Angelina Jolie elélvez a laptopjától

Az internet világnapja alkalmából elővettünk néhány olyan filmet, amelyben központi szerepet kapott a világháló. Robert Redford és szupercsapata nagyokat mókázva töri fel a biztonsági rendszereket, Meg Ryan a világhálón is megtalálja a szerelmet, Angelina Jolie-t pedig inkább izgalomba hozza a számítástechnika, mint a szex. És itt van még Sandra Bullock is, aki ostoba filmjével beláthatatlan károkat okozott az internet megítélésének.

Komputerkémek (Sneakers, 1992)

A Komputerkémek volt az egyik első film, amelyik az internetbűnözést választotta témájául. Robert Redford bogaras számítógépzsenikből és egy volt CIA-tisztből álló csapatát azért bérelik fel különböző cégek, hogy velük teszteljék a biztonsági rendszereiket. A film azonban nagyon helyesen nem komolykodta el a dolgot, és elsősorban nem gyorsgépeléssel, illetve a monitort elöntő karakteráradattal próbál hatást gyakorolni ránk. Mintha érezték volna a Komputerkémek készítői, hogy a filmben bemutatott számítástechnikai kütyük pár év alatt úgyis nevetségesen elavulttá válnak; talán ezért is ábrázolták humorral és ironikus távolságtartással az internet forradalmával járó új lehetőségeket.

A Komputerkémek egy optimistább korszak lenyomata, a hidegháború végét követő néhány évé, amikor sokan tényleg elhitték, hogy a történelem véget ért, és most már mindenki szabadon foglalkozhat a saját boldogulásával. A főhősök is ezt teszik, Robert Redford barátságosan pezsgőzik a néhai szovjet nagykövettel, és kineveti a főgonosz világmegváltó terveit. Nincs már ilyenekre szükség, ami számít, az egy gyönyörű nő telefonszáma vagy egy európai körutazás. Elbűvölően könnyed film.

- - -

A hálózat csapdájában (The Net, 1995)

Mindent, amit jót megoldott a Komputerkémek az internetkorszak hajnalának ábrázolása terén, azt A hálózat csapdájában elszúrta. A hetvenes évek paranoia-thrillerjeinek fullasztó hangulatát próbálta átültetni a kilencvenes évekre, tragikus végeredménnyel. Egy sötét és veszélyes labirintusnak állítja be az internetet, amelyben egy magányos nőnek nem szabad egyedül mászkálnia. Egy rossz gombnyomás, és máris a nyomodban van egy arctalan hackercsapat: eltüntetik a személyazonosságodat, az életedre törnek. A véresen komoly hangvétel bugyutaságot eredményezett, amin már 1995-ben is csak nevetni lehetett. Ez történik, ha az internetet csak hallomásból ismerő emberek próbálnak ijesztegetni a cybervilág rémségeivel.

Arról nem is beszélve, hogy Sandra Bullock egyszerűen hiteltelen számítógépzseniként. Ő igazából a kedves lány a szomszédból, nem pedig egy zárkózott programozó, aki esténként a virtuális barátaival csetel, interneten rendelt pizzát majszol, és még a nyaralásán is csak a laptopot püföli. A legjobb dolog, ami elmondható A hálózat csapdájában-ról, hogy még ha nem szándékosan is, de szórakoztató. Akit kicsit is érdekel, milyen észveszejtően hamis és nevetséges kép élt egyes emberek fejében az internetről, annak érdemes megnéznie.

- - -

Adatrablók (Hackers, 1995)

A hálózat csapdájában egyik nagy hibája az volt, hogy valóságosnak próbált beállítani egy ostoba forgatókönyvírói rémálmot. Vele ellentétben az Adatrablók már egy pillanatig sem fáradozott azon, hogy életszerűen tűnjön. A megszokott, képernyőn villogó betűk és számok helyett sokkal szemléletesebb módon ábrázolja a cybervilágot: színes virtuális városban kőröz a kamera, adatok suhannak el fényes csikként, a toronyházak falán könyvtárak nyílnak meg. A gimnazista hackerek megjelenésükben is passzolnak ehhez a túlpörgetett, harsány képi világhoz: a kilencvenes évek legőrültebb ruháit a Adatrablók-ben találjuk. Ez talán a világ egyetlen cyberpunk-tinifilmje.

Csak ebben a filmben történhet meg, hogy Angelina Jolie durcás lesz, mert kikapott egy számítógépes játékban, vagy az, hogy szex helyett inkább a laptopja paramétereivel dicsekszik, és a szemében majdnem akkora elégedettség tükröződik, mintha éppen orgazmusa lett volna. Zseniálisan elmebeteg film.

