Önzés hátráltatja a világkereskedelmi alkut

2006.05.17. 7:03

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) globális tárgyalásai több mint négy éve kezdődtek Dohában (Katar), azzal a céllal, hogy segítenek a szegény országoknak a fejlődés útján, a gazdag országok farm-támogatásának megvágásával és kereskedelmük számára új piacok nyitásával. A WTO által eredetileg 2004-re tervezett megállapodásra kevés esély mutatkozik; a gazdag és szegény nemzetek egymást hibáztatják a patthelyzet miatt.

A globális kereskedelmi tárgyalások elsődleges célja a gazdag országok piacainak megnyitása volt a szegény országok előtt, - többek között belföldi támogatásaik jelentős csökkentésével - hogy ezzel segítsék a szegény országokat termékeik exportálásában. A megbeszélések többek között azért rekedtek meg, mert az EU és az USA cserébe szintén piacnyitási engedményeket akart a szegény országoktól, mielőtt beleegyezne saját mezőgazdasági reformjába. Az Egyesült Államok és az Európai Unió ellentétben áll a saját farmerjeiknek juttatandó támogatások csökkentését illetően, és a fejlődő világból behozott élelmiszerre és egyéb mezőgazdasági termékekre kivetett import tarifák mértékében sincs összhang.

A brit bizottság az EU-t hibáztatja, különösen az EU kereskedelmi biztosának, Peter Mandelsonnak tárgyalási taktikáját, amiért a tárgyalások kisiklottak. Az EU azt állítja, hogy az USA nem készült föl saját mezőgazdasága megreformálására, miközben az EU-t arra sürgeti, hogy tegyen nagy engedményeket a sajátjával kapcsolatban. Az Egyesült Államok és az EU azéer is dühös, mert néhány fejlődő ország kitart amellett, hogy a mezőgazdasági liberalizációból hasznot húzzon, a maga részéről megtagad bármilyen kereskedelmi engedményt .

Celso Amorim, a brazil külügyminiszter és egyben a fejlődő nemzeteket tömörítő, G20 csoport vezetője azt mondta, sok függ attól, hogy az EU milyen ajánlatot tesz az import vámtarifák csökkentésére.

Eközben az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak növekvő protekcionista nyomással kell szembenéznie odahaza. A szegény országok pedig azt mondják, saját piacaikat a tervezettnél csak sokkal fokozatosabban nyitnák ki, farmerjeik és munkásaik nagyobb védelme mellett. .

A leköszönö egyesült államokbeli kereskedelmi képviselő, Robert Portman nemrég azt mondta riportereknek, hogy "az USA minden megtett és megtesz egy ambíciózus eredmény érdekében."

A tárgyalásokra most további veszélyt jelent, hogy az Egyesült Államok kongresszusa úgy döntött, 2007 júliusa után megvonja a tárgyalási engedélyt az Államok kereskedelmi képviselőjétől. A legtöbb szakértő úgy véli, hogy ha egy ideiglenes alkuban sem tudnak egyetérteni a következő néhány hónapban, akkor nem lesz elég idő kidolgozni a részleteket és elnyerni az USA jóváhagyását. Ha ez bekövetkezik, ez lenne az első alkalom, hogy a világkereskedelmi tárgyalások leállnak, és ez egy olyan világhoz vezethet, amely egyre inkább protekcionista kereskedelmi blokkokra oszlik. Egyes szakértők szerint az egyetlen út a kereskedelmi tárgyalások megvédésére, az amerikai kongresszus által szabott határidőnek legalább hat hónappal való meghosszabbítása. De ez elég valószínűtlen.

Fotó: EPA

Az Egyesült Államokban egyre inkább a kétoldalú megállapodásokra helyezik szövetségeseikkel a hangsúlyt, de az EU is gazdasági partnerségi megegyezésekre törekszik korábbi gyarmataival Afrikában, a karibi és a csendes-óceáni térségben. Az ilyen megegyezések azonban óriási előnyt adnak a gazdag országoknak, amelyek sokkal több eszközzel és hatalommal rendelkeznek, hogy az effajta alkukat a saját javukra formálhassák.

Az elemzők és az országok megosztottak, hogy hogyan folytassák a tárgyalásokat. Az egyik lehetőség, hogy szerényebb célokkal, de igyekeznek időben befejezni a kereskedelmi fordulót. Bizonyos mértékben ez már Hong-Kongban megtörtént, ahol a legszegényebb országokból származó importra vonatkozó, szerény engedményekben egyetértettek, de olyan kitételekkel, amelyek csökkentették az értéküket.

A patthelyzet alapját az a probléma képezi, hogy ki fog tulajdonképpen hasznot húzni a tervezett kereskedelmi liberalizációból. A Világbank által nemrég közzétett kutatás azt jósolja, hogy a mezőgazdasági kereskedelem teljes felszabadításának jótéteményei főleg néhány, amúgy is jobban fejlődő országot gyarapítanának, mint Brazília, Argentína és Thaiföld. A legszegényebb országok csak keveset profitálnának, és félhetnek, hogy a túl gyors piacnyitás következtében, saját szegény farmerjei rosszabbul élnek majd. 

A kereskedelem liberalizációjának támogatása gyengült a gazdag országokban, ahogy iparágaik közül sok, Kínával összehasonlítva versenyképtelenné vált. A múltban az Egyesült Államok vezette a kereskedelmi liberalizációt, részben azzal a céllal, hogy támogassa a világ szabad nemzeteinek integrációját, a hidegháborús korszak alatt. Az egyesült államokbeli gyártók most sokkal fontosabbnak tarják, hogy megváltoztassák a kínai valutával való átváltási árfolyamot, mint hogy a világ piacait teljesen megnyissák termékeik előtt.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK