Nedűre ború - túltermelés a teafronton

2001.10.25. 8:25

Évek óta súlyos egyensúlytalanság gyötri a nemzetközi teapiacot. A leszüretelt tea mennyisége ugyanis évről évre nagyobb a zamatos nedű alapanyaga iránt mutatkozó világkeresletnél. Mindez persze az árak lemorzsolódásához vezetett, a tea kilójáért ma mintegy 15 százalékkal kevesebbet lehet csak kapni, mint akár két évvel ezelőtt.

Éppen három napja, hogy befejeződött a kenyai fővárosban tartott World Tea Convention. A Nairobi luxusszállodáit vendégözönnel elárasztó, a Kelet-afrikai Teakereskedelmi Szervezet (EATTA) által szervezett tanácskozás ötnapos fórumot biztosított a világ teatermelői és -importőrei közötti eszmecsere számára. S bár a szervezők eredeti céljának megfelelően az összejövetel inkább kötetlen jellegű volt, óhatatlanul sor került a nemzetközi teapiacot feszegető problémák átbeszélésére. Azokból ugyanis van bőven.

A termelő országok legnagyobb szívfájdalma például, hogy a tea ára a kávééhoz hasonlóan az elmúlt két-három évben érezhetően csökkent. A nemzetközi árakat meghatározó calcuttai teatőzsdén 1999-ben egy kilogramm teáért éves átlagban még 72,8 indiai rúpiát (1,65 dollár) lehetett kapni, viszont tavaly a termesztők már csak 15 százalékkal kevesebbet, kilónként 61,96 rúpiát (1,4 dollár) kasszírozhattak. S bár az ismét emelkedő orosz import, illetve az indiai kormányzat bizonyos ellenlépései miatt az árak eróziója az elmúlt kilenc hónapban alábbhagyott, a jelenlegi 58-60 rúpiás kilónkénti ár továbbra sem tölti el maradéktalan elégedettséggel a termesztőket.

A tendencia ugyanakkor korántsem véletlen, a világ teatermelése kisebb megtorpanásokat leszámítva ugyanis folyamatosan emelkedik. Bár 1993-ban például még csak 2,6 millió tonna teát szüreteltek világszerte, ez a mennyiség 1997-re 2,74, 1999-re 2,87, tavaly pedig 2,94 millió tonnára növekedett. Ez önmagában persze nem törné le a nemzetközi árakat, amennyiben a többlettermelést helyben felszívnák. Ám a termelési, illetve kereskedelmi adatok ennek ellenkezőjét mutatják: a tavalyi 63 ezer tonnás többlettermelés például szinte hajszálra pontosan megegyezett az exportált tea mennyiségének növekedésével.

Mindez ugyanakkor rávilágít a teatermelők másik nagy szívfájdalmára, a termelési globálkvóták hiányára. Az olajtermelő országokkal szemben a teatermelők ugyanis képtelenek megegyezni egy hatékony kvótarendszerben. Hiába létezik 1933 óta az International Tea Committee (ICT), az eredetileg egyeztetéses feladatokra életre hívott szervezet ma elsősorban adminisztratív és statisztikai jellegű teendőket lát el.

Hatékony szervezet híján a termelők viszont képtelenek multilaterális vagy akár bilaterális szinten is megegyezni (különösen hogy gyakran politikai feszültségek terhelik a kölcsönös viszonyt). Ez persze elsősorban a nagy exportálókat (India, Kína, Srí Lanka, Kenya, Indonézia) érinti, s jóval kevésbé okoz problémát a szinte kizárólag hazai fogyasztásra termelőknek (Törökország, Japán, Banglades).

Emiatt viszont kicsi az esélye annak, hogy a teapiacot jellemző egyensúlytalanságok rövid időn belül megszűnjenek (egy katasztrofálisan gyenge termés persze nem kizárt). Ezt valószínűsíti egyébként az is, hogy az utóbbi időben a kivitelük megnyeséséről hallani sem akaró klasszikus exportőrök mellett új, szinte kizárólag külföldre termelő országok (Kenya, Malawi, Uganda) is megjelentek a piacon.

A tea magyarországi hívei mindennek tükrében viszont megnyugodhatnak: kedvenc italukat minden bizonnyal még sokáig változatlan áron szürcsölhetik majd.

(Magyar Hírlap)

Ajánlat:

Teatrend.com 

Korábban:

Teaháború Indiában
(2001. augusztus 29.)