- - -

A szerelem hálójában (You've Got Mail, 1998)

1998-ban nagyon ideje volt már, hogy végre hétköznapi embereket is lássunk internetezni a filmekben. A szerelem hálójában című romantikus komédiában ez megtörtént. Meg Ryan és Tom Hanks, akikről Hollywood sikeresen elhitette, hogy ők az átlagember mozgóképes mintapéldányai, a világhálón ismerkednek össze. Mindenkinek dobbant már meg a szíve, amikor azt látta a monitoron, hogy új üzenete érkezett. Ezt a bizsergető érzést először A szerelem hálójában közvetítette milliók számára.

Azzal, hogy ilyen fontos szerepet kapott a világháló egy igaziból régivágású, nagyvárosi romantikus mesében, Hollywood bebizonyította, hogy végre megértette: az internethasználat a kilencvenes évek második felében a hétköznapok részévé vált, és már nem lehetett többé ijesztegetni vele a mozibajárókat, vagy csupán egy szűk szubkultúra játszóterének beállítani. Persze ehhez kellett egy közreműködő nagyvállalat is: a sorozatosan felbukkanó márkajelzéseknek köszönhetően A szerelem hálójában egy America Online-reklámfilm is egyben.

- - -

Szex a neten (Middle Men, 2009)

A Nagymenők korszakos mestermű, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Scorsese gengszterfilmjének még egy olyan ipari utánzata is, mint a Szex a neten végeredményben egy korrekt mozi. Luke Wilson bedobja a kocsi csomagtartójába az orosz maffiának szánt pénzzel teli táskát, és morózus hangon belefog bámulatos sikertörténetének elbeszélésébe: "Nem szándékosan ugyan, de megváltoztattam a világot. Jack Harrisnak hívnak, és az eddigieknél sokkal vonzóbb módját találtam ki a maszturbálásnak." A Szex a neten egy világraszóló találmány, a fizetős internetes pornó diadalmenetét meséli el - igaz történet alapján.

Az internet hőskorában egy igazán jó ötlet elég volt ahhoz, hogy kitalálóját milliomossá tegye. Médiabirodalmak épültek fel és tűntek el pár év leforgása alatt. A Szex a neten csak egy mindenfajta egyediségtől mentes karriertörténet ugyan, a szokásos stációkkal (felemelkedés, bűnbeesés, bukás, és a végén egy erőltetett happyend), de a választott témája miatt mégiscsak megérdemli a figyelmet. Egy pikáns példán keresztül azt mutatja be, hogy a kezdeti időkben az internet olyan volt, mint Kalifornia az aranyláz előtt. Egy felfedezésre váró szűz terület, hatalmas lehetőségekkel. Két, kokainon élő lúzernek annyi kellett a meggazdagodáshoz, hogy először nekik jusson eszükbe, hogy az internetre feltöltött erotikus tartalomért tömegek hajlandóak fizetni, ha csak annyi a teendő, hogy be kell pötyögni egy hitelkártyaszámot.

- - -

A közösségi háló (The Social Network, 2010)

A Szex a neten főszereplője jól sejti, hogy hiába lett pár hónap alatt dúsgazdag, sosem fog bekerülni a történelemkönyvekbe, sosem fognak szobrot emelni a tiszteletére. Akinek erre viszont nagy esélye van, az a Facebook feltalálója, a világ legfiatalabb milliárdosa, Mark Zuckerberg. Manapság, aki azt mondja, hogy éppen internetezik, az nagy valószínűséggel a Facebook-falát böngészi, és az onnan elérhető tartalmakat olvassa. Ha az embernek egy filmet kell megneveznie, ami az internetről szól, nagy valószínűséggel a Facebook kezdeti éveiről szóló A közösségi háló-t fogja mondani. Az Internet és a Facebook gyakorlatilag egymás szinonimáivá váltak.

