Tízezer lakást terhel a luxusadó

Jövőre már egymilliárd forint bevételt vár a kormány a nagy értékű lakásokat, családi házakat, nyaralókat terhelő új adótól, melynek keretében mintegy tízezer lakásra és üdülőre vetnék ki az önkormányzatok az ingatlanadót. A luxusadó nem érintené a vállalkozási célú ingatlanokat - értesült a Világgazdaság.

A tervek szerint luxusadót a magánszemély tulajdonában álló, illetve javára bejegyzett vagyoni értékű joggal terhelt, százmillió forint számított értéket meghaladó lakóépületnek minősülő épület, épületrész után kellene fizetni. A fő szabály szerint az adókötelezettség a használatbavételi engedély kiadását követő év első napjától keletkezik, és azt terheli, aki az év első napján a tulajdonos, illetve a vagyoni értékű jog birtokosa. Az adót - a helyi adókhoz hasonlóan - évente kétszer, március 15-ig, illetve szeptember 15-ig kellene fizetni.

Az adó alapja egy, a törvényjavaslatban három lépcsőben meghatározott úgynevezett "számított érték", amely nem ugyanaz, mint a forgalmi érték. A törvény részletesen meghatározza az értékelési módszertant. Ennek lényege, hogy nem az ingatlanok piaci értékét határozza meg, hanem arra törekszik, hogy az adóztatásban az egyes ingatlanok közötti értékarányokat vegye figyelembe. Vagyis minél többet ér az ingatlan, annál több adót kelljen utána fizetni. Ugyanakkor a törvénytervezet kitér arra, hogy ezen adóalap alapjául szolgáló, úgynevezett számított érték nem szakad el a piaci értéktől, mivel a visszterhes illetékezés során nyert illetékhivatali adatokon alapszik.

Luxusadót a tervek szerint abban az esetben kell majd fizetni, ha az ingatlan számított értéke százmillió forint felett van. Az adó mértéke a százmillió forint feletti rész 0,5 százaléka. Több tulajdonos esetén az adót tulajdoni hányaduk arányában kell megfizetni. Így például a törvény szerint egy 160 millió forintban megállapított értékű rózsadombi villa után éves szinten 300 ezer forint lesz az adó. Annak érdekében, hogy ezen ingatlanokat más típusú helyi adó ne terhelje - például építmény- vagy idegenforgalmi adó -, a helyi adóként megfizetett adó levonható lesz a fizetendő luxusadóból.

Az ingatlanok értékelésének három lépcsője:

• Az Országgyűlés a törvény mellékletében rögzíti megyénként, azon belül településtípusonként és lakóingatlan-fajtánként a tipikus ingatlanok alsó és felső értékhatárait, négyzetméterenként. Az országban a legdrágább Budapest I. kerülete: a négyzetméterenkénti értékhatár egy egylakásos lakóépületben 350-800 ezer forint, ugyanez Győrben 150-350 ezer, Debrecenben 100-300 ezer forint.

• A második lépcsőben az önkormányzatok a törvényben meghatározott értékhatárok között lakóingatlan-fajtánként, akár értékövezetek kijelölésével meghatározzák az irányadó forgalmi értéket. Az irányadó, lakóingatlan-fajtánkénti forgalmi értékről az önkormányzatnak rendeletet kell alkotni. (Vagyis rendeletben közlik, hogy például Budapesten a Gugger-hegyen ez az érték családi ház esetén 600 ezer forint négyzetméterenként.) Az ingatlan alapértékét ezen forgalmi érték és az ingatlan hasznos alapterületének a szorzata adja.

• Az adóköteles ingatlanok tulajdonosai bevallást nyújtanak be az önkormányzati adóhatósághoz. Ebben közlik a lakóingatlan adatait, illetve a törvény alapján figyelembe vehető korrekciós tényezőket (például az épület kora, felújításának ideje, komfortfokozata, az alkalmazott építési technológia, fekvése). Az előbbiek szerint megállapított ingatlan-alapértéket ezen korrekciós tényezőkkel módosítják: a harmadik emeleten lévő lakás esetén például az alapértéket 0,95-dal kell szorozni, első emeleti esetén viszont 1,05 a szorzó. Vagyis az azonos értékövezetbe tartozó, azonos alapterületű ingatlanok között ezen korrekciós tényezők segítségével differenciálnak. Ezt követően bevallás alapján az önkormányzat megállapítja az ingatlan számított értékét, s ez alapján kiveti az adót.