Tarantino csinálta meg őket

Quentin Tarantino porolta le a táncos lábú John Travoltát, dupla Oscar-díjast csinált az osztrák nyelvzseniből, visszahozta a dögös, fekete akciócsajt, és megismertette a világgal a Coen testvérek kedvenc békafejű színészét. A héten jelent meg nálunk DVD-n a Szárazon című film, amelyben a Halálbiztos pomponlánya próbál leszokni az ivásról. Ebből az alkalomból összeszedtük a rendező felfedezettjeit és újrafelfedezettjeit.

Steve Buscemi

Tarantino előtt: Tarantino jót tett Steve Buscemi ismertségének, de ha valakit meg kell nevezni mint a színész felfedezőjét, az természetesen csakis Jim Jarmusch lehet, aki az 1989-es Mystery Train-ben és az ugyanabban az évben készült Coffee and Cigarettes II kisfilmben (nézd meg!) rendezte első két alkalommal a tüneményes színészt. Buscemi azonnal az időszak legmenőbb függetlenfilmeseinek kedvence lett: játszott Abel Ferrara New York királya és Alexandre Rockwell Levesben című filmjében, és persze lecsaptak rá a Coen testvérek, akik az 1990-es A halál keresztútján-tól kezdve rendszeresen szerepeltették a filmjeikben.

Steve Buscemi a Kutyaszorítóban című filmben

Tarantinónál: Eredetileg Tarantino saját magára írta a Kutyaszorítóban Mr. Pinkjének a szerepét, Buscemit pedig Mr. White szerepére hallgatta meg, amit aztán Harvey Keitel játszott el. Utólag nehéz elképzelni, hogy a látszólag Buscemi neurotikus alkatára szabott, idegesen pattogós Mr. Pinket más is alakíthatta volna, Tarantinónak pedig sokkal jobban áll a Like A Virgin-ről hadováló, laza Mr. Brown. Busceminek azóta egyszer volt jelenése Tarantinónál: a Ponyvaregény-ben a Buddy Hollyt megszemélyesítő pincért játssza az étteremben, ahova Travolta és Thurman beülnek vacsorázni.

Steve Buscemi a Boardwalk Empire-ben

Tarantino után: Buscemi, akinek amúgy is túl izgalmasan csúnya a feje ahhoz, hogy hagyományos értelemben vett filmsztár lehessen, alapvetően megmaradt a független filmeknél (pl. Fargo, A nagy Lebowski, Tétova tinédzserek), amiket időnként ő maga rendez (Facér Jimmy, Interjú), de Tarantino kétségtelenül sokkal szélesebb körben ismertté tette a nevét és a békafejét. Így kerülhetett be mellékszereplőnek egy-egy olyan popcornfilmbe is, mint a Con Air, az Armageddon vagy legújabban a Nagyfiúk című komédia és folytatása. De Buscemi mostanában főleg a tévében tarol: az HBO Boardwalk Empire című sorozatában az Atlantic Cityt uraló Nucky Thompson végre egy olyan kaliberű szerep, amilyet megérdemel.

* * *

Michael Madsen

Tarantino előtt: Az '57-es születésű Michael Madsen nem huszonévesen futott be, első emlékezetesebb szerepeit csak a 80-as és 90-es évek fordulóján játszotta. A '89-es Ölj meg újrá-ban már olyan jellegű figurát alakított, amiről aztán ismert lett: a főhősnő rablógyilkos pasija volt, aki elől a csaja úgy próbál elmenekülni, hogy megrendezi a saját halálát, de Madsen a nő és a neki segítő magánnyomozó (Val Kilmer) nyomába ered. A Thelma és Louise-ban pedig Susan Sarandon figurájának a pasiját játszotta, aki rendes fickó ugyan, de nem tudja meggyőzni a nőt arról, hogy menjen hozzá feleségül.

