A Coca-Colát sem kíméli a heves Amerika-gyűlölet

Az Egyesült Államok afganisztáni hadjárata nyomán újra fellángolt Amerika- és Nyugat-ellenes indulatok a "régi szép hagyományokhoz" híven nem kímélik a közel-keleti és délkelet-ázsiai régióban tevékenykedő multinacionális vállalatokat, így a Coca-Colát sem. Ennek oka, hogy az üdítőital-gyártó óriást sok szélsőséges egyszerűen azonosítja a gyűlölt Amerikával, ami potenciális célponttá teszi a vállalat érdekeltségeit. Kérdés, hogy a válság befolyásolhatja-e a Coca-Cola és a Pepsi régi versengését.

Különös pillanatnak lehettek tanúi azok a tévénézők, akik figyelmesen követték egy két héttel ezelőtti jakartai tüntetés eseményeit. A nyugati termékek bojkottját követelő mintegy két-háromszáz muszlim fiatal talán a heves Amerika-gyűlölettől megszomjazva a jól megérdemelt ötperces pihenő során ládaszámra gurította le a Coca-Cola különféle üdítőitalait. Ám az "istenkáromlás" határát súroló tettre rögvest figyelmes lett néhány iszlámtudatosságát szomjúsága elé helyező szervező, akik hevesen gesztikulálva nyomban eltávolíttatták a bűnbeesés bizonyítékaként szolgáló palackokat.

A mély szimbólumoktól hemzsegő jelenet tökéletesen rávilágít arra az ellentmondásra, amellyel az amerikai multinacionális vállalatok, bár az elmúlt hetekben felerősödve, ám egyébként mindig is szembenézni kényszerültek. Arra, hogy hiába törnek be a világ legeldugottabb országaiba is, néha bizony csaknem teljesen meghódítva, jócskán "megszelídítve" a helyi piacokat, nevüket, márkáikat mégis összekapcsolják Amerikával vagy éppen a nyugati "imperializmussal".

Ebben a cipőben jár a fentebb említett indonéziai eset főszereplője, a Coca-Cola is. A világ több mint 180 országában jelen lévő italgyártó óriás bizonyos régiókban sohasem tudta igazán lerázni magáról az "agresszív amerikanizmus" bélyegét. S bár békeidőkben a Coca-Cola esküdt ellenségei hajlamosak erről a "szégyenfoltról" megfeledkezni, világpolitikai válságok esetén a kérdés mindig különös hangsúlyt kap. Így történt ez most is, az Egyesült Államok afganisztáni hadjárata, pontosabban az általa kiváltott, a Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia országain végigsöprő népharag nem kímélte az italgyártót sem: a múlt hét végén Amerika-ellenes gerillák bombát robbantottak a cég egyik dél-indiai gyáránál.

Ugyancsak a helyzet komolyságát jelzi, hogy a mindig jól értesült Financial Times információi szerint a Coca-Cola több, a régióban "állomásozó" vezetőjét is hazahívta, s emellett megerősítették az atlantai központ védelmét is. "Bizonyos szempontból sajnos nagyon is érthető mindez" - kommentálja az eseményeket a Financial Times hasábjain nyilatkozó Michael Bellas. Az amerikai Beverage Marketing piackutató cég elnöke szerint a Coca-Cola ugyanis olyannyira jelképezi magát Amerikát, hogy a gyűlölet átplántálása bizony nagyon is érthető pszichés mechanizmus. Ugyanez igaz egyébként más amerikai multikra is: a Kentucky Fried Chicken gyorsétteremlánc egyik térségbeli egységét is támadás érte, a Nike pedig fegyveres őröket vezényelt ázsiai boltjainak védelmére.

Mindennek ellenére nem véletlen az sem, hogy a Coca-Cola vezetősége korántsem szándékszik meghúzni a vészharangokat. A háború által érintett szűkebb régió (a Közép- és Közel-Kelet) ugyanis mindössze kétszázalékos részt képvisel a cég globális forgalmában (Irakban, Szíriában és Afganisztánban nincs is jelen), jórészt köszönhetően annak, hogy a hatvanas években Izraelben felhúzott Coca-Cola-gyárak kivívták a muszlim országok "örök haragját". A jelenlegi helyzet ugyanakkor rejt magában egy másik dimenziót is, mégpedig az örök ellenségeskedést a két nagy rivális, a Pepsi és a Coca-Cola között. Az utóbbi számára mindig is fájó pont volt, hogy több régióbeli országban is toronymagasan a Pepsi uralja a piacot, Szaúd-Arábiában például 74, Pakisztánban 71, Libanonban pedig 65 százalékos részesedéssel. S bár ebből az előnyből nem igazán sajtolható ki pénz, hiszen az említett piacokon szinte alig termelhető profit, presztízsszempontok miatt a Coca-Cola sohasem adta fel annak reményét, hogy sikerül beérni az ősellenséget. Ám hogy ebben a küzdelemben az elemi erővel feltörő Amerika-ellenesség melyiküknek jelent tüzérségi támogatást, konkrét forgalmi adatok hiányában jelenleg távolról sem tisztázott.

Szakértők mindenesetre egyetértenek abban, hogy az igazi tét nem is annyira az arab és a pakisztáni piacok feletti uralom. A két italgyártó távolabbra kacsingat, a Fülöp-szigetekre, Indonéziára, Malajziára. Olyan nagy népességű országokra, amelyek politikailag közelebb állnak a nyugathoz, s amelyek magasabb életszínvonaluk, illetve komoly fejlődési potenciáljuk miatt a jövő jelentős célpiacainak számítanak. Ám ezek az országok jelenleg nagyon is instabilak, esetleges extremizálódásuk pedig talán hosszú évekre maga alá temetné a két amerikai italgyártó gigász minden reményét.

Molnár Sándor

(Magyar Hírlap)