Míg az amerikai stílusú kapitalizmus bukásáról és a menedzseri réteg hitelvesztéséről cikkezik a nyugati sajtó, az európai cégek elégedetten dőlhetnek hátra: lám-lám, ugye, hogy mégsem lehet olyan tempóban növekedni éveken keresztül, mint az Enron vagy a Xerox. A globalizált gazdaság "túlélése" olyan teljesítménykényszert szül, amely mellett nem árthat a fokozottabb ellenőrzés Magyarországon sem.

"A sztármenedzserekbe vetett bizalom csökkenése nyomán a befektetők kénytelenek lesznek a szavak helyett a számokra figyelni" - írta májusban a tekintélyes The Economist brit hetilap. A Worldcom 3,8 milliárd dolláros csalásához hasonló számviteli botránysorozatban azonban egyértelműen kiderült: jobban teszik, ha inkább a számoknak sem hisznek. Legalábbis nem mindenhol - Magyarországon például számos szakértő szerint szinte elképzelhetetlen lenne az USA-ban tapasztaltakhoz hasonlóan széles hatáskörű számviteli botrány. Érvelésükből az derült ki: ilyen szempontból akár áldásosnak is tekinthető a Budapesti Értéktőzsde évek óta tartó mélyrepülése. Az amerikai "kreatív könyvelési" hullám ugyanis sok szempontból az ottani vállalatok tőzsdeközpontúságára vezethető vissza.

A multik az IAS-sel számolhatnak

Az amerikai botránysorozat során felmerült az is, hogy az ottani számviteli rendszer, az US-GAAP is felelőssé tehető abból a szempontból, hogy erősítette a tőzsdecentrikus, látszateredményekre hajtó cégvezetési mentalitást.
Ezért alább röviden bemutatjuk a legelterjedtebb szabványokat.
GAAP (Generally Accepted Accounting Practice, azaz általánosan elfogadott könyvviteli gyakorlat): országonként eltérő szabvány, így például az UK-GAAP a Nagy-Britanniában, az US-GAAP az Egyesült Államokban érvényes szabályok gyűjteménye. Más és más a nemzeti GAAP-ek súlypontja: az USA-ban például - az ottani piac jellegzetességei miatt - a tőzsdei befektetők szempontjai mentén írják le könyvviteli tanácsadók a cégek pénzügyi helyzetét.
IAS (International Accounting Standard): a piacok globalizálódása miatt növekedett a különböző országokban megtelepedett cégek pénzügyi összehasonlítása iránti igény, ennek kiszolgálására fejlesztették ki az IAS nemzetközi szabványt. Nemrégiben kötelezővé tette az Európai Unió is, bár hosszú ideig versenytársa volt az US-GAAP is a nemzetközi cégek számvitelében. (Eddig a tagállamok a nemzeti GAAP-jeik és az EU-direktívák alapján vezették könyveiket.) Az IAS térnyerését segíti az elmúlt hetek amerikai számviteli botránysorozata is. Az US-GAAP és az IAS is a "fair value", azaz a korrekt érték megállapítását célozza meg, míg a kontinentális hagyomány sarokpontja az óvatosság.

Európában, és így Magyarországon is inkább az a gyakorlat, hogy a vállalatok hitelekből szereznek pótlólagos forrásokat, míg az Egyesült Államokban elsősorban a tőzsdei befektetőkre támaszkodnak. Ez azzal jár, hogy a cégvezetők szinte kizárólag a tőzsdézők által figyelemmel kísért néhány mutató - az árbevétel, a nyereség és az osztalék - javítására fordítják energiáikat, míg a "szemetet" a szőnyeg alá söpörték, azaz különböző könyvelési trükkökkel eltüntették, mint ahogyan az Enron a veszteségét kitette más, a befektetők tájékozódását szolgáló mérlegben nem látható vállalatokba.

Hasonló volt a Postabank mérleghamisítással vádolt vezetőségének taktikája: a bank rossz követeléseit úgy helyezték ki, hogy azzal "eltakarták" a bank valódi helyzetét. A Postabank-per egyébként egyelőre az egyetlen olyan magyar büntetőeljárás, amelyben könyvvizsgáló cég is érintett. (Bár a Postabanki követelések megítélésében elkövetett hibákat a könyvvizsgálók szerint nem lehet a Worldcomnál elkövetett csaláshoz hasonlítani, ahol a működéshez szükséges költségeket számolták el befektetésként.)

"Jelzésértékű, hogy az általunk felügyelt több mint ezer, pénzügyi szolgáltatást nyújtó szervezet, bank és biztosító, illetve tőzsdei vállalat közül egyetlenegynél sem tapasztaltunk az amerikaihoz hasonló számviteli mulasztást" - véli Gulácsi Ferenc, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivője. Hangsúlyozta: ez nem csupán a "kis számok törvényének", azaz a magyar vállalati szféra viszonylagos fejletlenségének tudható be, hanem az erős számviteli fegyelemnek is köszönhető.

A rendszerváltás utáni évek történetéből azonban egyértelmű: az, hogy nagy horderejű mérleghamisításra még nem volt példa, nem jelenti azt, hogy nem is lesz. A különböző brókercégekhez kapcsolódó korábbi botrányok, mint a Globex-ügy vagy a WVM-Lízing és a Talentum Rt.-hez fűződő per jól mutatják: ha a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) iránti érdeklődés újraéledne, akár hasonló viharokat is tapasztalhatnánk.

