Kezelési költség és kamatláb: nem egyszerű összeadás

2005.04.20. 13:20

A kamatok és kezelési költségek közötti különbségekre érdemes figyelmet szentelni, ezek ugyanis komoly eltéréseket okoznak az egyes hitelek tényleges terheiben. Összeállításunkban ezekre a különbségekre hívjuk fel a figyelmet.

Az alapvető különbséget az okozza, hogy míg a kamatot mindig az adott hónap elején még fennálló tőketartozásra vetítik a bankok, addig a kezelési költséget általában más - az ügyfél számára kedvezőtlenebb - alapra számítják fel, így sokkal nagyobb költséget képvisel, mint a kamatláb.

A jelenlegi banki gyakorlatban négyféleképpen számítják a kezelési költséget, melyek mind eltérő terhelést jelentenek:

1. A legelterjedtebb módszer, amikor az éves kezelési költséget az év elején fennálló tőketartozásra vetítik, majd ezt elosztva 12-vel, a fizetendő összeget a havi törlesztőrészletekhez csapják.

2. Ennek a megoldásnak egy drágább változata, amikor az év elején fennálló tőketartozásra vetített költséget nem a havi részletekben, hanem 12 hónapra előre fizettetik meg (pl. CIB Bank). Ez esetben számszerűen ugyanakkora összeget fizetünk, mint az első példában, de mivel előre kell kiegyenlíteni a teljes összeget, az elmaradt kamatok miatt ez mégis drágább megoldás.

3. A legdrágább megoldás azonban a következő: a Budapest Bank hitelkonstrukcióiban a kezelési költséget nem az év elején fennálló tőketartozásra, hanem a futamidő alatt mindvégig a felvett hitelösszegre vetítik. Így a fizetendő összeg soha nem csökken, a hitelezési időszak 20. évében is a teljes hitelösszeg után kell kezelési költséget fizetnünk.

4. A legbarátságosabb megoldást a Volksbank alkalmazza, ahol a kezelési költséget tulajdonképpen kamatnak tekintik. Itt minden hónapban az aktuális tőketartozásra vetítik a kezelési költséget, így az év közben is folyamatosan csökken.

Mind a négy megoldás kiegészítője lehet a minimum/maximum díjak alkalmazása, mely szintén jelentősen befolyásolja a hitel költségeit. Ha például egy hitel kezelési költsége 2 százalék/év, de maximálisan 15 ezer forint/hó, akkor 15 millió forintos hitelösszegnél 300 ezer forint éves, azaz 25 ezer forint havi kezelési költség adódna, de a 15 ezer forintos felső határ miatt ez utóbbit kell kifizetni.

Önmagában persze a kezelési költség számítási módja nem határozza meg, hogy egyes termékek olcsóbbak-e a másiknál, hiszen a konstrukciókat összességükben, a THM segítségével kell megvizsgálni. Jó ha tudjuk azonban, hogy érdemes a kezelési költség vetítési alapját és esetleges összeghatárait is figyelembe venni a termékek értékelésénél.

A gyakorlatban ez a következőképpen működik (a példa valódi terméket takar, a kamaton és kezelési költségen kívül egyéb díjakkal az egyszerűség kedvéért nem számoltunk): egy bank devizaalapú lakáshitel-kondícióin a következő módon változtatott: csökkentette a hitelkamatot, és ennél kisebb mértékben, de megemelte az éves kezelési költséget.

A kezelési költség és a kamat összeadásával a régi kondíciókkal (3,95 százalék kamat + évi 2,1 százalék kezelési költség) 6,05 százalékos értéket, az új kondíciókkal (2,99 százalék kamat + évi 2,94 százalék kezelési költség) 5,93 százalékos értéket kapunk. Ez alapján tehát az új kondícióknak olcsóbb törlesztő részletet kellene eredményeznie, ez azonban nincs így: a 10 millió forintos 10 éves futamidejű svájci frank alapú hitelhez a régi kondíciók mellett ugyanis havi 118 508 forintért juthattunk volna hozzá, az új feltételek szerint azonban mindezért immár havi 121 015 forintot kell fizetni.

Mindezek szerint hibás számításhoz és értékelhetetlen eredményhez vezethet a kamatláb és a kezelési költség százalékos értékének egyszerű összeadása. Az egyes termékek összehasonlítására célszerűbb a THM mutatót alkalmazni.

Lazók Rómeó
Privátbankár szakértő