Kornai János hetvenöt éves

A világhírű magyar közgazdász főként a tervezés matematikai módszereivel, a matematika és a számítástechnika közgazdasági alkalmazásával és a gazdaság mechanizmusának elméletével foglalkozik. Legismertebb műve az 1980-ban kiadott A hiány, amelyben a szocialista gazdaság megreformálhatatlanságát bizonyítja. Többször emlegették a közgazdasági Nobel-díj esélyesei között.

A budapesti tudományegyetemen végzett, 1947-től a Szabad Nép gazdasági szerkesztője volt, 1955-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa lett. 1966-ban elnyerte a közgazdaságtudomány doktora címet, 1976-ban az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjává választották. Számos külföldi egyetem hívta meg vendégprofesszornak: 1966-ban a Sussexi Egyetem, 1968-ban és 1973-ban az amerikai Stanford, 1970-ben a Yale, 1972-ben és 1983-ban a Princeton, 1976-77-ben a stockholmi és 1984-85-ben a Harvard Egyetemen tanított. 1972-1977 között az ENSZ Fejlesztéstervezési Bizottságának alelnöke volt. Jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetője és a Collegium Budapest, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, 1986-tól az amerikai Harvard Egyetem professzora is.2002-től ő a Nemzetközi Közgazdasági Társaság Elnöke.

Főként a tervezés matematikai módszereivel, a matematika és a számítástechnika közgazdasági alkalmazásával, a gazdaság mechanizmusának elméletével foglalkozik. Már az ötvenes években bírálta a túlzott központosítást, a decentralizálás érdekében kétszintű tervezést javasolt. Később a matematikai programozási modellek alkalmazását kutatta.

Legismertebb munkája az 1980-ban kiadott A hiány, amely igazolta, hogy a krónikus hiány jelensége a szocializmus velejárója. Ebben vezette be a puha és kemény költségvetési korlát fogalmát. A szocializmusban a vállalatok felhalmozhatnak veszteségeket, mert tudják, hogy a végén úgyis megmenti őket az állam - miközben a "tiszta" kapitalizmusban kemény a költségvetési korlát: a veszteségek csődhöz vezetnek. Már ekkor kétségbe vonta, hogy a klasszikus szocializmust meg lehet úgy reformálni, hogy piacgazdasággá váljék.

Aki az állam, a közösség pénzét költi, az kevésbé fékezi magát, mint aki a sajátját - hirdeti. Kornai a jóléti szektor reformjában nem a gazdasági hatásokat tartja a leglényegesebbnek, hanem az állam és az állampolgár közötti viszony újrarendeződését, valamint azt az elvet, hogy az államnak a leginkább rászorultakon kell segítenie.

Munkásságáért 1983-ban megkapta a magyar Állami-díjat és a német Alexander von Humboldt-díjat. 1994-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1997-ben megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát. 2001-ben a stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává avatták, sokszor emlegették a közgazdasági Nobel-díj esélyesei között.