Árcsökkenés helyett drágulhat az áram

Februárban valószínűleg drágul az áram. Az inflációt meg nem haladó áremelkedésre leghamarabb júliusban jöhet csökkenés, nyáron ugyanis elvileg teljesen piaci alapokra kerül a magyar villamosenergia-szolgáltatás. Akkortól tehát a lakossági fogyasztók is választhatnának a szolgáltatók között, de csak elvileg. Ezt ugyanis a gyakorlatban lehetetlenné teszik a hosszú távú megállapodások, monopolhelyzet, kartellek és a technikai hiányosságok.

A villamos energia árakat általában januárban szokta módosítani a gazdasági tárca, de a rugalmas szabályozás megengedi, hogy ezt akár februárban is megtegye - mondta el az [origo]-nak a Magyar Energia Hivatal (MEH) illetékese. Az árakról a MEH terjeszt javaslatot a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) elé, és a miniszter dönt róla. Az áram árának változását egyébként a szokásjog szerint az emelés előtt legalább 8 nappal kell bejelenteni, tehát itt nem kell a gázárhoz hasonlóan 1 hónappal korábban közölni a változást.

Áremelés jöhet

Februárban emelkedik az áram ára - értesült a villamosenergia-ipar szakszervezeteinek sztrájkbizottságától a Népszabadság. A kisebb mértékű, ifláció közeli drágulás hírét a GKM nem kommentálta az [origo] megkeresésére. A sztrájkbizottság azért szivárogtathatta ki az információt, mert a tárca állítólag megszűntetné júliustól a szektor dolgozóinak kedvezményes áramtarifáját. Jelenleg ugyanis, míg egy átlagos fogyasztó több mint 35 forintot fizet (áfával) 1 kilowattóra villamos energiáért, addig a villamosiparban dolgozók, és az onnan nyugdíjba vonultak csak 11,5 forintot.

Kóka János gazdasági miniszter álláspontja az, hogy az ilyen kiváltságok piacidegenek, és a többi fogyasztóval fizettetik meg a kedvezményt. A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége szerint azonban az áram árából csupán 3 forintot tehet ki a személyi költség, az állam és a tulajdonosok (adók és járulékok, illetve osztalék formájában) viszont 13 forintot terhelnek rá.

A piac

A magyar villamosenergia-piacon 2003 január elsejét követően a piaci erők elvben szabadon kifejthetik hatásukat, ám a gyakorlatban a kedvező jelenségek nem mutatkoztak a várható mértékben - olvasható a Gazdasági Versenyhivatalnak a magyar villamosenergia-piacon lefolytatott vizsgálatáról szóló jelentésben. Bár a szektor folyamatosan alkalmazkodott a piacgazdasági körülményekhez, a jelenleg érvényes modell ma már akadályozza a valódi verseny kialakulását, és erősen korlátozza a fogyasztó választási szabadságát - fogalmaz a versenyhivatal.

Kétséges a hamarosan esedékes teljes átmenet - mondta el az [origo]-nak Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Napjainkban egy hibrid modell működik a villamosenergia-piacon, amelynek értelmében a fogyasztók kétharmada vásárolhat a szabadpiacon, míg a többiek az úgynevezett közüzemi ellátásban részesülhetnek. A szabadpiacra feljogosított fogyasztóknak azonban csupán körülbelül a fele lépett át valójában a piacra, és nagy részük ráadásul vissza is tért a közüzemi szolgáltatásra, mivel ezek árai alacsonyabbak a piaciaknál.

Az egyik legfontosabb probléma a Magyar Villamos Művek (MVM Zrt.) gyakorlati monopolhelyzete, mivel az összes erőművi kínálat kétharmadával, a vezetékekhez való hozzáféréssel, valamint a határkeresztező kapacitásokkal is ez a vállalat rendelkezik. A jelenlegi helyzet szerint a júliusi piacnyitás pedig érdemben nem változtatná meg az MVM pozícióját. A fő gondok közé tartozik továbbá, és júliusig biztosan nem oldódik meg az erőművi hosszú távú megállapodások (HTM) ügye (ezeket egyébként Brüsszel is aggályosnak tartja).

A kínálat gyenge, további versenyképes árú források piacra lépése nélkül a liberalizáció csak formai lépés lenne. A határkeresztező kapacitások is szűkösek. Ezáltal a magyarnál kedvezőbb árú ukrán, román, szlovák villamos energiából egy bizonyos szintnél (a teljes villamosenergia-ellátásnak jelenleg mintegy negyede-ötöde) nem vásárolhatnak többet a magyarországi kereskedők. Így ez nem alkalmas az árak lejjebb szorítására.

Forrás:

A nem piaci árak alacsonyabb szintje azzal magyarázható, hogy a HTM-ek egyfajta burkolt állami támogatást biztosítanak az erőműveknek. Léteznek ugyanis olyan, hosszú távú szerződéssel rendelkező erőművek, amelyek a paksinál (8 forint kilowattóránként) jóval drágábban adják az áramot, miközben csak 20 százalékos kihasználtságúak, mégis nyereségesek, mivel relatív kis méretük miatt a kereskedő megengedheti, hogy ilyen drágán is vásároljon és kiegyenlítse az olcsó paksi áramból.

A versenyhivatal kiemeli, a villamos műveknek a termeléstől a kereskedelemig van érdekeltsége, és "örökölt erőfölényével akadályozni képes a szabadpiac fejlődését". A HTM-ek piaclezáráshoz vezetnek, indokolatlanul drágítanak, korlátozzák a fogyasztókat a szabad szolgáltatóváltásban, és megakadályozzák a potenciális nagykereskedőket a piacra lépésben, az energiatermelő vállalatokat pedig nem ösztönzik hatékonyságnövelésre. A GVH szerint továbbá az azonos tulajdonoshoz tartozó szereplők között pedig esetleg versenytorzító kapcsolatok is lehettek.