Michael Madsen a Kutyaszorítóban című filmben

Tarantinónál: Mint annyi más rendező, Tarantino is a pszichopatát látta meg Madsenben, és ráosztotta a Kutyaszorítóban cukipofa Mr. Blonde-jának a szerepét, aki a cselekmény középpontjában álló (de nem mutatott) drágakőrablásban ész nélkül lelődöz ártatlan embereket, majd élvezettel leborotválja a rendőr fülét, akit korábban túszul ejtett. A figura igazi neve Vic Vega, aki, mint később Tarantino elárulta, a Ponyvaregény Vincent Vegájának (John Travolta) a testvére. Tarantino egy időben tervezett is egy filmet a két Vega fivérről, de ebből nem lett semmi. Madsen a Kutyaszorítóban-nak köszönhetően a 90-es évek egyik felkapott színésze lett (Szabadítsátok ki Willyt!, Wyatt Earp, Mulholland Drive, Fedőneve: Donnie Brasco), viszont Tarantinóval a Kill Bill-ig nem dolgoztak együtt, bár a rendező eredetileg neki szánta Vincent Vega szerepét a Ponyvaregény-ben, de azt Madsen a Wyatt Earp miatt nem tudta vállalni. A Kill Bill-ben a saját karrierje alakulására rímelően Budot, Bill lecsúszott testvérét alakította, aki egykor az elit bérgyilkoscsapat tagja volt, ma lakókocsiban punnyadó kidobóember, ugyanakkor elég tökös ahhoz, hogy csúnyán ellássa Uma Thurman baját, mielőtt Daryl Hannah mérges kígyója végez vele.

Michael Madsen a Magic Boys-ban

Tarantino után: A 2000-es évekre Madsen a B-filmek legszorgalmasabb sztárja lett, nem ritka, hogy egy évben tíz produkcióban is felbukkan. A Kill Bill óta az egyetlen emlékezetes filmes jelenését Tarantino haverjának, Robert Rodrigueznek köszönheti, aki a Sin City-ben rábízta Bobnak, Hartigan (Bruce Willis) partnerének a szerepét. Hogy Madsen mennyire megélhetési színész lett az elmúlt tizennéhány évben, azt jól illusztrálja, hogy még Koltai Róbert Magic Boys-ában is elvállalt egy szerepet.

* * *

John Travolta

Tarantino előtt: John Travolta igazi tündöklése tulajdonképpen csak három évig tartott, a '77-es Szombati esti láz-tól a Grease-en keresztül a '80-as Városi cowboy-ig. Ezután nem hozott túl okos döntéseket (az Amerikai dzsigoló főszerepét például nem vállalta el, a Two of a Kind című romantikus vígjátékot Olivia Newton-Johnnal viszont igen), és csak a 80-as évek végén bukkant fel újra a Nicsak, ki beszél-filmekben.

John Travolta a Ponyvaregény-ben

Tarantinónál: Travoltának mázlija volt, hogy Michael Madsen nem ért rá, így ő játszhatta el helyette Marsellus Wallace csicskásának, Vincent Vegának a szerepét a Ponyvaregény-ben. A szerepet állítólag szerette volna Daniel Day-Lewis és Bruce Willis is, aki végül Butchot, a bokszolót játszotta a filmben. Travolta mindössze 100 ezer dollár körüli gázsit kapott, ami nem meglepő sem annak fényében, hogy akkoriban már egyáltalán nem számított sztárnak, sem azért, mert a film összköltségvetése csak 8 millió dollár volt. A Ponyvaregény hét Oscar-jelölést gyűjtött be, Travoltát is jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

John Travolta a Vadállatok-ban

Tarantino után: Ha nincs a Ponyvaregény, Travolta másodvirágzására egészen biztosan nem került volna sor, így viszont rácuppant fél Hollywood, és a 90-es évek második felében egyik kiváló szerep után kapta a másikat: a Szóljatok a köpcösnek!-ben filmmániás gengsztert alakított, aztán jött az Életem szerelme, az Ál/Arc, az Őrült város és A nemzet színe-java. Így csinálhatta meg álomprojektjét, a 2000-es Háború a Földön című sci-fit is, de annak csúfos bukása után ismét háttérbe szorult. Viszont elvállalt még pár olyan valóban érdekes filmet, mint a Bobby Long vagy a Hajlakk, amelyben nemcsak első musicalszerepét játszotta a Grease óta, hanem ráadásul nőt alakított. Legutóbb Oliver Stone Vadállatok-jában játszott korrupt nyomozót.