Ezért is fontos kiemelni, hogy bár egy nagyon élvezetes és elgondolkoztató dokudráma A közösségi háló, a műfaja ellenére eléggé szabadon kezeli a tényeket. A filmből nem a Facebook valós kialakulásának történetét ismerhetjük meg, hanem egy olyan verziót, amely a filmszerűség kedvéért dramatizálta az eseményeket. Ez egy olyan sztori, amely már pusztán a számaival is lenyűgözi az embert: az elmúlt nyolc év folyamán az emberiség közel egyhetede Facebook-felhasználóvá vált. A film azonban nem elégszik meg a tények közlésével, az embert keresi, aki mindezért felelős: egy társas kapcsolatokban ügyetlen, sokszor kifejezetten ellenszenvesen viselkedő zseninek ábrázolja Mark Zuckerberget. Az alkotók (Aaron Sorkin forgatókönyvíró és David Fincher rendező) számára az események mögött rejtőző szomorú irónia volt a legfontosabb. Értelmezésük szerint egy nyilvánvalóan antiszociális srác forradalmasította az emberek közti kommunikációt az elmúlt pár évben.

- - -

Catfish (2010)

A Catfish egy hihetetlenül izgalmas, zavarba ejtő fordulatokkal tarkított áldokumentumfilm az online ismerkedésről. Ahhoz képest, hogy mekkora tömegek használják napi rendszerességgel a közösségi oldalakat, nagyon kevés komolyan vehető és hiteles film készült olyan emberekről, akik életük jelentős részét online töltik. A Catfish egy michigani család és egy New York-i fényképész Facebookon kezdődő barátságának alakulását meséli el. Történetük nagyon is huszonegyedik századi: a közösségi oldalak nélkül sohasem ismerték volna meg egymást.

Az internet, sok más mellett, arra is lehetőséget biztosít, hogy az emberek új identitásokat találjanak ki maguknak. Ezzel a gondolattal játszik el a film, de ennél konkrétabbat nem szabad írni a Catfish történetéről, mert akkor elrontanánk a meglepetést. Legyen elég annyi, hogy bár egy szélsőséges példán keresztül, de ez a film rólunk szól. Kommentelünk, csetelünk, twitterezünk, facebookozunk, és gyakran olyan nagy elvárásokat támasztunk egy virtuális ismerőssel szemben, amit a valódi személy aligha fog tudni beváltani.

- - -

Trust (2010)

Sok filmben tölti be a mumus szerepét az internet, a Trust azonban annyiban kivétel, hogy túlzások nélkül, a valóság talaján maradva mutatja be, milyen veszélyeket rejthet magában a világháló egy gyanútlan és végletesen naiv ember számára. Egy 14 éves lányt édesget magához egy pedofil a filmben. Ártalmatlan cseteléssel kezdődik az egész. Rájátszva a tini bizonytalanságára, fokozatosan elhiheti vele a férfi, hogy ő az egyetlen, aki igazán megérti. Szomorú, de nagyon is hihető folyamatot ábrázol a film, megfelelő mélységgel és lélektani pontossággal.

David Schwimmer (Ross a Jóbarátok-ban) rendezte a Trust-ot, és egy komoly témát feldolgozó, tanító célzatú filmet készített. Ennek megfelelően nem túl izgalmas alkotás, de a jószándéka kétségbevonhatatlan. Osztályfőnöki órákra tökéletes. Aki a téma csavarosabb, de egyúttal sokkal mesterkéltebb feldolgozására vágyik, annak érdemes még a Cukorfalat-ot is megnéznie.

- - -

Romlás virágai (Fleurs du mal, 2010)

Két eltérő kultúrában nevelkedő huszonéves fiatal kapcsolatának alakulását követi végig a Romlás virágai. A közös bennük, hogy napi szinten használják az internetet, gyakorlatilag benne élnek, azon keresztül tájékozódnak és tartják egymással, illetve az otthoniakkal a kapcsolatot. David Dusa filmjét egyedül a tavalyi CineFesten láthatta a hazai közönség. Ismeretlensége ellenére is itt a helye, mert ritkán látott hitelességgel mutatja be, mekkora változást hozott az internet globális elterjedése a kommunikációban, az egyén és a társadalom szintjén egyaránt. Ahogy 2009-ben az egész világ, úgy a Párizsba menekített iráni lány is Twitter-üzenetek és YouTube-ra feltöltött videók segítségével próbálja nyomon követni az iráni forradalom alakulását.

A Romlás virágai egy olyan fiatal rendező műve, aki nagy valószínűséggel ugyanúgy benne él ebben a virtuális világban, mint a film főszereplői, és ugyanúgy a mindennapok természetes részének fogadja el azt. És mindezt hatásos módon képes lefordítani a film nyelvére. Tweetek, online beszélgetések részletei jelennek meg az éjszakában az emberek feje mellett vagy egy mozgó busz oldalán. YouTube-felvételek kásás-pixeles képei ágyazódnak be a hagyományos módon rögzített snittek közé.