"Leereszkedtünk az olajlámpáinkkal és mentünk előre. Nem volt semmilyen akadály. Átmentünk egy termen, majd a végére érve egy fal előtt találtuk magunkat, s láttuk, hogy tele van rajzokkal. Rögtön megértettük, hogy őskori barlangban vagyunk. Megfogadtuk: ‘Megőrizzük magunknak’, s egy hétig így is tettünk. Mindennap idejöttünk, itt uzsonnáztunk (…), majd felkerestük a volt tanítónkat, Léon Lavalt. Mindent elmondtunk neki. Először nem akart hinni nekünk. Később sikerült meggyőznünk, egy kis lámpával felment a barlanghoz, s mi együtt mentünk le vele. Amikor feljött, az egész világ megtudta." - mesélte el a történetet 2010. szeptemberében Georges Agniel a felfedezés 70. évfordulóján.Forrás: AFP/Lionel Bonaventure
A barlangot 1948-ban turisták számára is látogathatóvá tették. 1955-ben figyelték meg az első változásokat a barlang falán, amely a turisták által kilélegzett szén-dioxidnak volt köszönhető, amely a falon lévő vízpárában feloldódva savas kémhatást kelt. A probléma megszüntetése érdekében 1957-ben egy légcserélő rendszert építettek be, amely a barlang levegőjének és hőmérsékletének helyreállítását volt hivatva szolgálni.Forrás: AFP/Mehdi Fedouach
1960-ban megjelent az úgynevezett „zöld betegség”, amely során a látogatók által kilélegzett szén-dioxid, a mesterséges világítás és a viszonylag magas hőmérséklet teremtette ideális feltételek között elszaporodtak az algák a barlang falán. Az 1963-ban üzembe állított ózonszűrő készülék se tudta orvosolni a problémát, ezért André Malraux, francia kulturális miniszter megtiltotta a turisták számára a barlang látogatását.Forrás: hemis.fr via AFP/DOZIER Marc / hemis.fr/Dozier Marc
