Vrindavan, 2017. március 9.
Özvegyasszonyok virágszirmot szórnak magukra a Holi hindu fesztiválon az Újdelhitől 180 kilométerre, délkeletre fekvő Vrindavanban 2017. március 9-én. A megözvegyült nők számára egészen a legutóbbi évekig tilos volt a részvétel a hindu vallás vidám tavaszi mozgóünnepén, amelyen a résztvevők a tarka színekkel igyekeznek távol tartani az ártó szellemeket. (MTI/EPA/Haris Tjagi)
Vágólapra másolva!
A holi a színek, a tavasz, az újjászületés ünnepe Indiában, a tél végét és a tavasz kezdetét elválasztó telihold idejére esik (február-március). Leginkább talán a farsangra emlékeztet, amelynek szintén fontos eleme a társadalmi különbségek időleges eltörlése. A holi alapjául szolgáló legenda szerint volt egyszer egy király, aki elvárta fiától, Prahladától, hogy istenként imádja őt. Mivel a fiú nem volt hajlandó erre, és Visnut imádta az apja helyett, a király úgy döntött, rászolgált a halálra. De akárhogy próbálkozott, nem sikerült eltennie láb alól Prahladát. Miután minden kísérlete kudarcba fulladt, végső elkeseredésében lányát, Holikát kérte fel a gyilkosságra. A lánynak istentől adott tulajdonsága volt, hogy nem ártott neki a tűz, így tehát azt találta ki, ráveszi Prahladát, üljön be vele egy nagy tűz közepébe. Ám az istenek ajándékával nem jó visszaélni, pláne nem rosszra fordítani, mert még megbosszulják. Így is történt: az igaz hitű, jó Prahladát Visnu isten megmentette, míg a galád Holika porrá égett a tűzben.