Felkészült Magyarország versenyjogból

Az üzleti élet megtisztítását célzó törvényjavaslatban ismét előtérbe került a versenytörvény. A piaci versenyt szavatoló törvény bírálói szerint túlságosan szigorú, és csökkenti a gazdaság versenyképességét. Az [origo] Bedanna Bapulyt, az Osztrák Tudományos Akadémia kutatóját kérdezte a versenytörvénnyel kapcsolatos EU-s tapasztalatokról.

Mennyire sikerült az újonnan csatlakozott államoknak átvenni az Uniós versenyjogot? Voltak ezen a téren zavarok?

Hadd kezdjem a csatlakozás előtti időszakkal, mert ez nagyon érdekes része a későbbi megállapodásnak. A csatlakozási szerződés kimondta, hogy a leendő tagállamoknak - beleértve Magyarországot is - nem csak jogrendszerüket kell harmonizálni, de volt egy kötelezettség is, hogy az uniós tagállamok bírói gyakorlatát is átvegyék. Ez azt jelenti, hogy nem csak az Európai Bizottság, hanem az Európai Közösségek Bíróságának döntéseire is figyelni kellett.

A csatlakozás előtt jelentések készültek, az Unió figyelte a jelölt országok fejlődését - többek közt között a versenyjog alkalmazásáról is. Ha az újonnan csatlakozott államokról beszélünk, mindig meg kel jegyezni, hogy hihetetlen változáson mentek keresztül jogi és gazdasági téren. Kíváncsi vagyok, hogy mi Ausztriában, vagy a többi régi tagállam képes lett volna-e ilyen lelkes munkára. Ausztriából nézve úgy tűnt, hogy a bizottság sokkal szigorúbban állt a kérdéshez az új tagországok esetében, mint amikor mi csatlakoztunk.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Magyarország volt az egyik első a jelöltek között, amelyek már jóval a csatlakozás előtt felállítottak valamiféle versenyjogi szabályozást. Végeztem egy vizsgálatot: interjúkat készítettem versenyhivatali alkalmazottakkal, akik elmondták, hogy egyes versenyügyekben már a csatlakozás előtt is az európai irányvonalat követték.

Törvényi szinten tehát megvolt a megfelelő háttér. Mi a helyzet a jogalkalmazással?

Összefogva: fel voltak készülve. Nem csak a törvény végrehajtásában: a versenyhivatalokban tényleg szakértők ülnek. A versenyjog igen összetett és bonyolult terület: nem csak jogi, de nagyon mély gazdasági ismereteket is követel. Én, mint jogász, néha komoly kihívás elé kerülök, emiatt.

A csatlakozás napján egy versenyjogi szempontból alapvető fontosságú szabályozás lépett életbe. A cégfúziók ellenőrzéséről szóló törvény szerint nem kell a bizottsághoz fordulni engedélyért, az ügyet a tagállamok bíróságaihoz utalják, amelyek önálló döntésekre vannak kényszerítve.

Jelenleg azt kutatjuk, hogy hogyan tesznek eleget a bíróságok ennek az új kötelezettségnek: tudnak-e róla, végrehajtják-e, alkalmazzák-e a megreformált szabályozást. A legfelsőbb bíróságokat tanulmányozzuk: Belgiumban - ami elég kis ország jóval több EU-s versenyjogi szabályt alkalmaznak, mint például Lengyelországban. Még nem tudom megmondani, megfelelően alkalmazzák-e a törvényt. A megfelelő döntések meghozatalához - mint már korábban említettem - a bíráknak nem csak jogi, de gazdasági ismeretekre is szüksége van, már a legalacsonyabb szinten is.

"Az európai út: megtartani a hagyományt, és flexibilisebben alkalmazkodni az új időszakhoz"

A versenyjogi szabályozás kimondja, hogy a vállalategyesülésekhez 10 milliárd forintos nettó árbevétel fölött engedélyt kell kérni a Gazdasági Versenyhivataltól. Sokak szerint ez az összeg túlságosan alacsony, és ez gátolja a gazdaság erősödését. Mi erről a vélemény Brüsszelben?

A küszöb megállapítása a tagállamokon múlik, nem európai kompetencia, Természetesen figyelembe vehetik más, hasonló államok küszöbeit, hogy megfelelő információkkal rendelkezzenek, de ez egy teljesen hazai kompetencia, a parlamentnek kell döntenie a kérdésben.

Az új fúziószabályozásban megállapítottak egy uniós küszöböt. Ha ezt átlépik, a versenyhivatal az illetékes. Az egyes tagországok küszöbe ez alatt kell, hogy legyen. Másrészről az új szabályozás lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyék azt, hogy ténylegesen károsítja-e a versenyt egy ilyen mértékű fúzió.

Az erősen szabályozott EU-s versenyjog nem jelent hátrányt az USA jóval liberálisabban szabályozott gazdaságával szemben?

Az Európai Unió megtalálta a kérdés kezelésének európai módját. Vannak dolgok, amelyeket másként értelmeznek, mint Amerikában. Ez politikai kérdés. Azt kell tudni, hogy mik a célok.

Ha egy pillantást vetünk a megreformált versenyjogi törvényre, láthatjuk, hogy elsősorban az volt a kérdés, hogy mi sérti a versenyt, és milyen mértékű sérülést lehet megengedni. Szembetűnőnek kell-e lennie a dolognak, szignifikánsan domináns pozíciót kell-e elfoglalnia egy vállalatnak ahhoz, hogy a versenyhivatalok beavatkozzanak.

Az Európai Unió ebben akart új szemléletet bevezetni ugyanakkor meg akarták tartani az 1989-es fúziótörvényt. Az európai út: megtartani a hagyományt, és flexibilisebben alkalmazkodni az új időszakhoz. Nem kell hatalmas változásokkal, paradigmaváltással számolni.

Amerikával szemben tehát megmarad a versenyjogi különbség. Mi a helyzet a hihetetlen sebességgel fejlődő Kínával szemben, ahol tulajdonképpen vadkapitalizmus tombol?

Az Unió - különösen a legutóbbi reform óta - a belső piacán komoly figyelmet fordítanak az Egyesült Államokra. De semmi konkrét nincs Kínával kapcsolatban. Kína extrém módon növekvő, hatalmas piac. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy odafigyelnének rá. Tudom, hogy a Bizottság éppen elég elfoglalt volt ezzel a reformmal, ugyanakkor azt gondolom, ez nem lehet mentség a stratégia hiányára.