* * *

Samuel L. Jackson

Tarantino előtt: Samuel L. Jackson színészi karrierje a 70-es években indult, de akkoriban még főleg színházban játszott. A 80-as évek elején ismerkedett össze Spike Lee-vel, akinek a '88-as Suli láz-tól kezdve több filmjében is szerepelt (Szemet szemért, Mo' Better Blues, Dzsungelláz). Felbukkant a Nagymenők-ben, a Hazafias játékok-ban, a Jurassic Park-ban és a Tarantino forgatókönyvéből készült Tiszta románc-ban is.

Samuel L. Jackson a Ponyvaregény-ben

Tarantinónál: A Tiszta románc után Tarantino kifejezetten Jacksonra írta Julesnak, Vincent Vega partnerének a szerepét a Ponyvaregény-ben, de Jackson majdnem ellazáskodta a dolgot azzal, hogy biztosra vette, hogy övé a szerep, és nem erőltette meg magát a meghallgatáson, Paul Calderon pedig jobban teljesített. Végül egy második meghallgatáson meggyőzte Tarantinót, hogy mégis ő lesz az igazi. A kritikusok imádták Jackson alakítását, és Oscarra is jelölték érte a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Ezt követte a Jackie Brown Ordell Robbie nevű golfsapkás, fenyegetően laza fegyverkereskedője, aki hasonlóan emlékezetes figura volt, a Django elszabadul-beli alakítása (ahol DiCaprio házi rabszolgáját játssza) viszont inkább már paródiának tekinthető. Egyébként a Ponyvaregény óta afféle szerencsehozó talizmánként működik Tarantinónál: a Kill Bill-ben templomi orgonistaként cameózott, a Becstelen brigantyk-ban pedig narrátorként vett részt.

Samuel L. Jackson a Django elszabadul-ban

Tarantino után: A korábban csak szűk körben ismert és sokáig drogfüggőséggel küzdő Jackson a 90-es évek elején abbahagyta a cuccozást, és a Ponyvaregény-nyel sztárrá vált. Játszott a Die Hard 3-ban, az Utánunk a tűzözön-ben, Matthew McConaugheyvel a Ha ölni kell-ben, Kevin Spaceyvel a Nincs alku-ban, aztán az eggyel fiatalabb korosztály is megismerte, amikor elvállalta Mace Windu jedilovag szerepét az új Star Wars-trilógiában. Népszerűségben és anyagilag az ezredforduló volt számára a csúcs, amikor játszott A bevetés szabályai-ban, A sebezhetetlen-ben és a Shaft-ban, utóbbiért már 10 millió dolláros gázsit kapott. A 2000-es évek második felében kezdett átcsúszni a B-kategóriába (Kígyók a fedélzeten, A lánc), de az utóbbi években újra fellendült a karrierje a Marvel képregényfilmjeinek köszönhetően, amelyekben Nick Furyt alakítja.

* * *

Pam Grier

Tarantino előtt: Pam Grierből a 70-es évek elején a Tarantino által istenként tisztelt Jack Hill exploitation-rendező csinálta meg a műfaj sztárját az olyan filmjeivel, mint a The Big Doll House, a The Big Bird Cage, a Coffy, majd a Foxy Brown. Ezekben a filmekben Grier szexi és általában bosszúszomjas akciócsajokat formált meg, ami nemcsak a fekete színésznők, hanem általában a színésznők közt is újdonságnak számított. Amikor a 70-es évek végével az elsősorban a fekete közönséget megcélzó, szexben és erőszakban tocsogó blaxploitation fénykora is véget ért, Grier háttérbe szorult, és a 80-as évektől főleg tévészerepekben bukkant csak fel.

