A hiány 38 százalékát az egészségügy adta

Vágólapra másolva!
Tavaly az államháztartási hiány 38 százalékát az egészségügy adta, ezért reformja egyre sürgetőbb. A helyzetet viszont nehezíti, hogy abban sincs konszenzus, hogy sok vagy kevés pénz jut-e a szektorba.
Vágólapra másolva!

Ha valóban lesz egészségügyi reform, nem lesz könnyű dolguk a politikusoknak, ugyanis a szakma képviselői nemcsak a változatás irányával, de esetenként a jelenlegi helyzet értékelésében sem értenek egyet, konszenzus talán csak abban van, hogy az egészségügyi reform nem várhat tovább. Az első és legfontosabb változásnak a több-biztosítós rendszer bevezetésének kell lennie, ez már 1998-ban szóba került, egyebek között azért, mert sehol Európában nincs több olyan ország, ahol egybiztosítós rendszer működne - mondta a Napi Gazdaságnak Mihályi Péter közgazdász.

Mihályi Péter hozzátette, ha már a rendszerváltás mellett döntöttünk, akkor az egészségügyben is be kéne fejezni a szocializmust, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ugyanis jelenleg nem több, mint egy pénzügyminisztériumi kifizető főosztály. Ráadásul az egészségbiztosítási alap hiánya évről évre nő, méghozzá olyan mértékben, hogy jelenleg az egyik legnagyobb veszélyt jelenti az államháztartás hiányára. (2004-ben az alap hiánya az államháztartási deficit 27 százaléka volt, tavaly pedig már 38 százaléka, ami nominálisan 375 milliárd forintot jelentett.) Mihályi szerint az összes többi probléma - egyebek között a szétszabdalt tulajdonosi rendszer, a rosszul elosztott kapacitás - megoldása halasztható, a több-biztosítós rendszer amúgy is lassan rábírná a szektort a szükséges változásokra.

Ugyanakkor Mihályi nem ért egyet azzal, hogy kevés pénz jut az egészségügyre, sőt, szerinte több, mint amennyit a magyar gazdaság fejlettsége megengedhetne. (Tény, hogy a magánszektorral együtt, a GDP 8,3-8,5 százaléka is juthat az egészségügyre, ami magasabb arány például a franciánál.) Mihályi szerint teljesen rendben van a finanszírozási rendszer. A szektorban a legnagyobb probléma a kórházakkal van, az ágyszám csökkentése viszont kizárólag a politikai akaraton múlik. Hasonlóan a több-biztosítós rendszertől is inkább ideológiai okokból, mintsem a kezdetben magasabb költségek miatt határolódnak el sokan. A több-biztosítós rendszer pedig előbb-utóbb megvalósul - hangsúlyozta Mihályi -, például úgy, hogy akik megtehetik, leszerződnek egy ausztriai egészségbiztosítóval, a magyar magánorvosok pedig majd elfogadják ezeket a biztosítókat. Így viszont valóban lesz egészségügy külön a szegényeknek és külön a gazdagoknak.

Ezzel szemben Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke azt mondta, hogy a teljes ellátórendszerhez hozzá kell nyúlni, ugyanis nincs az az ország, amely a jelenlegi pazarló struktúrát fenn tudná tartani. Az aktív ágyak jelentős részét (tulajdonképpen a valósághoz alkalmazkodva) krónikussá kell átalakítani. Ráadásul a társadalom öregedésével együtt nő a krónikus betegek száma. Meg kell erősíteni a háziorvosi rendszert és az erre épülő szakorvosi és sürgősségi ellátást. Mindez viszont pénz nélkül nem működik, jelenleg pedig egyértelműen alulfinanszírozott. Ari szerint fontos, hogy az állami biztosítónak meg kell tanulnia biztosító módjára működni. Ám, amíg az intézményeknek nem garantálnak egyenlő feltételeket és az önkormányzati ellátási kötelezettség megmarad, a szolgáltatók versenyeztetése virtuális marad, olvasható a Napi Gazdaságban.