Üzletet élénkít a környezetvédelmi termékdíj

A természeti erőforrások pazarlásának is képes gátat szabni a jog. A környezet igénybevételéért járulékot, terheléséért díjat kell fizetni. Problémás termékek esetében pedig a környezetvédelmi termékdíj lehet a megoldás.

A környezet valamely elemének igénybevételéért, a környezethasználó igénybevételi járulékot köteles fizetni. A járulékot a környezeti elem igénybe vett mennyiségével arányosan kell megállapítani. Az arányossági tényező függ például a területi kategóriától is. Az alapanyag-kitermelés mindenesetre szabályozható az igénybevételi járulék segítségével, amelyet a környezethasználó fizet a használattal arányos mértékben - írja a Napi Gazdaság.

Ennek egyik célja, hogy amennyiben megfizettetjük az alapvető természeti erőforrások igénybevételének költségét a használóval, gátat szabunk a felelőtlen, pazarló kiaknázásnak. Az igénybevételi járulék tehát nem tiltja meg a környezet használatát, azonban az igénybevétel költségének kiterhelésével befolyásolja a vállalkozás döntését. Ilyen járulék például Magyarországon a bányahasználat után fizetendő bányajáradék és a vízkészlet igénybevétele alapján fizetendő vízkészletjárulék.

Szintén a környezet igénybevételéhez kapcsolódik a 2003-ban bevezetett környezetterhelési díj. A kibocsátással arányos díjat azok fizetik, akik a környezeti elemekbe terhelő és/vagy szennyező anyagokat juttatnak. A díj környezettudatos magatartásra, azaz a víz-, talaj- és levegőterhelés mértékének csökkentésére ösztönöz.

Vitathatatlan: a környezethasználó a környezet-terhelésért díjat köteles fizetni. A környezeti elemekbe juttatott szennyező anyagok után fizetendő díjat meghatározott anyagokra vagy ezek csoportjára külön, a kibocsátott anyag mennyiségével arányosan kell meghatározni. Az arányossági tényező területi kategóriától és a kibocsátási határértéktől függően eltérő lehet. A terhelési díj olyan anyagokra határozható meg, amelyekre érvényes mérési szabvány van, illetve amelyek kibocsátása, műszaki számítás alapján megbízhatóan megállapítható. A környezetterhelési díj intézményrendszere ismert a fejlett országokban is.

A környezettudatos vállalati magatartás ösztönzésére jó példa a környezetvédelmi termékdíj rendszerének felépítése. Termékdíjat a jogszabályban meghatározott, hulladékgazdálkodási szempontból különösen problémás termékek esetén kell fizetni. Ilyen problémás termékek egyes kőolajszármazékok, gumiabroncsok, hűtőberendezések és hűtőközegek, csomagolás, akkumulátorok, reklámhordozó papírok, továbbá elektromos és elektronikai berendezések.

A gyártók és a termékeket külföldről importálók kötelesek meghatározott termékdíjat fizetni, ám a jogszabály részeként működik a termékdíjmentesség jogintézménye. E mentesség lehetőségét azon kötelezettek számára biztosítja a törvény, akik meghatározott arányban hasznosítják az általuk forgalmazott termékdíjköteles termékből keletkezett hulladékot.

A termékdíj gazdasági ösztönző jellege abban rejlik, hogy a díjfizetés által érintett vállalkozások alapvetően két lehetőség között választhatnak: vagy kifizetik a termékdíjat, vagy vállalják, hogy saját költségükön - önálló szervezésben vagy egy erre szakosodott koordináló szervezet megbízásával - megoldják az általuk forgalomba hozott termékek jogszabályokban meghatározott arányú hasznosítását.

Utóbbi esetben a termékdíj fizetése alól mentesség szerezhető. A rendszer a környezetvédelmi célját akkor éri el, ha a hasznosítás költsége alacsonyabb a termékdíjnál - ekkor a hulladék keletkezéséért felelős piaci szereplőknél jelenik meg a környezet terhelésével kapcsolatos költség.

Az alapszabály szerint minden érintett termék után az első magyarországi forgalomba helyező kötelezett a környezetvédelmi termékdíj megfizetésére. Adja magát a kérdés, miképp állapítható meg, hogy a vevő valóban első vevő-e, azaz kötelezett-e? Sajnos, ez sokszor nem derül ki az ügylet során - különösen, ha a számlán a gyártó, eladó nem tüntet fel semmit. Bizonytalan esetekben egy megoldás marad, fel kell venni a kapcsolatot a beszállítóval, és meg kell tudni: ki az eladott áru hazai gyártója, illetve italok esetén csomagolója, palackozója.