Pam Grier a Jackie Brown-ban

Tarantinónál: Grier már a Ponyvaregény-nél is szóba jött Jodynak, az Eric Stoltz által megformált drogkereskedő csajának a szerepére, de Tarantino úgy érezte, Griernek túl határozott a fellépése a figurához (végül Rosanna Arquette játszotta el). A Jackie Brown-ban viszont már kifejezetten vele akart dolgozni: Elmore Leonard Rum Punch című könyve adaptálásakor a főhősnő bőrszínét fehérről feketére változtatta a kedvéért. A Jackie Brown Grier személye mellett még számos aprósággal tiszteleg a Tarantino által imádott expolitation-filmek előtt, például a felhasznált zenékkel és azzal, hogy felbukkan benne Jack Hill egy másik kedvenc színésze, Sid Haig is.

Pam Grier az L című sorozatban

Tarantino után: Túlzás lenne azt állítani, hogy Grier karrierje a Jackie Brown miatt újra virágzásnak indult, de Hollywoodban az ötvenen túli színésznők általában sem kapnak túl sok lehetőséget, ezért már az is nagy szó, hogy Grier azóta is folyamatosan dolgozik. A legérdekesebb szerepét mostanában nem filmben, hanem tévében játszotta: ő volt a 2004 és 2009 közt futó L című sorozatban az egyik legszimpatikusabb figura, Kit Porter, akinek a kávézója a sorozat egyik központi helyszíne.

Említést érdemel még a Jackie Brown-ból a Max Cherry óvadékügynököt alakító Robert Forster is, aki szintén azért került a filmbe, mert Tarantino nagy rajongója volt a fiatalkori, javarészt B-filmes munkásságának (Alligator, Vigilante, Delta Kommandó). Forstert Oscar-díjra jelölték az alakításáért, és Grierhez hasonlóan azóta is ellátják szerepekkel (Psycho, Hátsó ablak, Mulholland Drive, Charlie angyalai stb.).

* * *

David Carradine

Tarantino előtt: David Carradine színészcsaládba született, így szinte természetes volt, hogy erre a pályára lép. Az áttörést Martin Scorsese '72-es Boxcar Berthá-ja hozta el, de a nézők többsége az ugyanabban az évben indult Kung Fu című tévésorozatban ismerte meg, amelyben egy harcművészetekben járatos buddhista szerzetest alakított a vadnyugaton. Ezután az egyik legfoglalkoztatottabb B-filmes színész lett, aki elképesztő mennyiségű produkcióban szerepelt.

David Carradine a Kill Bill-ben

Tarantinónál: Természetesen Tarantino Carradine-nak is nagy tisztelője volt, de először a színész vette fel Tarantinóval a kapcsolatot még a 90-es években. Később Carradine elmesélte, hogy amikor találkoztak, Tarantino úgy viselkedett, mint egy izgatott rajongó. A Kill Bill írásakor Tarantino már Carradine-t szerette volna Billnek, a profi bérgyilkosbanda egykori vezetőjének a szerepére, de aztán majdnem Warren Beattyé lett a szerep. A második rész bemutatása után sokan arra tippeltek, hogy Carradine-t Oscarra fogják jelölni az alakításáért, ez azonban elmaradt.

David Carradine a Crank 2-ben

Tarantino után: Carradine karrierje lényegében ugyanúgy folytatódott a Kill Bill után, mint ahogy előtte zajlott: rettenetes mennyiségű B-filmben játszott továbbra is, a különbség legfeljebb az volt, hogy sokan, akiknek korábban fogalmuk sem volt, hogy ki ő, most kiszúrták egy-egy szerepében. Az egyik utolsóként bemutatott filmje 2009-es halála előtt a Crank 2 volt, de bizarr módon - mivel előfordult, hogy évente akár tucatnyi filmben is játszott - még a halála után is bemutatták vagy tíz filmjét.

* * *

Kurt Russell

Tarantino előtt: Kurt Russell már gyerek- és tizenéves korában foglalkoztatott színész volt, aztán majdnem hivatásos baseballjátékos lett, de egy sérülés miatt kénytelen volt erről lemondani, és visszatérni a színjátszáshoz. A karrierje John Carpenternek köszönhetően ívelt fel, aki először a '79-es Elvis című tévéfilmben rendezte, aztán A dolog-ban, a Menekülés New Yorkból-ban, a Nagy zűr kis Kínában-ban és a Menekülés Los Angelesből-ben is. Közben kritikai sikert is elért a Silkwood-dal és széleskörű ismertségre is szert tett a Tango és Cash-sel. A 90-es évek második felére viszont nagyjából elapadtak a szerepajánlatok.

