Rendőrök, munkásőrök és ifjúgárdisták mindenütt: ilyen volt, amikor még nem lehetett szabadon ünnepelni – galéria

Az államszocializmus évtizedeiben március 15. egyszerre volt hivatalos megemlékezés és érzékeny politikai pillanat. A hatalom gondosan megszervezte az ünnepségeket, miközben attól tartott, hogy az 1848-as forradalom emléke könnyen valódi tiltakozássá válhat. Archív fotóink azt mutatják meg, hogyan zajlottak ezek a feszes rendben tartott, feszült hangulatú ünnepségek.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke a szocialista korszakban különös helyet foglalt el a hivatalos emlékezetpolitikában. A hatalom nem tilthatta be március 15. megünneplését, de igyekezett szigorú keretek közé szorítani.

Az ünnepségek menetrendje gondosan megszervezett volt: iskolai megemlékezések, hivatalos koszorúzások, felvonulások és beszédek követték egymást, pontos forgatókönyv szerint; ezek nem sokban tértek el a korszak egyéb, a rendszert dicsőítő ünnepségeitől.

1972 – Múzeumkert, március 15-i ünnepség. Úttörő harsonások nyitják meg a KISZ új VIII. kerületi tagjainak fogadalomtételét
Fotó: Fortepan / Otruba Ferenc és Zoltán

A részvétel sok esetben inkább kötelezettség volt, mint spontán ünneplés. Iskolai osztályok, munkahelyi kollektívák és különböző szervezetek tagjai szervezetten jelentek meg a megemlékezéseken. A rendezvények hangulatát a hivatalos jelleg, a merev protokoll határozta meg.

A fotókon jól látható, hogy a tömeget nemcsak ünneplők alkották. Rendőrök, munkásőrök és ifjúgárdisták figyelték a rendezvényeket, sokszor feltűnően nagy számban. A jelenlétük egyszerre szolgálta a rend fenntartását és az elrettentést: ez világos üzenet volt, hogy az ünnepnek szigorúan a kijelölt keretek között kell maradnia.

Az archív felvételek segítségével bepillantást nyerhetünk ennek a korszaknak a hangulatába. 

A képre kattintva nyílik a galéria: