szorongat, miközben magát dörzsöli, a fiú pedig egy guminőt szopat. A vibráló képek önmagukban is erőszakosak, és ezt az érzést a monoton zene csak tovább fokozza. A fiú egy pisztolyt is beledug a babájába, hogy még egyértelműbb legyen az üzenet: a pornó az elidegenedés eszköze. A film címe is erről szól: We Fuck Alone.

Forrás: [origo]
Gaspar Noé: We Fuck Alone | Nézz még több képet a filmből!

Richard Prince kisfilmje a legszexibb, de azért ezt se válassza senki ahhoz, hogy jól felizguljon. A hetvenes évek amatőr-pornóját parodizálja, a jelenetek egy szuper nyolcas kamera felvételeire emlékeztetnek. Egy közhelyes férfi orvos - női beteg fantázia alapú dugást láthatunk, viszonylag érzékeny előjátékkal és percekre kifejezetten erotikus képekkel. A szereplők nem különösen szépek, az első jelenetet kétszer is látjuk, ami a home-video hatást erősíti. A film rettenetesen idegesítő gépzenéje viszont mindent megtesz azért, hogy a néző tudja, itt minden idézőjelben van, és valódi élvezésről a magömlés ellenére szó sem volt.

Érdekes ötleten alapszik, bár kissé hosszúra nyúlt Sam Taylor-Wood kisfilmje. A végtelen prérin egy férfi érkezik, aki kiveri magának. A cowboy-sztereotípiára építő, szilaj, magányos farkas macho gépies gyönyöre a vad természeti közegben elgondolkodtató szimbólum, de a negyedik perc után már túlzottan kifejtettnek tűnik.

Forrás: [origo]
Sam Taylor-Wood: Death Valley | Még több kép a filmből

A Destricted körüli nyugati médiabalhé túlzásnak tűnik. Azt állítani, hogy a pornó elidegenít, elég közhelyes gondolat. Ráadásul például a Magyarországon is bemutatott Huncut felhőcske sokkal érdekesebben mutat rá erre, ha már mindenképpen kortárs filmművészeten keresztül szeretnénk ezzel a kijelentéssel szembesülni. A sokféleképpen megfogalmazott, de ugyanoda kifuttatott állítás kétórás kifejtése csupán közepesen érdekes művet hozott. A pornó dekonstruktív esztetizálásáról pedig talán még olvasni is fárasztó, úgyhogy ennek a cikknek is most van, talán még idejében, vége.

dr. Igó