2016. április 8.: A még működő reaktorblokkok dolgozói haladnak el a kártalanításban részt vettek emlékműve mellett, háttérben a 86-ban felrobbant, vasbeton szarkofággal befedett 4-es blokk. Az állandó karbantartásra szoruló, hiányos burkolat a mai napig ott lévő 200 tonna uránt hivatott hermetikusan elzárni a külvilágtól, de funkcióját csak további, több százmillió dolláros ráfordítással tudná ellátni.
Korabeli filmfelvételen az egyik katasztrófaelhárító elcsigázott tekintete. Hatszázezer katonát, tűzoltót és civilt telepítettek át a négy évig tartó romeltakarításra. Az elsők közt érkező, az erőmű közvetlen közelében bevetett munkások közül volt, aki a halálos sugárdózis kétszázszorosában dolgozott, órákon keresztül, megfeszített tempóban, többen a sugárzás valós kockázatának ismerete nélkül.
A robbanás 30 kilométeres körzetében, Belaruszban fekvő, elnéptelenedett Tulgovicsi település. A robbanás következtében a légkörbe került radioaktív por 60 százaléka hullott le Fehéroroszország területén.
A Rasszoha-telep, ahol a kármentés során használt járművek roncsai várják a felezési időt.
A 4-es erőműblokk egykori vezérlőterme egy 2011-es fényképen, a tragédia 25. évfordulóján.
Graffiti Pripjatyban, az erőműhöz legközelebb fekvő városban.
Ukrán gyerekek, a sugárszennyezés kései áldozatai a kubai Tarara Kórházban 2006-ban. A baráti szocialista ország rákspecialistái több ezer ukrán gyermeket kezeltek a Havanna tengerparti részén lévő, gyerektáborként terápiát is nyújtó intézményben, és az egyezmény értelmében Ukrajnának csak az útiköltséget kellett állnia. Az International Journal of Cancer rákkutatási folyóirat egy tanulmánya szerint 2065-ig még további 41 ezer embernél alakulhat ki rákos megbetegedés a baleset következményeként.
Mária Szemenyuk 69 évesen, hajlékony derékkal válogatja a világ egyik legradioaktívabb környékén termett burgonyát Parisiv településen.
Sivica falu iskolájának nővére, Marina Majavszkaja sugárzást mér a menzaalapanyagokon.
A 30 km-es zónában fekvő Tulgovicsi településen 2000-en éltek a balesetig, 2006-ban már csak nyolcan tartottak ki otthonuk és a helyi krumpliból készült vodka mellett.
Gubarevicsi faluban ellenőriznek egy tehenészetet. Húsz év után néhány korábban lezárt területen újra engedélyeztek bizonyos mezőgazdasági tevékenységeket.
Több utazási iroda is szervez idegenvezetéssel egybekötött utakat a térségbe a bizarr atmoszférára fogékony katasztrófaturistáknak, akik előszeretettel ismétlik milliószámra a szigorúan kijelölt útvonalakat előttük bejáró utazók fényképeit. A képen a fotómegosztók egyik sztárja, a pripjatyi vidámpark óriáskereke.
Az idelátogató – és a lepusztult vidék egyik fontos bevételi forrását jelentő – külföldiek többnyire egy szűk napig tartózkodnak az anti-Disneylandben, esetleg eltöltenek egy éjszakát az egy-két, jogilag szürke, radioaktivitási szempontból pedig piros zónában működő hostelben. A hatósági felszólítások ellenére a mai napig ebben a körzetben élő, kitelepítést megtagadó 200 ember számára viszont ez már minden bizonnyal a végállomás, nem csak egy epizód Észak-Korea és egy elvarázsolt kastély között.
Lepergő szocreál propagandafreskó egy művelődési ház falán Pripjatyban.
A katasztrófa következtében évekre megrendült a bizalom a szovjet atomiparban, a mára kaotikussá vált Ukrajna pedig még beláthatatlan ideig fogja nyögni szörnyű örökségét.