Kurt Russell a Halálbiztos-ban

Tarantinónál: Stuntman Mike-nak, a felspécizett kocsijával csajokat gyilkoló kaszkadőrnek a szerepére sokan számításba jöttek, nem állíthatjuk, hogy Tarantino Russellnek írta volna a szerepet, akármennyire is passzolt hozzá. Állítólag John Travolta, Willem Dafoe, John Malkovich, Ron Perlman, Bruce Willis, Kal Penn és Sylvester Stallone is szóba jött a szerepre, de az biztos, hogy Mickey Rourke majdnem el is játszotta, viszont utolsó pillanatban kiszállt a projektből, mert a gyártó cég nem teljesítette a követeléseit. Ironikus módon Russell majdnem a Django elszabadul-ba is beugrott mint pótember, amikor az eredetileg Ace Woodynak, a mandingótrénernek a szerepére leszerződött Kevin Costner távozott a produkcióból. Végül azonban Russell is kiesett, és Tarantino kiírta a filmből a figurát.

Kurt Russell a Touchback-ben

Tarantino után: Russell pompás szereplése a Halálbiztos-ban csak egyszeri felvillanás volt, szemben Travoltával, Hollywood nem igazán izgult rá a film bemutatása idején már 56 éves színészre. Azóta csak egyetlen filmjét mutatták be, a 2011-es Touchback című amerikai focis drámát.

* * *

Mary Elizabeth Winstead

Tarantino előtt: A '84-es Mary Elizabeth Winstead tiniként kezdett tévésorozatokban játszani, aztán rálépett a horrorfilmes útra (Végső állomás 3, Fekete karácsony), ami színésznőként majdnem karrier-öngyilkossággal ér fel, de szerencséjére Tarantino még azelőtt felbukkant a színen, hogy beleragadhatott volna ebbe a skatulyába.

Mary Elizabeth Winstead a Halálbiztos-ban

Tarantinónál: A Halálbiztos-ban ő alakítja Lee-t, a teljes játékidőben szexis pomponlányszerkóban jövő-menő, butuska színésznőt, aki a barátnőivel lóg, mert éppen szabadnapos. Persze a nagy leszámolásból őt kihagyják.

Mary Elizabeth Winstead a Szárazon-ban

Tarantino után: A Halálbiztos pont jó volt arra, hogy felhívja a figyelmet Winstead aranyos pofikájára, de az sem ártott, hogy még abban az évben felbukkant a negyedik Die Hard-filmben is mint John McClane lánya. Aztán már főszerepet játszott a Make It Happen című táncfilmben és a Scott Pilgrim a világ ellen-ben is, ahol ő volt a számos nyomasztó exszel rendelkező Ramona, Michael Cera vágyának nehezen elérhető tárgya. Ezeket nem sokan látták, ahogy A dolog-remake-et és az Abraham Lincoln, a vámpírvadász-t sem, így, ha színészileg Winstead már bizonyított is, ismertté még nem igazán vált. Az idén az ötödik Die Hard-ban megint eljátszotta John McClane lányát, de aki tényleg rá kíváncsi, az a Szárazon-t nézze meg, ahol megkapóan természetes és hiteles a leszokni próbáló alkoholista főhősnő szerepében. És persze a lírai The Beauty Inside-ot sem érdemes kihagyni.

A Halálbiztos kapcsán meg kell említeni Zoe Bellt is, aki alapvetően kaszkadőr, és Uma Thurmant helyettesítette a Kill Bill akciójeleneteiben. Tarantinónak ott annyira bejött Bell, hogy gyakorlatilag saját magát játszatta el vele a Halálbiztos-ban. Bár Bell továbbra is elsősorban kaszkadőrként dolgozik, azóta egyre több filmben színészkedik is, például görkorizott a Hajrá, Bliss!-ben és boszorkánykodott a Boszorkányvadászok-ban. A Django elszabadul-ban is felbukkan egy jelenetben, de még az arcát sem látni, mert el van takarva egy kendővel. Legutóbb a Feledés-ben alakította a Kara nevű ellenállót.

