A magyarok töredékének van életbiztosítása, és az is olyan alacsony értékű, hogy nem jelent valódi segítséget a bajban. Meggyőzni egy biztosítási konstrukció előnyéről az ügyfelet többnyire csak akkor lehet, ha a biztosításban is befektetést lát, amelyen akkor sem "veszít", ha a biztosítási időszakban semmi baj nem történik vele - írja a Népszabadság.

A magyar lakosság kevesebb, mint negyede rendelkezik valamilyen életbiztosítással a felmérések szerint. Ennél is kevesebben vannak, akik valamilyen kockázati biztosítást (halálesetre szóló) fizetnek. Az átlagos magyar ügyfél ráadásul töredékét költi az élet kockázatainak kezelésére, mint egy nyugat-európai: az írekkel vagy a britekkel összevetve alig ötvened részét.

A különbség oka részben az alacsonyabb jövedelem, ez azonban messze nem kielégítő magyarázat a szakemberek szerint. Aki már elszánja magát arra, hogy életbiztosítást köt, havi 10-15 ezer forintot is hajlandó díjfizetésre fordítani. Ekkora havi díjért a legtöbb biztosítónál 20 évre akár 20 millió forint értékű kockázati biztosítást is köthetne egy középkorú ügyfél. Mégis, Magyarországon a legtöbb életbiztosítás értéke legfeljebb egy-kétmillió forint.

Míg az autó vagy a lakás esetében az ügyfelek többnyire hajlandóak pusztán a kockázat kezelésére pénzt áldozni, igen kevesen teszik ugyanezt, ha saját magukról - illetve családjukról - van szó. Meggyőzni egy biztosítási konstrukció előnyéről az ügyfelet többnyire csak akkor lehet, ha a biztosításban is befektetést lát, amelyen akkor sem "veszít", ha a biztosítási időszakban semmi baj nem történik vele. Ennek köszönhető, hogy a vegyes - kockázati biztosításként és megtakarításként egyaránt működő - életbiztosításokból fogy a legtöbb.

A biztosító kockázatvállalásának azonban ára van, amit az ügyfélnek meg kell fizetnie. Azért a pénzért, amelyért 20 évre mondjuk tízmillió forint értékű kockázati életbiztosítás köthető (ez ma nagyjából havi hatezer forint), már csak egymilliós biztosításra futja, ha a futamidő végén "nyerni" is szeretnénk. Az ügyfél így vett egy kockázati biztosítást, amely szinte semmilyen anyagi segítséget nem nyújt a hozzátartozóinak, ha vele időközben valami történik. Emellett költ egy befektetésre, amely a biztosító által felszámolt költségek alapján a legdrágább a piacon.

A biztosítási befektetések hátránya, hogy a választott futamidő alatt gyakorlatilag nem lehet hozzájutni a megtakarításhoz, csak óriási veszteséggel. Ebből fakad ugyanakkor a termék előnye is: a biztosító olyan hosszú lejáratú értékpapírokban kamatoztathatja a pénzt, amelyekbe - hasonló arányban - egy befektetési alap nem fektethet, miután mindig felkészültnek kell lennie arra, hogy ügyfelei bármikor kivonhatják az alapból megtakarításaik egy részét. A hosszabb futamidejű értékpapírok magasabb hozama így ellensúlyozza, hogy a biztosító jóval nagyobb költségeket von le, mint egy egyszerű befektetési alap.

Mindez ugyanakkor elsősorban a fejlett piacokon működő biztosítók esetében igaz: Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, ahol a futamidő emelkedésével nőnek a kötvényhozamok is. Magyarországon azonban még nem ez a helyzet: itt minél rövidebb a futamidő, annál magasabb a hozam. Így kevésbé egyértelmű a hosszabb távú befektetések előnye.

Biztosítási matematikusok szerint ma Magyarországon szinte mindegy, vegyes biztosításért fizet-e valaki, vagy egy jóval olcsóbb kockázati biztosítás mellett mondjuk befektetési alapban gyűjti megtakarításait. Hasonló havi összeggel nagyjából ugyanoda jut egy hosszabb - 10-20 éves - futamidő végén - írja a Népszabadság.