2003 emlékezetes gazdasági döntéshozói

Vágólapra másolva!
Járai Zsigmond jegybankelnök és László Csaba pénzügyminiszter, Demján Sándor vállalkozó, Jaksity György tőzsdeelnök és privatizációs tanácsadó és Kovács Gábor üzletember-mecénás döntéseiről maradhat emlékezetes az [origo] szerint az idei év. Válassza ki, melyikük kerüljön Az év embere szavazás döntőjébe!
Vágólapra másolva!

Az év elején a forint mellett, majd nyáron és az év végén a magyar deviza ellen indult spekulációs támadás. Januárban a befektetők a forint erősítésével, májusban és novemberben a magyar deviza gyengítésével próbálták kihasználni a kormány és a jegybank által követett gazdaságpolitika közötti ellentmondásokat. Az utóbbi két esetben a jegybank drasztikus, 3 százalékpontos kamatemeléssel kívánta erősíteni a forintot inflációs céljának megfelelő szintre; májusban sikerrel, novemberben nem.

Forrás: MTI
Forrás: MTI

Járai szerint a kamatemelések elkerülhetetlenek voltak, a spekulációs támadások oka pedig a kormány által követett gazdaságpolitika volt, amely rendkívül nagy fizetési mérleghiányhoz és költségvetési deficithez, így a magyar államadósság növekedéséhez vezetett. A jegybank elnöke egyedül a sáveltolás nyári bejelentésének módját tartja hibás döntésnek, de ez véleménye szerint az azt kezdeményező kormány felelőssége.

A pénzügyi kormányzat az év első felében többször és nyilvánosan bírálta a jegybank árfolyamcélját: úgy vélték, hogy a túl erős forint fékezi a kivitelt, ami az egyébként is lanyhuló európai növekedéssel együtt lehetetlen helyzetbe hozza az exportra termelő magyar vállalatokat, így tovább romlanak az egyensúlyi mutatók.

Később, a forint elleni első spekuláció után nyilvánosan megbékült a jegybank és a pénzügyi tárca: közös, 250-260 forint közötti euró-árfolyamot, 2005-ös inflációs várakozást és mihamarabbi, 2008-as valutauniós csatlakozást tűztek ki célul.

Az összhang azonban láthatóan nem teljes: Járai inkább 250-255 forintos kívánatos árfolyamról, míg László 250-260 forintos árfolyamról szólt nyilvánosan, és a két intézmény vezetője többször burkoltan kritizálta egymást.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

A pénzügyi kormányzat a 2004-es költségvetéssel kívánta megnyugtatni a piacokat: a büdzsé tervezete szerint jövőre alig nőnek a reálbérek, így a lakosság fogyasztás sem emelkedik, viszont jelentősen csökken az államháztartás hiánya, és a gazdaság ismét az exportorientált növekedési pálya felé mozdul. Tovább csökkenti a kiadásokat a lakáshitelrendszer - a büdzsé elfogadása előtt bejelentett - megváltoztatása.

A devizapiacot azonban sem a nyilatkozatok, sem pedig a költségvetés nem nyugtatta meg: az euró az év végén tartósan drágább volt, mint 260 forint, ráadásul kiugróan magas, 12,5 százalékos alapkamat mellett. A tartósan magas alapkamat pedig fékezi a gazdasági növekedést és drágítja az államadósság finanszírozását, vagyis növelheti a költségvetés hiányát.