Hideg étel és olvasnivaló kell a gázátíráshoz

Vágólapra másolva!
"Hideg élelmet és olvasnivalót hozzon!" - közölte láthatóan megkönnyebülten egy édesanyjával távozó hölgy egy új ügyfélnek a gázművek hivatala előtt. Ők is a gázóra ügyében jöttek, és szerencséjük, hogy a kora délután elfogyó sorszámokból részesülhettek, így aztán egy nap alatt végeztek a dologgal.
Vágólapra másolva!

A Fővárosi Gázművek hat darab regionális ügyfélszolgálati irodája közül először a kelet-pestit, az Örs Vezér téri bevásárlóközpontban működőt közelítettük meg. A shopping center információs pultjában ülő hölgyet nem is kell kérdeznem, mivel az előttem érdeklődő útja is a Főgázhoz vezet. A hölgy kedvesen igazítja útba a klienst, azzal a hanghordozással, amit unalomig ismételt mondatoknál használ az ember.

Az iroda előtt, délután négy körül ügyfelek lézengenek, akik közül legtöbben sorszámmal a kézben várják, hogy ők következzenek. Egy babakocsis anyuka nagyobbik gyermekét némi ingerültséggel inti fegyelemre, de egy-két feszültebb, csöndben várakozó emberen kívül a többségen nem érződik a türelmetlenség. Egy középkorú úr kimondottan kedélyesen válaszolgat kérdéseimre, azzal az arccal pillantgatva be az irodába, mint aki vígjátékot néz. A sorszámok már délután egy órakor elfogytak, akkor tömeg volt; de ő szerencsés, kiugrott a munkahelyéről, és mindjárt vele foglalkoznak. Pedig nem az óraátírás miatt jött, de hát, ez van. Némileg erősebb hangon azonban közli, tavaly még este hétig tartott nyitva az ügyfélszolgálat, de januártól már hatkor "lehúzzák a rolót".

Nagy nehezen beljebb kerülve az iroda belsejébe, az intimszféra zavaró szűkülését tapasztalhatjuk. A zsúfolt helyiségben egyébként hangos szó nem hallatszik, az emberek nem lázadoznak az ügymenet ellen, inkább egyfajta elcsigázottság uralkodik itt. A leragasztott sorszámkiadó automata mellett embergyűrűben a szolgáltató egy munkatársát látjuk, amint jobb híján információkkal látja el az ügyfeleket. Bár valószínűleg szintén célja, nyugtató hatást nemigen gyakorol az ebben a régióban már feszültebb fogyasztókra. Legalábbis erre lehet következtetni abból, ahogyan egy idősebb férfi lendületes távoztában megfogalmazza véleményét: "Agyrém!"

"Délelőtt háromnegyed tizenkettő óta várakozom, akkor még közel százan voltak előttem, de most már hamarosan én jövök - mondja egy asszony, aki a helyzethez képest szintén meglepően kedélyes. Ő a gázóra átírása miatt jött, és ha már rászánta a napot, hát itt kivárja, míg sorra kerül. Egy másik hölgy szintén átíratni jött, de ő nem a támogatás miatt, hanem mert "időszerű volt". Idős beteg az édesanyja, és most már inkább maga intézi az ilyen ügyeket. Szabadságot vett ki, és jól is van így, mert déltől várakozik. Úgy számolja, egy órán belül ő jön; aminek ideje is van, mert a hölgy meglehetősen fáradtnak tűnik, a várakozás láthatólag megtörte kissé. Minket is, úgyhogy tovább is állunk, át, Budára.

A Gázművek észak-budai irodája a Batthyány téri vásárcsarnokban található, és délután öt után már meglehetősen szellős, legalább is az előbbihez képest. Mégis nehéz nap lehetett, ami abból látszik, hogy a verejtékező biztonsági őr letiltja a fényképezést, és az ügyfelekkel való beszélgetést. Persze, csak miután hívta a főnökét. "Hideg élelmet és olvasnivalót hozzon!" - válaszolt láthatóan megkönnyebülten egy édesanyjával távozó hölgy egy imént érkezett ügyfélnek a hivatal előtt. Ők is a gázóra ügyében jöttek, és szerencséjük, hogy a kora délután elfogyó sorszámokból részesülhettek, így aztán egy nap alatt végeztek a dologgal.

Várandós fiatalasszony a következő, távoztában készséggel válaszol. "Mivel a baba hamarosan jön, ezért édesapám állt sorba a sorszámért, én pedig visszajöttem vele; igaz, csak másodszorra sikerült." Elmondása szerint az ügymenet egyébként gördülékeny, ha megvan hozzá minden papír. Ő gyedből él, albérletben, és a tulajdonos nevéről kellett átíratnia a gázórát a sajátjára.

"Ők is csak emberek" - mondja egy, az irodából felszabadult sóhajjal kilépő hölgy. "Az ügyintézők kedvesek, de biztosan nagyon le vannak strapálva, érthető, ha néha kissé idegesek - mondja együttérzőn. (Ennek egyébként a roham mellett az is oka lehet, hogy a rendelkezésre álló ablakoknak csak mintegy felénél ül ügyintéző.) "Ó, nem a támogatás miatt!" - feleli hamiskás mosollyal kérdésemre, hogy miért járt itt. Aztán bevallja, amiatt; de hát ugye, a pénz nagyon nem mindegy, azért megéri várakozni. Miközben elköszönünk egymástól, újabb megfáradt fogyasztók lépnek ki az iroda ajtaján, amit utánuk be is zár a biztonsági őr: - "Megyünk még valahova?", - "Ezek után?! Haza, aludni!"