Jövő szerdán végleg elhallgat a Radio Deejay. A rádiót működtető olasz vállalkozás lemondott a frekvenciáról. Fél éven belül már a második kereskedelmi rádió fejezte be tevékenységét.

Kivonul Magyarországról a Radio Deejay olasz tulajdonosa, más befektetővel pedig nem tudott megállapodni -írja szombati számában a Népszabadság. Tavaly az Extrém Rádió adta fel. Ami a hallgatónak öröm, a rádiót működtetőknek bosszúság: túlságosan nagy a konkurencia, csak hirdetőből van kevés.

A Budapesten és környékén fogható Radio Deejay öt éve indult, komoly tulajdonosi háttérrel. A Gruppo Espresso Olaszország egyik legnagyobb médiavállalkozása, újságok kiadása mellett a legsikeresebb olasz kereskedelmi rádió, a Radio Deejay nevű adó működtetője.

Az olaszok kivonulásának hivatalos indoka, hogy az eddigi média befektetései mellé egy országos televízió csatornát vásároltak otthon. A vállalkozás a hazai tévé működtetéséhez szükséges tőkét külföldről Olaszországba irányítja át. Így megváltak a cseh rádiójuktól is, igaz, annak legalább találtak vevőt. A budapesti rádiónak nem.

Magyarországon a Radio Deejay 12. a rádióhallgatottsági toplistán. Nem mellékesen ez csak a fővárosi adók versenyében elért helyezése. Nem jött össze ugyanis a terveikben szereplő országos hálózat, amely minden nagyvárosban sugározta volna a 15-29 éveseket célzó zenéket. Márpedig egy önálló rádióval a fővárosi piacon vaskos veszteség nélkül szinte lehetetlen fennmaradni.

Jegyes László, a Deejay programigazgatója szerint az olasz tulajdonosok próbáltak vevőt találni a rádióra, de végül nem akadt számukra megfelelő. Pedig a most lejáró szerződésüket újabb öt évvel éppen az idén hosszabbította volna meg a médiahatóság. Ettől a lehetőségtől azonban elálltak az olaszok.

Érdeklődő azért volt a Deejay iránt. Miután komoly veszteségekkel működött, nem meglepő, hogy az egyik ajánlat egyetlen euróról szólt. De ez a vevőjelölt is elállt a vételtől, amikor kiderült, hogy nemcsak a működési kiadásokat kell állnia, hanem a médiahatóság felé havi kilencmillió forintot is be kell fizetnie műsor-szolgáltatási díj címén.

A kilencvenes évek közepén ugyanis alaposan elszámolták magukat a befektetők. Jelentős összegekért kelt el a két országos rádiós frekvencia használati joga, majd a körzeti és a helyi műsor-szolgáltatási lehetőségek is. A két országos televízió azonban alacsony áraival elszipkázta a hirdetőket a rádiók elől.

Előbb a Sláger jelentette be, hogy képtelen a saját maga által vállalt, évente több mint egymilliárd forintos díj fizetésére. A médiahatóság hosszas alkudozás után úgy döntött: ahelyett hogy bedöntené a fizetéssel elmaradt Slágert, radikálisan csökkenti a díjat.

Ezt követően a konkurens Danubius is kedvezményt kapott, majd következett az országban több frekvencián is műsort sugárzó Juventus, végül a fővárosi - így a Deejay-vel már összevethető - Roxy befizetési kötelezettségeit csökkentették évi nyolcvanmillió forintról a felére. A Deejay is alkudozott, hogy kedvezőbb pozícióba kerüljön a tulajdonoskeresésnél, de hiába.

A műsorszolgáltatási lehetőségért beszedett díjat reklámbevételekből lehetne kifizetni, de itt megérkeztünk a második állomáshoz. Bár a magyar hirdetési piacon most az országos televíziók tarolnak, talán meglepő, hogy átlagosan alig fordítunk kevesebb időt rádiózásra, mint televíziózásra.

A hallgatók a Szonda Ipsos mérése szerint tavaly átlagosan napi 264 percet rádióztak. Igaz, a trend csökken, húsz perccel kevesebb, mint 2004-ben. De ezt a napi négy órát mégsem sikerül átváltani hirdetésekre.

Volt egy nagy kampány, az Igen rádió, amelyben például vasalásra kért háttérrádiózókkal bizonyították be, hogy az elhangzott reklámokat is majdnem annyira vissza tudják idézni a megkérdezettek, mint a tévében látottakat. Ehhez képest tavaly összességében négy százalékkal kevesebb hirdetés ment le a nagy rádiókon, mint egy évvel korábban.