Megviselte a tejipart az EU-csatlakozás

Többszörösen nehéz helyzetbe került a magyar tejipar, az ágazatot érintő nemzetközi hatások miatt a szektor gyors sorvadásnak indult.

Az uniós tejfölösleg erősen megzavarta a hazai tejágazatot, a közösségre jellemző túltermelés hatása 2005-ben teljesedett ki a magyar piacon. Mindez a kiskereskedelmi és a felvásárlási árak drasztikus csökkenéséhez vezet. A kereskedelmi láncokban a lengyel és a cseh termékek játszották a főszerepet, míg a feldolgozóiparban a régi uniós gazdaságok diktálták az árakat. A kereskedelmi multik, köztük a keménydiszkontláncok, új árpolitikát határoztak meg, olcsó termékekkel árasztották el a magasabb árszínvonalú piacokat, ami megviselte a felkészületlen gazdaságokat - írja a Napi Gazdaság.

Lengyelországban, a csatlakozás időpontjában 42-43 forintos literenkénti tejárról lehetett beszélni, miközben itthon 72 forint volt a jellemző. Az áreltérések az EU-ban jelentősnek mutatkoztak, nyilvánvaló volt, hogy ezt a tőkeerős vállalkozások kihasználják. Nyugat-Európa erős tejgazdasága kihasználta az uniós bővítés adta lehetőségeket, és megjelent az újonnan csatlakozó országok feldolgozóiparában is. Csehországban és meglepő módon a nagyon olcsó alapanyagot kínáló Szlovákiában is hasonló problémák jelentkeztek, mint itthon - mondta Kiss Pál István, a Friesland Hungária Zrt. vezérigazgatója.

Az unió a túltermelést - vaj és tejpor - exporttámogatással és intervencióval igyekezett levezetni, ám az új irányelvek alapján, ezek a támogatások évről évre csökkennek. Ugyanakkor az uniós tejgazdaságokat nem a tőkeszegénység jellemzi, így képesek más csatornákat találni a már nem támogatott felesleg értékesítéséhez. (Az uniós dotációk alapvetően csak veszteségenyhítést kínáltak, vagyis a termelést nem tették nyereségessé.) A múlt év az új csatornák kihasználásának jegyében telt.

A piac sajátossága, hogy az uniós gyártóknak még kis veszteséggel is megérte az export - mondta a vezérigazgató. Ezzel pozícióhoz juthatnak az új piacokon, viszont nem zavarják meg a saját területükön kialakult árstruktúrát. Az export hatására például a magyar kiskereskedelemben 99 forintos UHT-tej is megjelent. A kereskedelem élt a helyzettel, hiszen olcsón jutott alapanyaghoz, jóllehet leépült a stabil beszállítói kör. Ez nagyon gyorsan elsorvasztotta az immár sokak által deklaráltan versenyképtelen honi tejágazatot.

Az újonnan csatlakozott, erős mezőgazdasággal bíró országok egyébként sem kapták meg a 100 százalékos uniós támogatást - állítja a vezérigazgató, aki szerint ez nagyban hozzájárult a versenyképesség romlásához. Nyilvánvaló - mondja -, hogy az olyan termelők, amelyek 30-40 százalék szubvenciós hátránnyal indulnak, nem képesek versenyezni a 100 százalékot kapott gazdaságokkal, s ez nemcsak a tejiparra, hanem a mezőgazdaság egészére vonatkozik. Azt azért igyekezett gyorsan leszögezni, hogy a versenyképtelenség nem csak erre az egyértelmű tényre vezethető vissza.

Nem minőségi problémák vannak a tejjel, hanem a magyar környezeti tényezők nem teszik lehetővé a magas zsír- vagy fehérjetartalmat. A magyar tejtermékekre vonatkozó élelmiszerkönyv előírásai ugyancsak öngólnak bizonyultak, mivel sokkal szigorúbbra sikerültek a kelleténél. A német szabályok például a trappista sajt esetében megengedőbbek, így a magyar gyártó, ha akarna sem tudna betörni egy lazább szabályozóval működő márkapiacra, mert a legolcsóbb szegmensben is nagyobb hozzáadott értéket kell biztosítania a terméknek.

Kiss Pál István szerint az unió bővítése nemcsak a magyar tejgazdaságot szabta át, az osztrák piac például 30 százalékkal szűkült az Ausztria csatlakozását követő években. Úgy véli, a termelőknek megoldást jelenthet, ha hosszú távon gondolkodnak, és stabil, fizetőképes partnert keresnek, ez, ha az első években nem is kínál nyereséget számukra, lehetőséget biztosít az uniós piacokon való részvételre és a kiszámítható környezetre. A magyar tej olcsóbb a nyugat-európainál, ha azonban a beltartalmát is figyelembe vesszük, ez a különbség már nem áll fenn.