* * *

Christoph Waltz

Tarantino előtt: A színházi családból származó, bécsi születésű Christoph Waltz színpadi színészként kezdte a karrierjét, de már a 80-as évek elejétől foglalkoztatott német tévés színész volt. Ugyanakkor a létezéséről német nyelvterületen kívül nem sokan tudtak, mert mozifilmekben (Bénító vágy) alig szerepelt.

Christoph Waltz a Becstelen brigantyk-ban

Tarantinónál: Tarantino sem ismerte Waltzot, viszont nagy bajban volt, mert a Becstelen brigantyk Hans Landájának szerepére olyan színészre volt szüksége, aki nemcsak karakterében illik a rókatermészetű zsidóvadászhoz, hanem németül, angolul és franciául is el tudja adni magát. Már majdnem feladta a keresést, amikor megtalálta a Londonban élő és nagyon jó nyelvérzékkel bíró Waltzot, azóta is emlegeti, hogy neki köszönheti, hogy mégis meg tudta csinálni a filmet. Waltz is hálálkodhat Tarantinónak: Landa szerepéért Oscar-díjat nyert, majd a Django elszabadul fejvadásza, King Schultz megformálásáért három évvel később újra hazavitte a szobrot.

Christoph Waltz Az öldöklés istene című filmben

Tarantino után: Mivel Waltz nagyon jól beszél angolul, törvényszerű volt, hogy Hollywood lecsap rá. Miközben ő lett az ügyeletes rosszfiú (Zöld darázs, Három testőr), már azt is megtehette, hogy visszamondta David Cronenberg Veszélyes vágy-ában Freud szerepét. Nem mondhatjuk, hogy a helyette elvállalt Vizet az elefántnak-kal jobban járt volna. Viszont a popcornfilmek mellett azért eljátszotta Roman Polanski élvezetes Az öldöklés istené-jében Kate Winslet folyton telefonáló férjének hálás szerepét. Várjuk már Mike Newell Reykjavík-ját, amelyben Gorbacsovot játssza majd Michael Douglas Ronald Reaganje partnereként.

* * *

Mélanie Laurent

Tarantino előtt: A '83-as születésű francia színésznőt inkább csak az európai művészfilm iránt érdeklődők ismerték a Becstelen brigantyk előtt. Karrierje úgy indult, hogy egy forgatáson találkozott Gérard Depardieu-vel, aki megkérdezte tőle, nem akar-e színészkedni. Rábólintott, így kapta meg első filmszerepét tizenhat éves korában a Depardieu által társrendezett Híd két part között-ben. Játszott a Halálos szívdobbanás-ban és A dicsőség arcai-ban, 2007-ben pedig elnyerte a legígéretesebb színésznő César-díját Philippe Lioret Köszönöm, jól vagyok-jáért, amelyben egy ikertestvérét kereső, depressziós lányt alakított.

Mélanie Laurent a Becstelen brigantyk-ban

Tarantinónál: A Becstelen brigantyk-ban ő kapta meg Shosannának, a film elején Hans Landa parancsára kivégzett zsidó család egyetlen túlélő tagjának a szerepét. A (ráadásul holokauszttúlélő felmenőkkel rendelkező) fiatal színésznőnek ez álomszerep volt: a film végére átvedlett a bosszú angyalává, aki a történelem folyását is megváltoztatta.

Mélanie Laurent a Kezdők-ben

Tarantino után: A Becstelen brigantyk után a kevéssé érdekes A koncert jött, de közben Laurent elkezdett kisfilmeket rendezni, és 2011-ben Les adoptés címmel megcsinálta első nagyjátékfilmjét is. 2010-ben Ewan McGregorral játszott a kicsit mesterkélt-kicsit bájos Kezdők-ben, az idén pedig Bille August Night Train to Lisbon-jában lehet látni. Lassan, de szépen alakul a nemzetközi karrierje: nyáron Louis Leterrier Szemfényvesztők című thrillerjében látjuk majd, aztán a José Saramago regényén alapuló An Enemy-ben Jake Gyllenhaal oldalán.