Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Sokunkkal fordult már elő, hogy egy előkelő étteremben hirtelen elbizonytalanodtunk, melyik villát melyik fogáshoz használjuk, vagy az, hogy a pincér furcsán nézett ránk, és fogalmunk sem volt, miért. Mutatjuk a leggyakoribb hibákat, és azt is, hogyan kerüljük el őket egy elegáns étteremben.
Ki ne szeretne néha igazán szép helyen vacsorázni? De aztán jönnek azok a kínos pillanatok a drága étteremben: melyik villát használjuk? Hova tegyük a szalvétát? És miért néz ránk furcsán a pincér? Összeszedtük azokat a leggyakoribb hibákat, amiket sokan elkövetnek egy elegáns étteremben, és azt is megmutatjuk, hogyan kerülhetjük el őket.
Fotó: KOTOIMAGES / Shutterstock
A ketchup-katasztrófa
Kezdjük a leggyakoribb hibával: otthon megszoktuk, hogy amit akarunk, azt teszünk az ételre. Ketchup a húsra? Persze! Tabasco mindenre? Miért ne?! De amikor egy séf órákig dolgozik egy tökéletes fogáson, és mi még meg sem kóstoljuk, máris előkapjuk a sót vagy a borsot, az olyan, mintha azt mondanánk: "Köszi, de ez így biztosan rossz lesz." A legtöbb séf szerint ez az egyik legnagyobb sértés. Különösen, ha valaki még hozzá sem ért az ételhez, máris nyúl a só-bors után. Persze, az ízlés egyéni dolog, de legalább egy esélyt adjunk! Ha aztán tényleg úgy érezzük, hogy több fűszer kellene, nyugodtan szóljunk a pincérnek. Ők profik, és tudják, hogyan lehet finomhangolni az ízeket úgy, hogy a séf se sértődjön meg.
A szalvéta-rejtély
A vászonszalvéta. Ez a kis darab anyag több fejtörést okoz, mint gondolnánk. Hova tegyük? Hogyan hajtsuk? És mi a helyzet, ha el kell mennünk a mosdóba? Az alapszabály egyszerű: a szalvéta az ölünkbe való, nem az asztalra. A nagyobbat félbe hajtjuk (a hajtás a derekunk felé néz), a kisebbet kiterítjük. És itt jön a trükkös rész: ha felállunk az asztaltól, a szalvétát lazán összehajtva a székre tesszük. Így jelezzük: "Még itt vagyok, csak elmentem egy percre." Ha viszont végeztünk az étkezéssel, akkor kerül az asztalra – de csak akkor!
A könyök-kérdés
Legyünk őszinték: mindannyian rákönyökölünk az asztalra, amikor belemerülünk egy jó beszélgetésbe. Ez olyan természetes, hogy észre sem vesszük. De egy előkelő helyen ez nem a legjobb ötlet. Egyrészt egyszerűen nem néz ki jól. Másrészt – és ez a fontosabb – ha előrehajolunk, sokkal könnyebben feldönthetünk valamit. Egy borospohár, egy gyertya, vagy akár csak egy kistányér... és máris ott a kínos pillanat. Ráadásul ha egyenesen ülünk, magabiztosabbnak tűnünk, és az emberek jobban odafigyelnek arra, amit mondunk.
Az evőeszköz kérdés
Amikor először látunk egy teljesen felterített asztalt, az olyan, mintha egy evőeszköz-kiállításon lennénk. Villák, kések, kanalak mindenfelé. Melyiket használjuk először? A jó hír: van egy egyszerű szabály. Mindig kívülről kezdjünk, és haladjunk befelé, ahogy jönnek a fogások. A bal szélen a salátavillánk, mellette a főételhez való. Jobb oldalon kívül a leveseskanál, aztán a kisebb kanalak, legbelül pedig a kés. Minden fogáshoz egy evőeszköz – így nem lehet eltéveszteni. És amikor végeztünk? Az evőeszközöket párhuzamosan, a tányér jobb oldalán helyezzük el, mintha az óra 4:20-at mutatná. Ez a pincér számára egyértelmű jel: "Kész vagyok, elviheted a tányért."
