Clive Owen csak kóvályog elveszetten

Vágólapra másolva!
Mindent elmond az idei Berlinale sikeréről, hogy állítólag az online jegyvásárlás öt percig élt, ennyi idő alatt fogyott el az összes elővételben megvehető jegy - kb. háromszázezer. Azóta pedig a Potsdamer Platzon található bevásárlóközpontban, a Berlinale jegyiroda előtt hálózsákban alszanak azok, akik az utólag felszabaduló helyekre várva előző este letelepednek a másnap reggeli nyitásra várva.Andrea Riseborough és Clive Owen a BerlinalénA fesztivál pedig rendesen meg is hálálja ezt, nem elég, hogy minden napra jut a hidegben fagyoskodók számára egy-egy A-kategóriás sztár, de ők legtöbbször tűrhető filmekben szerepelnek. Ez volt a helyzet Az ember a magasban-nal világraszóló sikert arató James Marsh új filmjével is, amelyben az örökké sármos Clive Owen alakítja az ír terroristák ellen küzdő brit titkosszolgálat egyik tisztjét.Kémek, ügynökök, besúgók, téglák - a színlelés, a paranoia és a gyanakvás fotogén megtestesítőiként a kettős élet ábrázolásának kedvenc irodalmi és filmes figurái. Az említett Marsh sem gondolhatja ezt másként, a Shadow Dancer-ben (a cím egy titkosszolgálati akció fedőnevéből származik) az ír függetlenségért harcoló IRA-tagok közegébe helyezett történetet dolgozott fel - mérsékelt sikerrel.A terrorista akciókkal fűszerezett ír függetlenségi harc, alapos mediatizáltsága miatt, egy sokak számára ismert, időben nem túl távoli, de azért a jellegzetes ír akcentus révén kellően egzotikus hátteret kínál mindehhez. Egy az elkövető nő elbizonytalanodása miatt meghiúsuló londoni metrórobbantás ad lehetőséget a brit titkosszolgálat emberének, hogy a biztos életfogytiglan helyett az együttműködést kínálja fel a gyermekét apa nélkül nevelő Colette-nek (Andrea Riseborough), aki amúgy az IRA radikális szárnyát mozgató család tagja.Clive Owen és Andrea Riseborough a Shadow Dancer című filmbenA sztori különlegessége, hogy az ilyen történetekkel ellentétben pillanatok alatt elsül: nem látjuk a beépülés, a bizalom megszerzésének fázisait (hiszen Colette már eleve családtag), nincsenek látványos akciók, hanem egyből a célegyenesre fordulunk, és a tégla lebukását veszélyeztető gyanakvásra térünk rá. Ez így izgalmas is lehetne, ha a történetnek lenne ezen kívül anyaga, valahová tovább lépne, de sajnos az egész film alatt nagyjából ennyivel kell megelégednünk. Persze annyi bonyodalom azért akad, hogy a titkosszolgálaton belüli katyvasz miatt Colette-et beszervezője saját főnökei terveivel szembemenve kell megvédje. Az egyik rossz hír az, hogy a "ki a hunyó?" kérdésre a választ kb. 20 perccel a felfedés előtt megsejtjük. A másik, hogy a rendkívül suta, szinte nem létező érzelmi szál egyetlen, hirtelen felbukkanása olyan béna és érthetetlen, hogy még most is azon töröm a fejem, miként maradhatott ez benne. Ráadásul, ha ehhez hozzátesszük, hogy ez utóbbi jelenet egyik résztvevője az amúgy az egész filmben bőven maga alatt teljesítő Clive Owen, akkor érthető a csalódás. Andrea Riseborough a Shadow Dancer című filmbenAnnyi kiderül a Shadow Dancer-ből, hogy James Marsh megfelelő érzékenységgel ellátott, jó rendező, egy a műfajtól megszokottnál visszafogottabb, helyenként függetlennek ható filmet készített, de nem tudott élni a korábbi siker által kínált lehetőségekkel. A legnagyobb gond talán az, hogy sztárszínészét egyáltalán nem tudta kezelni, az ezúttal egyáltalán nem karakteres Clive Owen elveszetten kóvályog, és jobb híján csak jól megszokott gesztusait nyomatja. Azért, ha valaki szereti az utolsó pillanatban megeső váratlan fordulatokat, bevállalhatja a filmet - bár ezúttal még nekem is, aki ebben híresen rossz vagyok, sikerült ezt n
Vágólapra másolva!