A fotografikus művek öt nagy témakörben – Hely, ahol; Szemben; Testkép; Nézőpont; Varázslat – találták meg a helyüket. Ám ezek korántsem szorosan zárt tematikus egységek. A mai magyar fotóművészetre – és „azon túlra” – a műfajok, stílusok, megközelítések keveredése, viszonylagossága jellemző – írja a tárlat kurátora, Szarka Klára.
A tárlat bejárásához, befogadásához nem pusztán segítséget adhat a csoportokba rendezés, hanem az elrendezésnek köszönhetően izgalmas „párbeszéd” is kialakult a kiállított művek, műcsoportok között. Egy-egy művész neve több helyszínen, más-más tematikus egységben is feltűnhet. Jól mutatja ez, hogy a magyar fotóművészek egy részének érdeklődése és munkássága szerteágazó.
Annak ellenére így van ez, hogy a legfontosabbnak látszó általános törekvés az elmélyült tudatosság elérésének vágya. Úgy tetszik, a neten burjánzó „rivális” képtömegektől csakis koncentrált, letisztult, egységes és nagyon tudatos alkotói módszerekkel lehet eltávolodni. Elemelkedni. Valamilyen pontosan körülírható és általában szó szerint is körülírt projektummal, tervvel. Gyakran képsorozattal.
A kiállított fotográfiák zömét digitálisan rögzítették, és digitális nyomatokkal mutatják be alkotóik. Markáns törekvés ugyanakkor az analóg képrögzítés és -másolás használata, sőt a historikus technikák alkalmazása is.
Méretben, formátumban, installációban óriási a változatosság a képek között. Ez részint adottság: többen korábbi kiállításra, tehát más alkalomra, meghatározott módon készült műveikkel szerepelnek itt, sokaknak viszont most, a Szalonra öltöttek testet a képeik. Másrészt éppen az alkotói szándékok sokfélesége miatt oly különfélék a bemutatott művek a maguk fizikai valójában. Ám ebben nincs semmi meglepő.
A fotografikus kép, alaptermészete szerint, a folytonos változás és polarizálódás állapotában létezik, az első dagerrotípiáktól a világhálón megosztott, kézzel meg sem fogható pixelhalmazokig, vagyis a mai fényképekig.
Bán András kurátor szerint a modern művészet hatalmas fejezete foglalkozik a műfajhatárok átlépésével, az összművészeti és műfajközi alkotással, az új anyagok és technikák művészeti alkalmazásával, a kép kiterjesztésével.
A jelen digitális képiség különösen kínálja a mediális konvergenciát és a váratlan, szokatlan elágazásokat. A Képek és pixelek kiállítás fotóművészeti termei mögött olyan terek nyílnak, amelyekben a téma a digitális váltás következményeinek mérlegelése, a mindennapi képhasználat, az álló- és mozgókép, illetve kép és hang egymásba fordulása.
Multimediális alkalmazások azokból az évtizedekből, amikor az ismeretek még nem a világhálón terjedtek, amikor nem az algoritmusok, hanem az emberi agy és kéz alkotott, amikor az idő az alkotó és a befogadó számára is években, hónapokban, napokban és nem percekben volt mérhető – írja Mayer Marianna az Idő/Utazók szekció kurátora a kiállításról.
Naplóvezetés fényképezőgéppel, tollal, kamerával, ceruzával az évezredes régészeti leletmentéstől a pár évtizeddel ezelőtti múlt rögzítéséig professzionális művészektől, tudósoktól és ismeretlen dokumentátoroktól.
A Képek és pixelek | Fotóművészet – és azon túl | Nemzeti Szalon 2016 kiállítás kísérőprogramjai között tárlatvezetések, irodalmi programok és filmvetítések is találhatók a Műcsarnokban.