Hogy szóljunk a pincérnek?
Próbáljunk meg szemkontaktust teremteni és finoman felemelni a mutató ujjunkat. Ennyi. Ha a pincér figyel (és egy jó pincér mindig figyel), azonnal észreveszi. És jöjjön egy profi tipp: tanuljuk meg a pincérünk nevét, és bánjunk vele tisztelettel. Így garantáltan jobban odafigyel majd az asztalunkra.
Hogyan kommunikáljunk profin a pincérrel?
- Tarts szemkontaktust – finom jelzés a figyelem felkeltésére.
- Ne kiabálj, ne integess hangosan – a diszkrét jelek elegánsabbak.
- Használd a nevét, ha tudod – személyes kapcsolatot teremtesz.
- Legyél tisztelettudó és udvarias – mindig köszönj és köszönd meg.
- Kérdezz bátran – étel- és borajánlásért, különleges igényekért.
- Jelezd finoman a problémát – pl. kóstolóval vagy kis módosítással kapcsolatban.
- Végezetül: légy türelmes – a profik odafigyelnek, de több vendég is lehet egyszerre.
A kenyér-protokoll
Friss, meleg, ropogós kenyér... ki tudna ennek ellenállni? Teljesen érthető, ha azonnal letépnénk belőle egy nagy darabot, alaposan megvajaznánk és tolnánk is befelé. Ehelyett inkább tegyünk egy kis vajat a saját tányérunkra, majd apránként tépjünk le kis darabokat a kenyérből, és egyenként vajazzuk meg őket. Miért? Mert így mindig friss vajat használunk, és nem nyálazzuk össze a közöset.
A számla-dráma
Ez az a pillanat, amikor egy kellemes este gyorsan kínossá válhat. Főleg, ha többen vagyunk, és mindenki külön akar fizetni. Persze, ha ketten vagyunk, és feleznénk a számlát, az teljesen rendben van. De ne kérjük a pincértől, hogy az előételt négy részre, a főételt háromra, a desszertet pedig kettőre ossza! Ez nemcsak időigényes, hanem a pincér számára is frusztráló. A legjobb megoldás: egy ember fizeti ki az egészet, és az étterem elhagyása után mindenki kiszámítja, mennyivel tartozik. Egyszerű, gyors, és senkit nem zavarunk vele.
Borrendelés
A borrendelés egy előkelő helyen kicsit olyan, mint egy színházi előadás. Aki rendeli a bort, az kapja meg először a kóstolót. A pincér tölt nekünk egy keveset, mi megkóstoljuk, és ha rendben van, bólintunk. Ezután a pincér tölti a többieknek, végül pedig nekünk. A mi feladatunk, hogy megállapítsuk: a bor jó-e, vagy esetleg romlott vagy egyáltalán nem ízlik. Ha valami nem stimmel, nyugodtan szóljunk, erre való a kóstoló.
A legnagyobb hiba az étteremben: nem kérdezünk
Az egyik legfontosabb tanács: ha valamiben bizonytalanok vagyunk vagy szükségünk lenne ajánlásra, kérdezzünk! Ezeken a helyeken olyan pincérek dolgoznak, akik komoly képzésen mennek keresztül. Nemcsak az étlapot ismerik kívül-belül, de gyakran sommelier-k és séfek is képzik őket. Ezt a tudást azért kapják, hogy segíthessenek nekünk. Mégis a legtöbben csak ránézünk az étlapra, és azt rendeljük, ami ismerősnek tűnik. Inkább kérdezzük meg a pincért, mit ajánlana! Meséljük el, mit szeretünk, és hagyjuk, hogy ők állítsanak össze nekünk egy tökéletes menüt. Végső soron nem azért megyünk vacsorázni egy különleges helyre, hogy stresszeljünk az etikett szabályokon. Azért megyünk, hogy jól érezzük magunkat, finom ételeket együnk, és emlékezetes estét töltsünk el. És ha ismerjük ezeket az apró szabályokat, sokkal magabiztosabbak lehetünk – ami azt jelenti, hogy tényleg élvezhetjük is az egészet!
