Hollandia ötgólos meccsen küszködte ki a vb-döntőt

Vágólapra másolva!
Hollandia fordulatos meccsen jutott be a dél-afrikai világbajnokság döntőjébe, miután 3-2-re legyőzte Uruguayt. Van Bronckhorst óriási góljára Diego Forlán még hasonló távolságból válaszolt, de a második félidőben Sneijder és Robben góljával három perc alatt eldöntötték a mérkőzést a hollandok. Uruguay a 92. percben még szépített, de már nem tudták bekotorni a hosszabbítást jelentő harmadik gólt.   
Vágólapra másolva!

elődöntő:
Uruguay - Hollandia 2-3 (1-1)
Fokváros, Green Point Stadion
vezette: Ravshan Irmatov (Üzbegisztán)
Uruguay: Muslera - M. Pereira, Godin, Victorino, Caceres - Perez, Gargano, Arevalo Rios, A. Pereira (Abreu, 78.) - Cavani, Forlán (S. Fernandez, 84.)
Hollandia: Stekelenburg - Boulahrouz, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst - Van Bommel, De Zeeuw (Van der Vaart, 46.) - Robben (Elia, 90.), Sneijder, Kuyt - Van Persie
gól: Forlán (41.), M. Pereira (90+2.), illetve Van Bronckhorst (18.), Sneijder (69.), Robben (72.)
sárga lap: M.Pereira (22.), Caceres (30.), illetve Sneijder (30.), Boulahrouz (78.), Van Bommel (90+4.)

Valószínűleg kevesen gondoltak a világbajnokság kezdete előtt arra, hogy a 170 centiméteres Wesley Sneijder fejesével ejti ki Hollandia Brazíliát, de arra minden bizonnyal még kevesebben, hogy Uruguay lesz a legtovább jutó dél-amerikai csapat.

Uruguay a vb surranóágán jutott be az elődöntőbe, elsősorban stabil védekezésének és a Suárez, Forlán csatárduónak köszönhetően, elég kevés olyan csapat elődöntőzhetett a vb-történelemben, amelyben - Álvaro Pereira dél-afriakaiaknak lőtt találatát leszámítva - mindössze két játékos szerzett gólt. Az elődöntőig Hollandia is nélkülözte a látványos játékot, de magabiztosan győzte le valamennyi ellenfelét a vb egyetlen százszázalékos csapata.

Luis Suárez eltiltása miatt Uruguay visszatért az első meccsén, a franciák ellen látott hadrendjéhez, a 4-4-2-es felállásban Edinson Cavani volt Diego Forlán csatártársa. A másik oldalon is főleg eltiltások miatt változott a brazilok elleni kezdőcsapat, Nigel de Jong, Gregory van der Wiel és André Ooijer helyett Joris Mathijsen, Demy de Zeeuw és Khalid Boulahrouz lépett pályára.

A mérkőzés elején enyhe mezőnyfölényben játszottak a hollandok, de a támadásokat kevesen kísérték, mindkét csapaton látszott, hogy soha nem látott esélyhez jutottak, ezt az esély pedig nem fejetlen támadásokkal akarják kihasználni. Aztán a semmiből jött egy óriási bomba, a 18. percben Giovanni van Bronckhorst olyan gólt szerzett, mint Siphiwe Tshabalala a mexikóiak ellen, csak 36 méterről, a tizenhatos oldalsó vonalával egy magasságból.

Találata után nem csak Van Bronckhorst vágott meglepett arcot, hanem a csapattársai is, ami alkalmasint az indonéz származású csapatkapitány eddig rejtett potenciáljának szólt. A gólt követően visszaálltak a hollandok, a félidő második felére az uruguayiak vették át az irányítást, bár túlzás lenne azt állítani, hogy nyomás alá helyezték a hollandokat, komoly gólhelyzetet sem sikerült kialakítaniuk.

Az uruguayi válogatott azonban ismét elővette azt a tulajdonságát, amelyben az egész mezőny fölé nőtt a vb-n: a helyzet nélküli gólszerzés képességét. Dél-Afrikának és Dél-Koreának lőtt első góljuknak sem volt előjele, Ghána ellen is teljesen váratlanul egyenlítettek, most Forlán szánta el magát egy távoli kísérlete, és 25 méteres, csavarodó lövése Stekelenburg feje fölött a kapuba vágódott.

Forrás: AFP

A második félidőre egy bizonytalanabb holland csapat jött, az uruguayiak pedig rendkívül harcosan játszottak, alkalmanként a holland hátvédeket is letámadták, és egy kis keménységért sem mentek a szomszédba. Úgy tűnt, Hollandia túlbiztosítja magát, a támadásokat csak 4-5 ember kísérte, a túlerővel szemben pedig sikertelenül próbálkoztak helyzetek kialakításával.

Az utolsó félórára felpörögtek a csapatok, előbb Frolán precízen helyezett szabadrúgását ütötte szögletre Stekelenburg, majd Van der Vaart nagy helyzetben leadott lövését tenyerelte ki Muslera, a kipattanót pedig Robben küldte fölé óriási helyzetben.

A helyzeteket gól követte, Sneijder 16 méteres, nem túl erős lövése előbb megpattant egy uruguayi védőn, majd lábak között elhaladva a bal alsó sarokba csorgott. A kapu előtt, pár centis lesen helyezkedő Van Persie ugyan nem ért bele labdába, ám mozgásával befolyásolhatta Muslerát.

A hollandok nagyon belejöttek, a 72. percben az üresen maradt Kuyt adott be a bal oldalról, Robben ügyesen előzte meg a védőjét és a jobb alsó sarokba fejelt, kétgólosra növelve Hollandia előnyét. Hasonlóan ünnepelt, ahogy Sneijder a brazilok elleni második találatánál, a kopasz homlokát pofozgatta.

Uruguay a két gyorsan bekapott gól után nem tudott újítani, Tabárez még Diego Forlánt is lehozta, ami talán azt is jelentette, hogy virtuálisan már a 83. percben gratulált holland kollégájának.

Forrás: AFP

Lehet, hogy Tabárez úgy gondolta, hogy a bronzmeccsre készül már, de a 91. percben Maxi Pereira egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után 16 méterről a jobb alsóba helyezett, rendkívül izgalmassá téve a hátralévő két percet. Uruguay hiába támadott, újabb gólt már nem sikerült bepréselnie, így 1978 után ismét vb-döntőbe jutott Hollandia.

A hollandok Uruguay ellen sem játszottak lehengerlően, a védekezésük azonban jól működött, Uruguaynak két távoli lövése ellenére igazi ziccert nem sikerült kialakítania. Igaz, hogy Robbenék egy aránylag könnyű ágról verekedték be magukat a döntőbe, viszont valamennyi meccsüket megnyerták, és közben legyőzték a vb-n addig jó formában játszó brazilokat is.