Nem büntetik a németeket és a franciákat a magas hiány miatt

Az eurózóna tizenkét országának pénzügyminiszterei drámai viták után 8:4 arányban leszavazták az Európai Bizottság javaslatát, amely az úgynevezett stabilitási és növekedési paktum értelmében eljárást indított volna Németország és Franciaország ellen a hiánykorlát túllépéséért. Ugyanígy döntött tegnap délben, immár az eurózónán kívüli uniós kollégákkal kiegészülve, az EU pénzügyminiszteri tanácsa, írta a Népszabadság.

Az annak idején éppen német követelésre hozott szabályok értelmében az Európai Bizottság többmilliárd eurós pénzbüntetéssel fenyegető eljárást indított volna Berlin és Párizs ellen, mivel azok három egymást követő évben túllépik a folyó költségvetési hiánynak a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított, legfeljebb háromszázalékosnak engedélyezett határát.

Shcröder és Chirac: Ti sem? Mi sem.

A két ország most nem volt hajlandó az EB által szükségesnek tartott mértékben csökkenteni közkiadásait, és alighanem várható bevételeit is túlbecsülte az arány mesterséges javítása kedvéért. A miniszteri tanács ennek elfogadásával lényegében kimondta: a paktumot nem kell betartani. Hollandia, Ausztria, Spanyolország és Finnország hiába tiltakozott a kivételezés ellen, és a bizottság is legfeljebb az EU bíróságához fordulhat majd. Ugyancsak hiába kérte a paktum betartatását az Európai Központi Bank, amelynek kormányzó tanácsa tegnap este (videotelefonos) válságtanácskozást kezdett.

Összevissza beszélnek

Hans Eichel német pénzügyminiszter, aki az elmúlt napokban minden logikát nélkülözőnek nevezte a paktumot, kedden ennek teljesen ellentmondva azt állította, hogy a korlát szükséges, és továbbra is áll. Eichel korábban elképzelhetetlenül durva hangnemben támadta az unió kormányának számító Európai Bizottságot, és a Berlin-Párizs tengelyt a túllépésért bíráló országokat. "Nem tudják, mit beszélnek - nem olvasták a paktumot - direkt akadályoznák a német fejlődést", mondta ezelőtt Eichel.

Brüsszelben viszont úgy látják, hogy Berlin végérvényesen, látványosan értésre adta: öt évtized után nem hajlandó többé alávetni nemzeti érdekeit az európainak, még ha uniós szabályt kell sértenie is ezzel. A fegyelmezett költségvetésű kisebb országokat a gazdasági következményeken túl a politikai következmények is aggasztják. Berlin és Párizs mellé állt a szintén túllépő Itália, illetve a Monetáris Unión kívüli London is, és több jel is arra mutat, hogy a nagyok véd- és dacszövetséget alakítanak az EU-ban a többiekkel szemben, írta a Népszabadság. Az Európai Bizottság óriási tekintély-veszteséget szenvedett, amit egyik legfontosabb hatáskörének elvesztése követhet.

A paktum be nem tartása a paktum betartása

Az EU presztízse valószínűleg jelentős csorbát szenved. Komoly országok pénzügyminiszterei nyilvánosan logikai képtelenségeket állítanak, a közösség pénzügyi biztosával durván veszekednek, végül abban sem tudnak megegyezni, mit tartalmaz közleményük szövege: valaminek a megszegését vagy a betartását. Időnként komikussá váltak a megfogalmazások is: Giulio Tremonti olasz pénzügyminiszter szerint a paktum be nem tartásának eltűrése valójában megfelel a paktum szellemének, sőt, segíti annak értelmes betartását. A kisebb országok pénzügyminiszterei viszont úgy látják, hogy a nagyok az osztrák, a holland és a finn adófizetővel akarják megfizettetni saját költekezésük számláját.

Mindezzel együtt a gazdasági szakvélemények hosszú ideje megoszlanak a háromszázalékos korlátról. Az egyik tábor szerint a szigor a reformok és a növekedés abszolút feltétele, mások szerint a merev szabály inkább már az akadálya.