Az USA 18 milliárd dolláros iraki rekonstrukciós programja a végéhez közeledik. A nyerészkedés, a korrupció, a rossz gazdálkodás és az állandó fegyveres lázongás azonban mind szerepet játszott a pénzek ellenőrizhetetlen szétfolyásában. Például egy 3 millió dolláros munka megszerzéséhez olykor ennek az összegnek akár a felét is vesztegetésre kell fordítani.

Az iraki szuverenitás visszaállása előtt az országot irányító, USA vezetésű adminisztráció feje, Paul Bremer egy olyan országról kínált víziót, amelyben működik a világítás és ivóvíz folyik a csapokból. Az átadás után két és fél évvel azonban sok iraki azt mondja, az életük az újjáépítésre költött vaskos summák ellenére rosszabb lett. Az energiaellátás például alig éri el a háború előtti szintet, és ugyanez a helyzet az olajkivitellel.

Ennek ellenére az újjáépítési programját vezető ember nem védekezik, és azt mondja, ugyanígy járna el ismét. David Nash 2003 végén érkezett Bagdadba, ő igazgatta az Egyesült Államok 18,4 milliárd dolláros segélyprogramját, amit a kongresszus hagyott jóvá. Nash szerint a feladat elvégzésére soha nem lesz elég a pénz. "Aki valaha is dolgozott velünk, nem gondolhatta, hogy rendbe hozhatjuk Irak infrastruktúráját, az ugyanis nagyon rossz formában volt, mivel úgy 30 éve elhanyagolják. A harcok és a fosztogatás súlyosan hatott rá, és az építést gyakorlatilag tűz alatt végeztük."

Éppen amikor az újjáépítés kezdett lendületbe jönni, a biztonsági helyzet rosszabbá vált, és a költségek emelkedtek. Így az újjáépítésre elkülönített pénz felét végül közvetlen és közvetett biztonsági kiadások emésztették föl - írja a BBC.

Az óriási szerződéseket kevés nagy cég nyerte el. A nagy társaságok alig alkalmaznak iraki munkaerőt - mondja egy kis amerikai cég vezetője, aki szintén részt vesz a rekonstrukcióban. "A nagy nyugati cégek igyekeztek költséges, nyugatról importált személyzetet alkalmazni, ami azt jelentette, hogy a dolgok rendbetétele sokba kerül. Alkalmazottaiknak pedig nem engedték meg, hogy utazzanak: egyfajta bunker-mentalitás volt ez. Őszintén azt gondolták, hogy a világ véget ér, vagy azonnal lelőnek, ha kisétálsz a zöld zónából."

A vállalatok, amelyek a legfontosabb szerződéseket kapták, gyakran nem maguk végezték el az aktuális munkát, hanem továbbadták alvállalalkozókhoz, akik viszont a munka egészét vagy részeit ismét másoknak továbbították. A profitot persze minden szinten leszedték.

A Parsons, egy kaliforniai cég 900 millió dolláros szerződéssel rendelkezett, amelynek értelmében új bíróságokat és börtönöket kellett építenie szerte Irakban. A BBC szerint a projekt katasztrofálisan sikerült. "A vécék szivárogtak, a helyiségek bűzlöttek; és mindez ott, ahol az iraki rendőröket kell majd kiképezni. Sajnos, ez lett a lencse, amin keresztül az irakiak most látják Amerikát; hozzá nem értés, haszonlesés és arrogancia." Reagálásában a cég sajnálatát fejezte ki, de indoklása szerint "a háborús övezetben való munka különleges kihívásokat vet fel."