Túlélők emlékeznek a 60 éves salgótarjáni sortűz évfordulóján

2016.12.08. 17:51

1956. december 8-án két munkástanácsi vezető, Gál Lajos és Viczián Tamás szabadon bocsátását követelő mintegy 4000 tüntető közé adtak le sortüzet Salgótarjánban a megyetanács és a rendőrkapitányág épülete előtt. A halálos áldozatok száma máig nem biztos, 46 és 150 közé tehető. Az MTI fotóriportere, Komka Péter a hatvanadik évfordulóra kereste fel a ma is élő túlélőket.

Mihalik Ferenc salgótarjáni otthonában. Mihalik Ferenc az ÉMÁSZ villanyszerelőjeként a tüntetés időpontjában a rendőrség előtt dolgozott társaival. A sortűzben mindkét lábát átlőtték. Egy létrára fektetve vitték be őt a közeli BányakórházbaForrás: MTI/Komka Péter

 

Fancsik János a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum 1956-os időszaki kiállításán. Fancsik fiatal orvosként a salgótarjáni Bányakórházban dolgozott, vizit közben hallotta társaival a közeli lövéseket. Ezután részt vett a sérültek ellátásábanForrás: MTI/Komka Péter

 

Bátfai József az 1956-os sortűzben elhunyt azonos nevű édesapja sírjánál Salgótarjánban. Az akkor harmincéves kovács éjszakai műszakja után vett részt a tüntetésen. Sérült munkatársa mentése közben érte halálos találatForrás: MTI/Komka Péter

 

Stér István otthonában. Stér a Gépipari Technikum diákjaként társaival ment a tüntetésre. A rendőrséget védő szovjet harckocsi mellett állva megértette az oroszul kiadott tűzparancsot, ezért azonnal egy kőrakás mögé hasalt, így túlélte a sortüzetForrás: MTI/Komka Péter

 

Bistei Istvánné az 1956-os sortűz helyszínén Salgótarjánban. Bistei Istvánné acélgyári munkahelyéről tartott a sortűz helyszíne közelében lévő otthonába. A lövéseket útközben hallotta, majd részt vett eltűnt ismerősei keresésébenForrás: MTI/Komka Péter

 

Kupcsulik József salgótarjáni otthonában lévő műhelyében. Kupcsulik József a Bányagépgyár szerszámműhelyében volt harmadéves tanuló. Szervezetten, a munkatársaival közösen ment a tüntetésre. A lövések elől egy teherautó mögé rejtőzött elForrás: MTI/Komka Péter

 

Bérczesi Mihályné az egykori Bányakórház, a mai Nógrád Megyei Levéltár udvarán. Az 1956-os sortűz idején Bérczesi Mihályné acélgyári alkalmazott volt, a többi dolgozóval együtt vonult a rendőrség felé, a sortűz pillanatában még a városközpontban jártak. Elsősegélynyújtóként több napon keresztül a Bányakórházban vett részt a sebesültek ellátásábanForrás: MTI/Komka Péter

 

Páles Lajos egykori munkahelyén, a salgótarjáni megyeházán. A megyei tanács dolgozójaként egy kollégájával együtt munkahelyéről a Himnuszt éneklő tüntetők közé ment. A lövöldözés kitörésekor a megyei tanáccsal szemben lévő bérházon át menekültek elForrás: MTI/Komka Péter

 

Csongrády Béla a tüntetés helyszínén Salgótarjánban, a Rákóczi úton. 15 éves diákként társaival együtt kíváncsiságból, nézelődni ment a rendőrség elé, mert a gimnáziumból hazaküldték a tanulókat a tüntetés miatt. A lövések elől a Tűzhelygyár kerítésén keresztül menekült elForrás: MTI/Komka Péter

 

Az 1956-os sortűz egyik áldozata, Ravasz István síremléke Salgótarjánban. Ravasz István halálának pillanatában még nem töltötte be 19. életévét. 1956 őszén elsőéves egyetemista, Eötvös-kollégista volt. A sortűz idején szenet lapátolt családja vásártéri lakásánál, ott érte találatForrás: MTI/Komka Péter