Másfél évtizedes, maratoni egyeztetéssorozat után szombaton a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) katari miniszteri értekezlete hivatalosan is áldását adta Kína WTO-tagságára. A hihetetlen tempóban növekvő kínai gazdaság a világ ötödik legnagyobb exportőre és hatodik legnagyobb importőre, s a WTO-tagság elengedhetetlen feltétele az egyelőre felemás kínai piacgazdaság további modernizálásának. Az optimista forgatókönyvek szerint Kína integrálása a globális kereskedelmi rendszerbe óriási lökést adhat a világgazdaság egészének.

A WTO-szabályok bevezetése ugyanakkor hosszú és rendkívül fájdalmas folyamat lesz, amely az 1,3 milliárdos piac minden egyes szektorában szembesíteni fogja az országot az új piaci játékszabályok egyelőre nehezen belátható következményeivel.

Kína hivatalosan egy hónap múlva foglalja el helyét a WTO-ban: a tagság feltételeit azok szerint az egyezmények szerint határozták meg, amelyeket Kína 1999-ben az Egyesült Államokkal, 2000-ben pedig az Európai Unióval kötött. A WTO szabályai alapján a két megállapodásban tett engedményeket Kína a tagsággal minden partnerére köteles kiterjeszteni.

A belépési megegyezés külön-külön minden szektorban szabályozza azokat a változtatásokat, amelyeket Kínának esetenként csak fokozatosan, évek alatt kell érvényesítenie kereskedelempolitikájában.

A telekommunikációban a külföldi szolgáltatók a belépés pillanatától kezdve 25 százalékos részesedést vásárolhatnak a helyi mobilszolgáltatókban. Egy év után részesedésük elérheti a 35 százalékot, három év múlva pedig a 49 százalékot. Más üzletágakban, így például az internetcégekben, a személyihívó-szolgáltatókban a külföldiek részesedése Sanghajban és Pekingben elérheti a 30 százalékot, két éven belül pedig, más régiók felzárkózása után, az 50 százalékot. A csúcstechnológiai termékek importvámjait 2005-ig fokozatosan megszüntetik. A leglassabban a fix telepítésű kábeleken bonyolított helyi hívások, valamint a távolsági hívások piacát szabadítják fel: itt a külföldi cégek 3 év múlva 25, hat év múlva 49 százalékos részesedéshez juthatnak az egyes szolgáltatókban.

A gépkocsik importvámját Kínának a korábbi 80-100 százalékról 2006-ig 25 százalékra kell leszállítani. Az EU-val kötött megegyezés értelmében az európai-kínai vegyes vállalatokban előállított gépkocsik kereskedelmét két év múlva már semmilyen korlátozással nem sújthatják.

A külföldi bankok két éven belül korlátlanul végezhetnek jüanban folytatott tranzakciókat kínai vállalatokkal, öt éven belül a korlátozásokat a magánszemélyekkel szemben is felfüggesztik. Az értékpapírpiacra Kína kezdetben csak olyan alapkezelőket enged be, amelyekben külföldi cégek csak kisebbségi tulajdonnal rendelkeznek, három éven belül ugyanakkor a külföldi tulajdon már elérheti a 49 százalékot. A biztosítótársaságokban a maximális külföldi részarány 50 százalék, a menedzsmentjogokat azonban a társaságokon belül külföldiek is gyakorolhatják. Az egyes üzletágakba, mint a csoportos biztosítás, az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás a külföldi tulajdonú társaságok öt éven belül kapnak bebocsáttatást.

A mezőgazdaságban Kína a szektor termelésének 8,5 százalékában maximálja az állami szubvenciókat. A mezőgazdasági termékekre kiszabott vámokat 22 százalékról 17 százalékra mérséklik, egyes, az Egyesült Államokból származó, kiemelt termékek esetében pedig a vámot 31-ről 14 százalékra csökkentik.

A korlátozások feloldásának elemzők szerint az autóiparban lesz a legsúlyosabb hatása. A kínai autóiparban konszolidációs és leépítéses hullám kezdődhet el, az olcsó import ugyanakkor a már működő vegyesvállalatokat is nehéz helyzetbe hozza. A WTO-tagság külföldi vesztesei így elsősorban a Shanghai General Motors és a Shanghai Volkswagen lehetnek.

A bankszférában egyes számítások szerint a következő évtizedben a külföldi bankok akár a jutalékért végzett belföldi szolgáltatások piacának felét is megkaparinthatják, így meghatározó szerephez juthatnak a kereskedelemfinanszírozásban, a hitelkártyapiacon és a pénzforgalmi ügyletekben. Tíz éven belül a külföldi pénzintézetek kezelhetik a helyi devizamegtakarítások 15, a jüanmegtakarítások 10, a devizahitelek 20-30, a jüanhitelek 15 százalékát.

A telekommunikációban a külföldi befektetésekkel megerősödő helyi szolgáltatók nehéz helyzetbe hozhatják az állami tulajdonú szolgáltatókat. A hálózati szolgáltatók számának növekedése jelentősen fellendítheti a berendezésgyártók rendelésállományát is.

A legnagyobb szociális hatása azonban alighanem a mezőgazdasági korlátozások leépítésének lesz. Kínai szakértők szerint a WTO-belépés után akár 10 millió mezőgazdasági munkahely megszűnésére is számítani lehet. További súlyos konfliktus forrásává válhat a mezőgazdasági bérszint rohamos csökkenése: Kínában közel 9000 millió fő él a városokon kívül, s a város és a vidék közötti jövedelemkülönbség már ma is komoly problémát jelent a hatalmas országban. Nem kizárt azonban az sem, hogy hosszabb távon maga a kínai szocializmusmodell is veszélybe kerülhet: a WTO-tagság Kína számára egyik legfájdalmasabb feltétele volt az állami tulajdonú vállalatok központi - direkt vagy indirekt - támogatásának felfüggesztése. Az állami vállalati szektor a kínai alkalmazottak közel felét foglalkoztatja: a piaci verseny várhatóan gyors kiéleződésével munkahelyek tízmilliói kerülhetnek veszélybe, ami a gazdasági rendszer változásával végképp felmorzsolhatja a "harmadik utas" kínai állami berendezkedés infrastruktúráját és működőképességét.

Harkányi András

(Magyar Hírlap)

Ajánlat:

A Világkereskedelmi Szervezet katari értekezletének hivatalos összefoglalója