A legtürelmetlenebbek már éjfélkor lecsaphattak az eurós és az eurócentes érmékre: számos nagyvárosban, Frankfurtban, Kölnben, Berlinben, Hamburgban és Münchenben néhány kijelölt pénzintézet már a hétfői nap első percében megnyitotta kapuját az euróra várakozó tömeg előtt.
Hasonló jelenetek játszódtak le, mint tizenegy évvel ezelőtt, a kelet-nyugatnémet valutaunió első napján: az emberek tülekedve, nem mindig barátságos modorban nyomultak be a bankfiókokba, hogy átvegyék a történelemben első olyan európai fizetőeszközöket, amelyek nem - mint legrégebben az ókori Róma pénzei - birodalmi terjeszkedés, hanem független országok együttműködésének gyümölcsei.
A szabványcsomag 10 euró és 23 cent értékű érméket tartalmaz, amelyért 20 márkát kell fizetniük a németeknek. A kereslet hatalmas: Frankfurtban például másfél óra alatt több mint hatezer egységcsomag talált gazdára. A német bankok, pénzintézetek gyakorlatában, valamint az összes értéktőzsdén már 1999. január elseje működik az euró, a tőzsdéken azóta csak euróban jegyzik az értékpapírok árfolyamát.
Az átutalásokban és elszámolásokban 1999. január 1. óta hivatalos valuta, az euró - amelynek a nemzeti valuták azóta csupán "örökre rögzített" árfolyamú megjelenési formái voltak -, most január elsején készpénzként is forgalomba áll, és ezzel teljesen leváltja a nemzeti valutákat. Két hónapon át párhuzamosan lesz forgalomban a márka és az euró, március elsejétől kezdve már csak euróval lehet fizetni. A márka bankjegyeket és érméket a német bankok és takarékpénztárak korlátlan ideig átváltják euróra.
(MTI)
Euró-premier Franciaországban, Hollandiában és Írországban
(2001. december 14.)