A tőzsde újraéledésén túl azonban még néhány, a fejlett tőkepiacokra jellemző változásra is szükség lenne. Így például szakértők szerint az "amerikai kapitalizmus összedőléséhez" jelentősen hozzájárult a menedzseropciók közkedveltsége is. Ezt az eszközt eredetileg ugyan azért vetették be a cégek tulajdonosai, hogy a vezetők személyesen is érdekeltek legyenek a cég sikerében, ám az elképzelés a visszájára fordult: a vezetők nem abban lettek érdekeltek, hogy minél jobban teljesítsen a cég, hanem abban, hogy minél magasabb legyen a részvényárfolyama.

"Amíg nem kerül szóba az osztalék, a cégek leginkább arra törekednek, hogy minél kisebb nyereséget mutassanak ki. Abban a pillanatban, hogy nem azonos a menedzsment és a tulajdonosi kör, vagy a tőzsdei árfolyam felsrófolása, vagy az osztalék növelése kerül túlsúlyba. A fejlett tőkepiacokra éppen ezért jellemző a folyamatos növekedési pálya követelménye" - fejtette ki a Magyar Hírlapnak Eperjesi Ferenc, a Könyvvizsgálói Kamara nemzetközi alelnöke és a KPMG ügyvezető igazgatója.

Igaz, a fejlett piacokon sem volt ez mindig így. Az ötvenes évek Amerikájában például még az Európai Unióban ma is jellemző "konzervatív" könyveléssel büszkélkedtek a vállalatok. Az internet és a távközlés tőkepiaci robbanása nyomán azonban egyre inkább előnyben részesítették a "kreatívokat". Akik képzésük során sem feltétlenül sajátíthatták el a számok tiszteletét: egy fejvadász cég felmérése szerint a Fortune 500 pénzügyi vezetőinek csupán 20 százaléka szerzett mérlegképes könyvelői képesítést, és még közgazdászi diplomája is csupán 35 százalékuknak volt. Mindössze 5 százaléknak volt mindkét irányú végzettsége.

Eperjesi Ferenc szerint a nyolcvanas évek óta tartó fellendülésben szocializálódott vezetőkre a recesszió is nagy nyomást gyakorolt. "Az állandó növekedési pályát követelő környezetben ugyanolyan feltűnést keltett volna egy vállalat, amely nem folyamatosan bővül, mint amennyire szembeötlők ma azok, amelyeknek növekedési íve töretlen" - fogalmazott.

Féligáteresztő határok

A kreatív könyvelés egyáltalán nem minden esetben sötét ügy, sőt szinte univerzálisan elterjedt. Ennek oka részben az, hogy a szabályozás szükségszerűen csak követheti, meg nem előzheti az életet. Másrészt pedig sok esetben ellenállhatatlan a kísértés arra, hogy a határeseteknél "átbillentsék" egy adott tranzakció megítélését erre vagy arra. Ha például egy vállalkozás irodaháza tatarozására fordít forrásokat, két út között választhat: beruházásnak nevezheti, ha nagyobb átalakításokat végez, de ha csak újrafestik, költségként kell elszámolniuk. Noha a valóságban apróságokon múlhat a különbség, a könyvelésben óriási az eltérés: a befektetéseket több éven keresztül "fizeti" papíron a cég (és a festés évében így magasabb árbevétellel és nyereséggel számolhat), míg a költségeket azonnal leírhatja. Ahol részleteken múlik csak a döntés, gyakorlatilag a vállalaton áll, mennyi idő alatt szeretné kifizetni papíron a felújítást.
Más eset persze, ahol büntetőjogi értelemben vett csalásról van szó. A büntetőper alatt álló Worldcom amerikai távközlési óriás vezetésének esete annyiban más, hogy ott befektetésként számoltak el olyan tételeket, amelyeket egyértelműen költségként kellett volna feltüntetniük - ilyen lehetne mondjuk a villanyszámla.


A pénzügyi szféra "alatt" elégtelen az ellenőrzés

A magyar számviteli szabályok jók, és egyre jobbak - véli Gulácsi Ferenc, a PSZÁF szóvivője. A szervezet felügyelete alá tartozó cégeknél - bankok, biztosítók, egyéb pénzintézetek és a tőzsdei vállalatok - olyan részletességgel ellenőrzik a gyakran változó számviteli szabályok alapján a könyvelést, hogy "hosszabb távon mindenképpen kiderülne, ha valamilyen komolyabb gond lenne".
A PSZÁF alá tartozó vállalati körön kívül azonban gyakran kevésbé mélyreható az ellenőrzés: a vállalatok menedzsmentjének jelentenek a belső ellenőrök, ami nem gátolná meg az esetlegesen korrupt vezetést abban, hogy csaljon. A részvénytársaságoknál kötelező a felügyelőbizottság, amelynek hatásköre a Worldcomhoz hasonló ügyekben azonban valószínűleg szintén kevésnek bizonyulna.
Elméletileg a könyvelő vagy könyvvizsgáló is kiszúrhatná a rendellenességeket - ezzel az érveléssel fogták legalábbis perbe a Postabank-ügyben a Deloitte és Touche céget is. Csakhogy: mint az Enron összeomlása kapcsán az Arthur Andersen példája is mutatja, a könyvvizsgáló cég akár a csalást elkövető menedzsment "bűntársává" is válhat. Az állami tulajdonú vállalatoknál ellenőriz az Állami Számvevőszék is.
Eperjesi Ferenc szerint az amerikai csalásokhoz hasonló esetek létrejöttének esélyét leginkább azzal lehetne csökkenteni, ha a könyvvizsgálók, az auditbizottságok és a belső ellenőrzés - formailag ma is létező - együttműködését szorosabbra fűznék.

Dóra Melinda Tünde

Magyar Hírlap

Ajánlat:

Nagyító alatt az amerikai vállalati botrányok